Amit a férgekről tudni kell

Férgek (helminthek):

  • Fonalférgek
  • Kampósférgek (Emberre veszélyes fajta)
  • Orsósférgek (Emberre veszélyes fajta)
  • Galandférgek (Emberre veszélyes fajta)
  • Ostorférgek

A kutyák és macskák leggyakoribb és legjelentősebb belső élősködői elsősorban a vékonybelekben telepednek meg. A fertőzött állatok rendszeres féreg- és peteürítése veszélyt jelent kedvencünk egészségére és emberi megbetegedést is okozhat. A rendszeres féreghajtással megelőzhetők a későbbi megbetegedések.

Az, hogy Ön nem lát férget kedvence bélsárában, még nem jelenti azt, hogy az állat nem is férges!

Szakszerű féreghajtáson és férgesség elleni védekezésen azt értjük, hogy az állatorvos által javasolt módon, az állat életkorának megfelelő féregellenes kezelési programot kell végrehajtani. Ennek hatása ki kell, hogy terjedjen az állat és az ember egészségére veszélyes összes féregre.

Féregtelenítés:

Kutyáknál:

  • Vemhes szuka: ellés előtt 2-3 héttel, majd a kölykökkel együtt 2-3 hetente a kölykök elválasztásáig.
  • Kölyök: 2-3 hetes korban, majd 2-3 hetente elválasztásig, ezt követően 3-4 havonta.
  • Felnőtt: 3-4 havonta.

Macskáknál:

  • Anyamacska: a kölykökkel együtt, majd 3-4 havonta.
  • Kölyök: 3 hetes korban, majd 3 hét múlva, ezt követően 3-4 havonta.
  • Felnőtt: 3-4 havonta.

Fonalférgek (Nematoda):

A Nematoda osztály változatos hosszúságú képviselőinek hengeres a testük. Nagy részük szabadon él, jelentős részük parazitikus életmódot folytat. A parazitikus fonalférgek a végleges gazda különféle szerveit népesítik be.
Kutyákban és macskákban hazánkban mintegy 30 fonálféregfaj előfordulásával számolhatunk. Ezek egy része nemcsak az állatban okoz súlyos tüneteket, de veszélyes zoonózis (állatról emberre terjedő betegség) okozója is lehet.
Gyakran fordul elő húsevőkben. E csoportba tartoznak az orsóférgek, a kampósférgek és az ostorférgek.
A fertőzött állat ürülékével jelentős mennyiségű kifejlett féreg és fertőző képes pete ürül.

Orsóférgek:

Súlyos fertőzöttség esetében az állat lehelete acetonszagú, pókhas, idegrendszeri tünetek (remegés) is megfigyelhető.
Emberben, mint köztesgazdában a vándorló lárvák okozhatnak szervkárosodást.
A szájon át fölvett peték a bélcsatornában kelnek ki, majd áthatolnak a bélfalon és a vérkeringésbe jutva szétszóródnak a szervezetben. Vándorlásuk során roncsolják, pusztítják a szöveteket.

Kampósférgek:

Nagyfokú fertőzöttség esetén emésztőszervi tüneteket, és komoly vérveszteséget is okozhatnak kedvencünknek. Emberekben kellemetlen bőrtüneteket: bőrpír, viszketés, kiütést idézhetnek elő.

Ostorférgek:

Emberekre nézve nem veszélyes, de kutyákban igen gyakori. Legtöbbször váltakozó hasmenést és fogyást okoznak.

Galandférgek (Cestoda):

A Cestoda osztály képviselőinek szalagszerű teste a megtapadásra alkalmas fejből és az abból kisarjadzó ízekből áll. Fejlődésük ivadék- és gazdacserével zajlik le. Kifejlett (ivarérett) alakjaik a végleges gazda emésztőcsatornájának a lakói.
A galandférgek láncolatának hossza nagyon változatos; vannak fajok, amelyek alig néhány mm hosszúak, de nem ritkák a több méteresek sem.
A húsevők vékonybelében élősködő galandférgek súlyos fertőzöttség esetén is csak elvétve okoznak látható tüneteket kedvenceinkben. A féregízek aktívan kivándorolhatnak a végbélnyíláson át, ezzel viszketést okozva: ez lehet a kutyák “szánkázásának” egyik oka.

