Miért “ragadnak össze” párzás után a kutyák?

A kutyák párzásának érdekessége, hogy a párzás során a szuka és a kan hosszú időre “összeragad”, azaz nem tudnak szétválni (s a szétválást nem is szabad erőltetni). Korábban sokféle elmélet született a jelenség okának magyarázatára. A félreértések abból adódtak, hogy először az “összeragadást” a párzást követő jelenségnek tekintették, mintegy “utóhatásnak”. Pedig valójában ez a jelenség a párzás, az ejakuláció része, mégpedig annak igen fontos (leghosszabb) 3. fázisa. Akkor nézzük röviden a kutyák ejakulációjának 3 fázisát:

 

1. fázis: Rövid, legfeljebb 1 percig tartó folyamat, melynek során kis mennyiségű, víztiszta folyadék ürül (gyakorlatilag spermium mentes) – előkészíti a “terepet” a spermiumok számára.

Ezt követően létrejön az összeragadás, a kan lefordul a szukáról (párzó mozdulatok már nincsenek).

2. fázis: Viszonylag rövid ideig tart (1-2 perc), ilyenkor ürülnek a spermiumok. Ez a váladék tejfehér színű, sűrű.

3. fázis: Ez a leghosszabb szakasz, és a legnagyobb mennyiségű váladék ilyenkor ürül. Tulajdonképpen a prosztata váladékáról van szó, amely víztiszta, hígan folyó. Ennek ürülése akár 20-30 percig (extrém esetben még hosszabb ideig) is eltarthat. Az összeragadás tehát tulajdonképpen a 2-3. fázishoz tartozik, és azt a célt szolgálja, hogy a kannak legyen módja befejezni az aktust a minél biztosabb termékenyülés érdekében. Eközben már nincsenek párzó mozdulatok, az állatok viselkedése sokkal inkább kellemetlen, szorult helyzetre utal, pedig még ez is a párzás, az ejakuláció része, mely során a kan folyamatosan üríti a prosztataváladékát. Miután az ejakuláció lezajlik, gyorsan bekövetkezik az elernyedés, és a pár szétválik.

Az említett összeragadás fontosságára, a sikeres termékenyülésben játszott szerepére utal az a megfigyelés is, hogy ha a párzás során a kan összeragad a szukával, sokkal nagyobb a vemhesülés valószínűsége, mint ha nem ragadnak össze.

Igaz-e, hogy a kutya “bűzmirigyét” nem szabad kinyomni, mert akkor azt követően mindig baj lesz vele?

Nem igaz! 
Tény, hogy amíg nincs olyan jel, ami arra utalna, hogy a bűzmiriggyel is baj lehet, felesleges “molesztálni”. Az is tény, hogy ha nem szakszerűen végzik a bűzmirigy ürítését, lehet vele bajt okozni. De az is tény, hogy manapság igen sok allergiás bőrbetegség, ekcéma hátterében valamilyen bűzmirigy probléma van. A legjobb, ha az állatorvosra bízzák, hogy szükség van-e a bűzmirigy vizsgálatára (ürítésére) vagy sem.

Igaz-e, hogy csak a kutyának van bűzmirigye, a macskának nincs?
Nem igaz!
A macskának is van. És ugyanolyan problémákat okozhat, mint kutyánál (egyelőre még ritkábban).

Igaz-e, hogy ha szomjaztatják a kutyát, vagy ha az követ eszik, akkor veszett lesz?
Nem igaz!
A veszettséget vírus okozza. Azaz fertőzés útján terjed. Leggyakrabban a fertőzött, beteg állat nyálának sebbe jutásával (harapás) fertőződik meg az állat vagy ember.
A szomjaztatott kutya valóban “veszettül” viselkedhet – de gondoljunk csak bele, mi hogy reagálnánk a szomjaztatásra?!
A kőevés nem oka, hanem következménye lehet a veszettségnek. A veszett állatok tudatzavaruk következtében gyakran lenyelnek ehetetlen anyagokat, tárgyakat. Vigyázat! Nem minden kutya veszett, amelyik “követ eszik”. Ez lehet rossz szokás is!

