A modern korban 1919-ben, Washingtonban használtak először állatokat egy mentálhigiénés programban.

A klinikai pszichológiában pedig egy véletlen folytán, 1968-ban indult el az állatok használata. Dr. Boris Levinson hosszú ideje próbált egy viselkedési zavarokkal küzdő gyermekkel kapcsolatot kialakítani, sikertelenül. Az egyik foglalkozáson jelen volt az orvos retrievere is, aki váratlan segítségnek bizonyult. Az addig meg sem szólaló kisfiú azonnal odament a kutyához, simogatta, beszélt hozzá, majd a pszichológussal is hajlandó volt szóba elegyedni, először csak a kutyával kapcsolatos dolgokról, de hamarosan már kötetlenül beszélgetett a gyógyítóval is. Dr. Levinson egész további munkásságát az új módszer elterjesztésére fordította.

 

Kiderült, hogy az állatok kiválóan alkalmazhatók autista gyermekeknél, illetve a legtöbb mentális betegség gyógyításában. Ezekben az esetekben természetesen nem az állat gyógyít, hanem a terapeuta munkáját segíti jelenlétével. Olyan egyszerűbb esetekben is hihetetlen sikereket érnek el a négylábú asszisztensek, mint az olvasási zavarokkal küzdő gyerekek segítése. Ilyenkor a gyerek a kutyának olvas, aki feltétel nélkül szereti és biztosan nem neveti ki, ha hibázott.

Egy szerető barát

De nem kizárólag betegek terápiájában alkalmazható az állatok segítsége. Amerikában egyre több börtönben alkalmaznak kutyákat. Menhelyekről származó, gazdátlan állatokat bíznak a -legtöbbször mentálisan sérült, a nehéz gyerekkor, a szeretetlenség, a kegyetlenkedésnek gyerekként kitett- bűnözőkre. A siker kettős: Amellett, hogy ezek az emberek nem ülnek tétlenül a celláikban, megtanulnak szeretni, akár egy szakmát is kitanulnak (kutyakiképző, kutyakozmetikus), a kutyák gazdához adható, jól szocializált ebekké válnak. Statisztikai adatokkal bizonyították, hogy a programban résztvevő rabok közül szabadulásuk után jóval többen képesek beilleszkedni a társadalomba.

Diagnosztizálnak és kezelnek is…

A fentiekben az állat segítőként vesz részt a gyógyításban, de vannak olyan területek is, melyekben maga az állat gyógyít, illetve diagnosztizál.

Ma már köztudott, hogy aki állatot tart, jobb testi-lelki egészségnek örvend, ritkábban lesz beteg, s ha mégis, gyorsabban gyógyul. Az idős állattartók aktívabbak, szellemileg frissebbek, mint az állattal nem rendelkezők. Bizonyított tény az is, hogy a háziállat jelenléte csökkenti a vérnyomást és a szapora pulzust. Érdekes, hogy a reumás betegeknél a négylábú társ simogatásánál csökken az ízületek merevsége, közös sétájuk alatt csökken a fájdalomérzet.

Sok macskatartó esetében megfigyelték, hogy csonttöréseik gyorsabban gyógyulnak a szokásosnál. Miután valamennyien megerősítették, hogy kedvencük naphosszat a törött részen, vagy annak közelében feküdt, vizsgálni kezdték a jelenséget. Megállapították, hogy a dorombolás alacsony frekvenciás rezgései – hasonlóan a fizioterápiás berendezések működéséhez – gyorsítják a gyógyulást.

A véletlen vezetett ahhoz a felismeréséhez is, hogy a kutyák alkalmazhatóak a daganatos betegségek korai felismerése terén is. Egy gazdi vette észre, hogy kedvence egy ideje különösen érdeklődik a bőrén növő szemölcs iránt. A kutya folyamatosan szagolgatta, nyalogatta, sőt, megpróbálta rágni az elváltozott területet. A gazda vizsgálata igazolta, hogy az érintett területen melanoma fejlődik. Később tudatosan kezdtek foglalkozni daganat-diagnoszta ebek képzésével. Ma sikerrel alkalmazzák őket különösen bőr-, tüdő-, és vesedaganatok korai kimutatásában. A kutyák képesek a legmodernebb műszereknél jóval előbb jelezni a daganatos sejtek jelenlétét!

Természetesen a kutyákon és macskákon kívül más állatok is lehetnek nagyszerű segítői a betegeknek. Kisebb testű majmokat alkalmaznak mozgássérültek életének könnyítésére, a lovak nagyon sikeresek a mozgáskoordinációs zavarokban szenvedő, vagy autista gyerekek terápiájában, de egy idősek otthonában akár madarak, vagy hüllők is segíthetnek a lakók életének teljesebbé tételében.

És az egészségesek? Nos, azt mondanám, hogy egyke gyerek mellé szinte kötelezővé tenném valamilyen társállat tartását. Testvér hiányában a gyereknek az állat segíthet abban, hogy ne magát érezze a világ közepének, de ne is érezze elveszettnek magát a mindig dolgozó, rohanó felnőttek mellett. Egy kutyával sosem lesz egyedül, vele megoszthatja titkait és csokiját, sőt, megtanul felelősséggel gondoskodni egy másik lényről. Mert a kutyák és a gyerekek egy nyelvet beszélnek, és pertu-ban vannak egymással…

Oszd meg ha tetszett:
FaceBook  Twitter