A legjelentősebb és egyben a legnehezebben is kiirtható galandféreg faj az Echinococcus granulosus. A 3-6 mm hosszú féreg a kutyafélék végbelében élősködik. A külvilágra került peték az emberben is képesek tovább fejlődni. A kikelt lárvák áthatolnak a bélfalon, és a keringéssel a májba vagy akár a tüdőbe, az agyba és a vesébe is eljuthatnak. Az életképes lárvák nagy, folyadékkal telt tömlőszerű képleteket hoznak létre, ezek az ún. hitadit ciszták, amelyek éveken át lassan növekednek, majd a szerv összenyomásával különböző tüneteket, sőt halált is okozhatnak.

Dipylidium genus. Hazánkban kutyában főleg a Dipylidium caninum, macskában Dipylidium oerleyi fordul elő. A Dipylidium caninum 30-50 cm hosszú, uborkamaghoz hasonló alakú ízekből álló galandféreg. A vastag tegumentumú ízek a végbélből aktívan kivándorolva egy ideig a talajon is vándorolhatnak. Köztigazdája a bolha.

Dipylidium oerleyi 15-20 cm hosszú láncolatot képez. Rostellumán a horgok 5-6 sort képeznek.

Mesocestoidosis. A kutyában és a macskában hazánkban egyaránt ritkán előforduló különféle Mesocestoides fajok okozzák. A gömbölyded fegyvertelen scolexű és a kutyában előforduló M. lineatus hossza 30-80 cm, érett ízeinek szélessége 2-3 mm. Petéi vastag falú petetokban vannak.

Toxascaridosis. A kutyában és a macskában eléggé gyakran előforduló Toxascaris leonina nevű 6-10 cm hosszú fonálféreg okozza. Petéi vastag burkúak, kerekdedek, felületük sima.

Ancylostomatosisok, uncinariosis. A kutya és a macska vékonybelének a lakói, az erősen patogén Ancylostoma caninum, ill. Ancylostoma tubaeforme, továbbá az Uncinaria stenocephala okozza. Az A. caninummal a macska is fertőzhető, a macskában kialakult féregpopuláció élettartama azonban nagyon rövid. A. caninum 9-18 mm hosszú, dorsalisan görbült feji végű fonálféreg. Nagy a szájtokja. Petéi simák, vékony burkúak, szabályos ellipszis alakúak. Az A. tubaeforme abban különbözik az előbbitől, hogy testhossza valamivel rövidebb, a hímek spiculumai azonban valamivel hosszabbak.

U. stenocephala. Hossza 5-12 mm. Fogszerű képletei nincsenek, de a szájtok ventralis szélén van egy félhold alakú metszőlemez. Petéi hasonlítanak az előbbi két faj petéihez, de valamivel nagyobbak.

Ollulanosis. Okozója a 0,6-1,0 mm hosszú Ollulanus tricuspis a macska ritka gyomorélősködője. A bekunkorodott testű férgeknek apró szájtokjuk , a hímeknek egyenlő hosszú, distalisan kettéosztott spiculumpárjuk és fejlett bursa copulatrixük van. A női ivarnyílás féregtest hátulsó harmadában helyeződik.

Spirocercosis. A kutya, esetleg a macsak gyomrának, nyelőcsövének lakója, a Spirocerca lupi nevű, vérvörös színű , 3-8 cm hosszú, vaskos fonálféreg okozza.

Strongyloidosis. A kutya és a macska vékonybelének – különösen fiatal korban – gyakori lakói a különféle Strongyloides fajok. Vita tárgya, hogy ezek önálló fajok-e, avagy a S. stercoralis változatai. A gazda vékonybelében a 2-3 mm hosszú, parthenogenetikus nőstények vannak. Petéik ellipszis alakúak, vékony, sima burkúak.

Trichinellosis. Okozója az 1,4-4 mm hosszú Trichinella spiralis. A kutya és a macska Trichinella lárvákat tartalmazó hús elfogyasztásával fertőződik. A lárvák a vékonybélben igen gyorsan, 40 óra alatt, ivarérett férgekké lesznek és a nőstények a 3-5. napon megszülik lárváikat. Ezek vándorlásnak indulnak. Az izmokban a lárvák betokozódnak és 3 hét után invázióra alkalmas lárvákká lesznek.

Trichocephalosis. Okozója a kutya vastagbelében élősködő 45-75 mm hosszú Trichocephalus vulpis. A férgek testének elülső kétharmada hajszálvékony, a hátulsó harmada vaskos. Vastag burkú, barna, jellegzetes, citrom alakú petéi vannak. A légutak nematodosisai. A kutya és a macska légutaiban egész sor különféle fonálféregfaj élősködik. Túlnyomó többségük a Strongylata alrend képviselője.