Igaz-e, hogy a kutyákat életük során legfeljebb 7-szer szabad altatni (műtéthez)?
Nem igaz!
A mai (modern) altatószerek igen “jóindulatúak”. Igen kis mértékben veszik igénybe a szervezetet.
Vannak olyan kutyák, amelyeket agresszivitásuk miatt minden vizsgálathoz bódítani (altatni) kell. Persze túlzásba sem jó esni, de nem azért, mert ártalmas az altatás, hanem azért, mert minden altatásnak van természetes kockázata.
A “jóindulatú” altatókra jellemző, hogy még idős, szívbeteg állatokat is műtöttünk velük, mivel nem volt más választásunk. Persze ilyenkor a kockázat lényegesen nagyobb!

Igaz-e, hogy az altatás megrövidíti az állat életét?
Nem igaz!
Azaz csupán annyiban igaz, amennyiben emberre is: “Aki sokat alszik, keveset él.”:-)

Igaz-e, hogy ha a kutyát nyers hússal etetjük, vadabb (vérengzőbb) lesz?
Nem igaz!
Akkor lenne “vérengzőbb”, ha megtanulna ölni, azaz a nyers húshoz úgy jutna hozzá, hogy neki kellene megölnie az áldozatát. Így azonban a nyers hús ugyanolyan kész táplálék számára, mint a táp, vagy a főtt hús, amit a gazditól kap.

Igaz-e, hogy a kutyát (macskát) csak főtt hússal szabad etetni, nyers hússal nem?
Nem igaz!
Ellenkezőleg. Nagyon jót tesz neki, ha nyers húst is kap. Csirkefejet, nyakat, lábat, farhátat, belsőséget nyugodtan ehet nyersen. És marhahúst ( bélszínt is)! :-)
A sertéshúst és a vadat feltétlenül főzzük meg!

Igaz-e, hogy minden nőstény kutyának, macskának legalább egyszer szülnie kellene élete során?
Nem igaz!
Ha nem szül, attól semmi baja sem lesz. Ha azonban úgy gondoljuk, hogy egyáltalán nem kellenek utódok, legjobb az ivarérést követően ivartalanítani. Ezzel meg lehet előzni az álvemhességet.
Igaz-e, hogy a nőstény állatok petevezetőjének elkötése kíméletesebb és veszélytelenebb, mint a petefészkek eltávolítása?
Nem igaz!
Az “elkötés” gyakran súlyosabb szövődményekkel jár, mint a petefészek eltávolítása (pl. ciszta). Arról nem beszélve, hogy az elkötött petevezető nem akadályozza az ivarzást, csak a termékenyülést.

Hetente egy “koplalónap” kell a kutyának.
Nem igaz!
A koplalónap “pártiak” abból indulnak ki, hogy a kutya számára természetes (ennél fogva minden bizonnyal “jó”), hogy “egyszer hopp, máskor kopp”.
Igaz, hogy a vadon élő kutyaféle ragadozók igen jól bírják a kényszerű koplalást, azonban ez a kényszer korántsem feltétlenül jó, vagy “egészséges” számukra. Az emberhez hasonlóan kiegyensúlyozott táplálásra van szükségük.
Bőséges táplálékforrás mellett a farkasok naponta akár többször is vadásznak és táplálkoznak.
Másik tévhit (ugyancsak az ember “kitalációja”), hogy a kutyákat naponta egyszer kell csak etetni felnőtt korban.
Mint az előzőekből kiderül, a kutyák a “szakaszos”, hiányos etetést is jól tolerálják, élettani szempontból jobb, ha a felnőtt állatok is naponta legalább 2x esznek.
A napi egyszeri etetés esetén az etetés időszakára az állat igen éhessé, mohóvá válik. Az ételt nagy darabokban, megfelelő rágás és benyálzás nélkül “befalja”. Ez a gyomor túlterheléséhez, akár gyomorcsavarodáshoz vezethet.
Jobbik esetben az állat a nem kellően megrágott ételt kiöklendezi, és újra felenné (ha a gazdája “fújj, disznó” felkiáltással el nem venné tőle). Pedig ez a felöklendezés és újra rágás a kutyaféle ragadozók esetében teljesen normális. Olyasmi ez, mint a kérődzőknél a kérődzés: nagy mennyiséget felvesz, előemészti, aztán nyugodt körülmények között egy-egy gombócot felöklendezik, és jól megrágja. Nem azonos, de hasonló funkciójú a kutyák habzsolása (rágás nélküli nyelése), majd a felöklendezés (hányás), majd újra elfogyasztás. Sok kutyás ilyenkor rohan az állatorvoshoz, abban a hitben, hogy betegség miatt hány a kutya, pedig erről szó sincs.
Ha naponta 2x eszik a kutya, akkor a két etetés között kevésbé válik éhessé, nyugodtabban, alaposabban rág, ritkább a felöklendezés, a gyomormegterhelés és gyomorcsavar pedig alig fordul elő. Természetesen a kétszeri etetés nem dupla mennyiséget jelent, hanem azt, hogy azt a mennyiséget, amit egy alkalommal kapna az állat, két részletben etetjük meg. A jobb táplálék hasznosulás következtében rendszerint kevesebb táplálékra van szükség.
Csakúgy, mint az embernél: a napi tobbszöri étkezés egészségesebb!
Egyszer-egyszer nem árt a koplalónap (kiürül az emésztő csatorna), de nem rendszeresen (hetente).
A koplalónapot követően óvatosan, kis adagokban, többszöri etetéssel kell kezdeni.
Ha már az etetésnel tartunk: a ragadozók az áldozat lágyrészeit fogyasztják el először. Amikor ezen túl vannak (időközben a vércukorszintjük jelentősen emelkedik), akkor kezdik el (komótosan) fogyasztani a csontos részeket. Ezt a kutyák etetésénél is figyelembe illik (kell) venni. Ezért először a csont nélküli élelmet (táp, zöldségféle, stb.) etessük, majd kis idő múlva (kb. 20-30 perc) adjuk a csontos húsokat (csontokat).

A döghús evés rossz szokása a kutyának.
Nem igaz!
Ez a kutyánál természetes. Az enyhén bomló húst jobban tudja emészteni.

A kutyák rossz szokása, hogy elássák a csontot.
Nem igaz!
A felesleges táplálék elásása a kutyáknál ősi ösztön, amolyan “spájzolás”. Az más kérdés, hogy nem mindig keresik meg. Ha gyakran ismétlődik, érdemes csökkenteni az élelemadagot.
Vadászkutyáknál kifejezetten káros. Képzeljék el, hogy a kutya nem apportírozza az elejtett vadat, hanem elássa!:-) A vadászok az ilyen kutyát “sírásónak” nevezik.:-)

Miért ássa el a kutya a csontot?
Nem csak a csontot ássa el, hanem minden olyan élelmet, amit már nem tud befalni (“felesleg”), és más állatok elől igyekszik megvédeni. Rendszerint azért a csontok kerülnek elásásra, mert először a húst fogyasztja el az állat, és azzal jó esetben jól is lakik. Ám ott marad még a csont, amit “meg kell menteni” szűkebb időkre. Van, aki azt hiszi, hogy miután a kutya elásta a csontot (vagy más maradékot), elfelejti, hogy hova ásta el (ezt azzal magyarázzák, hogy a kutyák gyakran ásnak, de “nem találnak semmit”. Nos, a kutyák nagyon jól emlékeznek arra, hogy mit hova ástak el.

A kutyák rossz szokása, hogy megeszik más állatok (vagy ember) ürülékét.
Nem igaz!
Az állati (emberi) ürülék tartalmaz olyan anyagokat, amelyek a kutyák számára hasznosíthatóak. A növényevők ürülékének rosttartalma pótolhatja a rendszerint rosthiányosan táplált kutyák rostigényét.

Ha vakaródzik a kutya, még nem biztos, hogy bolhás.
Igaz!
A viszketés, vakaródzás leggyakoribb okai:
bolhásság, a bűzmirigy gyulladása, bélférgesség, fülgyulladás, elkoszolódás.