Capillaria aerophila hajszálvékony, 22-32 mm hosszú, a kutya, a macska légcsövének, nagyobb hörgőinek a lakója. A női ivarnyílás a nagyon hosszú nyelőcső végén található. Petéi jellegzetesek, citrom alakúak. Filaroides osleri 6-14 mm hosszú, 0,2 mm vastag féreg. A kutya és a macska légcsöve bifurcatiojának magasságában, 2-5 mm átmérőjű, lapos, a nyálkahártyán tapadó gócokat alkotó gomolyagokban található. A női ivarnyílás a féregtest közepe táján van. Becsavarodott 1. stádiumú lárvái burokba zártan ürülnek.

Crenosoma vulpis 5-15 mm hosszú, 0,3-0,4 mm vastag férgek. A nőstényekből szabad, 1. stádiumú kihegyezett farkú lárvák ürülnek. A kutya és a macska légutainak élősködői.

Az Angiostrongylus vasorum 14-25 mm hosszú féreg. A női ivarnyílás a féregtest végén található. A gazda (főleg kutya) szívében, tüdőartériáiban élősködő féreg nőstényei már embrionálódásnak indult petéket raknak.

Az Aelurostrongylus abstrusus 4-10 mm hosszú féreg, a macskák bronchiolusainak lakója. A női ivarnyílás a féregtest farki végéhez közel található. A nőstények által lerakott petékben már majdnem kész lárva van.

Dirofilariosis. Két faj, a Dirofilaria immitis és a D. repens előfordulása hazánkban is megállapított. Ezek aránylag hosszú, vékony férgek. Elevenszülők, az 1. stádiumú lárvák a gazda vérében, szövetnedveiben úszkálnak. Köztigazdájuk a különféle vérszívó rovarok. Ez utóbbiakban a vérszíváskor felvett 1. stádiumú lárvák két vedlés után (5-10 nap alatt) 3. stádiumú, invázióra alkalmas lárvákká fejlődnek, amelyeket a köztigazda vérszívásakor a fogékony gazdába olt. Köztigazdáik különféle szúnyogok, esetleg kullancs.

Máj-capillariosis. Okozója a Capillaria hepatica, hajszálvékony, 4-12 cm hosszú fonálféreg, amely a rágcsálók élősködője, de megtelepedhet a kutya, a macska és az ember májában is.

Húgyhólyag-capillariosis. Okozója a Capillaria plica, a kutya, a macska és a tenyésztett róka húgyhólyagjának élősködője. Ez egy 13-60 mm hosszú fonálféreg. Petéi citrom alakúak.

Ízeltlábúak (Arthropoda) okozta parazitózisok.

Az Arthropoda a regnum animale legnépesebb, az élettér minden részét benépesítő törzse. Igen sok képviselője a parazitikus életmódhoz alkalmazkodott. Jellemzőik a páros, önálló izomzattal bíró, szimmetrikusan elhelyezett ízelt végtagok. Testük három szelvényből (fej, tor és potroh) áll, amelyek az esetek egy részében részben vagy teljesen összeolvadtak.

Rovarok okozta parazitózisok.

Szőrtetvesség. A kutya szőrtetvességét a Trichodectes canis, a macskáét a Felicola subrostrata okozza. Ezek apró, szárnytalan lapos testű rovarok. Fejük a testhez viszonyítva nagy, a tornál mindig szélesebb. Szájszerveik rágásra alkalmasak, s ezért mandibulájuk erős. A toron 3 pár járóláb van, ezek karmokban végződnek. Potrohuk szelvényezett, rendszerint 9 szelvénnyel. A Trichodectes canis 1,6-1,9 mm hosszú és 0,92-1,13 mm széles rovar, amely a kutya szőrbundájában főleg a fejen, a füleken, a nyakon és a háton tartózkodik. Tápláléka levált hámpikkely, bőrváladék, vér. A Felicola subrostrata 1,2 – 1,3 mm hosszú és 0,41- 0,67 mm széles rovar.

Valódi vérszívó tetvesség. Valódi vérszívó tetvek okozzák, amelyek csupán fejük felépítésében különböznek a szőr- és tolltetvektől. A fej soha sem szélesebb a tornál és a szájszervek nedvszívásra alkalmasak, ezért mandibulájuk és maxillájuk csökevényes. A fejnek hátranyúló betüremkedésében, az ún. szúróhüvelyben helyeződik az egy dorsalis és egy ventralis vályúszerű részből alakult szúrócsap, amely a táplálék (vér) felvételére szolgál. A kutyán a gazdaspecifikus Linognathus piliferus nevű faj élősködik, amelynek hímjei 1,5 – 2, nőstényei pedig 1,65-2,5 mm hosszúak és 0,66-0,85 mm szélesek.