“Amelyik kutya ugat, nem harap”
Igaz!
Legalábbis amíg ugat, nem harap. A kutyák ugatása ugyanis nem támadó szándékot fejez ki, hanem egyféle riasztás a falkatársaknak, gazdának szólóan. Arra figyelmeztet, hogy “történik valami”, “figyeljetek ide”. A támadó kutya nem ugat. A támadás hang nélkül történik. A kutya akkor is ugat, ha nem tudja, mit kellene csinálnia az adott helyzetben. Egyfajta tanácstalanság kifejezőeszköze is. Amelyik kutya morog, úgy érzi, hogy védekeznie kell. A vicsorgó kutya kevésbé fél, mint a csupán morgó. A vicsorgás agresszivitás jele.

Miért vonít a kutya?
A vonítás amolyan akcióra hívás. “Itt vagyok, csináljunk valamit. Gyere te is. Jelezz, hol vagy!”

Igaz-e, hogy a kutyák nem látnak színeket?
Nem.
Bár kétségtelen, hogy sokkal gyengébb a színlátásuk, mint az emberé. A kutyák szeme “pálcikákban” gazdag, “csapokban” szegény. Ezért “pasztell” színárnyalatokat érzékelnek csupán. De nem színvakok. De vajon miért alakulhatott ez így? Nos, a kutyák vadon élő ősei hajnalban és naplementekor (szürkületben) vadásztak leginkább, amikor a környezet már “fáradtabb”, szürkés árnyalatokat mutat, így a jobb színlátásra egyszerűen nem volt szükségük.

Mennyire jó a kutya hallása?
Az emberi hallással összehasonlítva azt lehet mondani, hogy a mély tónusú hangokat nagyjából hasonló módon érzékelik, mint az ember. A magasabb frekvenciájú hangokat azonban sokkal jobban hallják – kiváló a hallásuk. A felső határ úgy 40 ezer Hz körül van náluk, de egyesek szerint a 100 ezer Hz-et is eléri. Ez azt jelenti, hogy sok-sok olyan hangot hallanak, amit az ember már nem. Gyakran tulajdonítanak kutyáknak olyan tulajdonságot, hogy “előre megéreznek” valamit. Pedig leginkább arról van szó, hogy ők már akkor hallják a történések hangjait, amikor azoknak kézzel fogható jelei még nincsenek, azaz amikor az ember még mit sem gyanít arról, hogy történni fog valami. “Megérzi”, hogy jön haza a gazdi: holott ő már messziről meghallja, és felismeri a gazdája lépteinek hangját. De képes messziről felismerni a családi autó hangját is.

Összehasonlításul:

Az ember gyermekkorban még érzékeli a 30 ezer Hz-es hangokat. A felnőtt már csak a 20 ezer Hz-est, míg az idős emberek a 12 ezer Hz-et is alig.

Miért hempereg a kutya oszló tetemekbe, bélsárba?
A kérdésre többféle magyarázat létezik. Közülük a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy saját ragadozó szagukat próbálják így elnyomni, mert vadászat során ez előnyös lehet a számukra (a préda később ismeri fel a vadász szagát).

Miért “szánkázik” a kutya?
Manapság leggyakrabban akkor tapasztaljuk, hogy a kutya a fenekét a talajhoz dörzsöli (“szánkázik”), ha a végbél körüli mirigyek megbetegednek, gyulladásba jönnek, nem ürülnek megfelelően (lásd még: “bűzmirigy problémák”). Másik ok a bélférgesség. Ilyenkor a végbél tájéka viszket.

Miért rágnak meg mindent a kiskutyák?
A rágcsálás kölyökkorban genetikailag “kódolt” tevékenység.

1. A kiskutyának mindent meg kell ismernie a környezetében. Ezt pedig (a kisgyerekekhez hasonlóan) úgy teszi, hogy mindent a szájába vesz, megízleli, megrágja.

2. A kutyák esetében a fogváltás 4-6 hónapos kor között zajlik. Ilyenkor a fogíny viszket, amit az állat intenzív rágással igyekszik csillapítani.

3. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a kutya ragadozó, és mint olyan, vadászösztöne van. A kölyök, ahogy cseperedik, elkezd “vadászni”. Mire vadászhatna, ha nem a környezetében fellelhető tárgyakra? Így aztán zsákmánnyá válnak a cipők, zoknik, szerte hagyott ruhák, könyvek, papírok, a seprű, partvis, stb. is.

Oszd meg ha tetszett:
FaceBook  Twitter