Általános tudnivalók a kisállat tartásról
Kutyák féregtelenítéséről
A fonál- és
galandférgek a kutyák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok (pl.
a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes kutyák méhlepényén áthatolva, mások az
anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A szoptató szukák a kölykeik
nyalogatása során is fertőzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülő kiskutyák
azonnali lemosása a szülés után. A fertőzött állatban a férgek a test különböző
részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat
korától, nemétől, stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a
bélsárral is ürülnek. Felnőtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek
és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A
férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl.
májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a
férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl.
bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány
hetes kölyökkutyákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl.
körte alakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan
mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertőzöttség a
féregellenes kezelés hiányában a kölyökkutyák elpusztulását is okozhatja. Egyes
férgek fejlődéséhez szükséges közti gazdák bolhák, így a bolhák elleni kezelés,
illetve a rendszeres megelőzés fontos része a férgek elleni védekezésnek.
A megelőzés,
illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés. Mindenképpen javasolható, hogy a
felnőtt kutyákat negyedévenként, a tenyészállatokat a fedeztetés előtt, félidős
vemhesen (kb. 3O nappal a várható ellés előtt) és a várható ellés előtt egy-két
nappal, majd az anyaállatokat a szoptatás ideje alatt, a kutyakölyköket 2, 4,
6, 8 és 12 hetes korukban, majd 4, 5 és 6 hónapos korukban is féregtelenítsük.
Meg kell előzni az újrafertőződést is, a fertőzött állatok bélsarát össze kell
gyűjteni, el kell távolítani, különösen a féregtelenítés után kell erre nagy
gondot fordítanunk, hiszen a peték a környezetben akár hónapokig is
fertőzőképesek lehetnek. A bélsárürítés helyét alaposan mossuk fel és
fertőtlenítsük. Ha a háztartásban több kutyája, esetleg macskája van,
valamennyit egyszerre féregtelenítse. Fontos része a megelőzésnek, hogy nem
szabad adni nyersen húst és belsőségeket, főleg sertésből, nyúlból, juhból és
kecskéből származókat a kutyáknak és macskáknak. Egyes férgek emberi
megbetegedéseket is okozhatnak (zoonózisok). Különösen nagy veszélynek vannak
kitéve a gyerekek, főleg azok, akik gyakran érintkeznek kutyával. Általában ők
fertőződnek, miután állati bélsárral szennyezett kezükkel szájukba nyúlnak.
Ennek megelőzése érdekében a gyermeke a kutyával való játék után mindig mosson
kezet. Az utcán a kutyaürüléket össze kell takarítani és el kell távolítani.
Lehetőleg a kutyákat tartsuk távol azoktól a játszóterektől, homokozóktól és
parkoktól, ahol gyerekek játszanak. A féregtelenítés pedig mindig teljes
spektrumú, állatgyógyászati szerekkel (tablettával vagy pasztával) történjen,
a testsúly szerinti adagolást pontosan tartsuk be. Itt kell megjegyezni, hogy a
közhiedelemmel ellentétben a humán féregtelenítők, pl. a Vermox tabletta és a
fokhagyma nem alkalmas kutyák féregtelenítésére. Megjegyzendő, hogy tanácsos
lenne a félévenkénti bélsárvizsgálat elvégeztetése az állatorvosok által még
azoknál a kutyáknál is, amelyek semmiféle rendellenességet nem mutatnak.
Mi ellen
védenek a védőoltások?
1,
Veszettség (Rabies, Lyssa)
Világszerte
előforduló gyógyíthatatlan betegség. Egy igen ellenálló vírus okozza, mely
legtöbbször ragadozó állatok (róka, denevér, kutya, macska) marásával (a
nyállal) kerül a melegvérű állatok (emlősök, madarak), az ember szervezetébe.
1930-as
évektől kötelező Magyarországon a veszettség oltás, ennek köszönhetően a
betegség visszaszorult, de a rókák harapásukkal megbetegíthetik a nem oltott
kutyákat, ill. a kötelező oltásba be nem vont macskákat, más haszonállatokat.
A betegség
tünetei változatosak (ingerlékenység, tompultság, nyálzás, bénulás), az állat
viselkedésének megváltozása esetén mindig gondoljunk rá! (nincs barátságos
róka, csak veszett!)
Veszett
macska különösen ingerlékeny, és általában a fejre, nyakra támad, ott mar.
A veszettség
elleni oltóanyagok alkalmazása lehetővé teszi, hogy az ember közvetlen
környezetében élő kutyákat, macskákat állandó védettségben tartsuk. Előírásaink
szerint minden három hónaposnál idősebb kutyát évente be kell oltani, az első
évben pedig az oltás ismétlése nem szabad, hogy elmaradjon! Célszerű a házkörül
élő macskákat is beoltani, hiszen a macskák általában sokkal nagyobb területet
járnak be, mint kutyáink, ráadásul gyakran keverednek bele kóbor állatokkal
zajló verekedésbe! Arról már nem is beszélve, hogy az ölünkben tartott cicus
rengetegszer megkarmol-megharap bennünket, és nem szoktunk ennek túl nagy
jelentőséget tulajdonítani!
2,
Szopornyica (Distemper, Morbilli vírus)
Hazánkban is
régóta ismert betegség. A fiatal kutyák elhullásán kívül, a gyógyult kutyák
jelentős részében -idegrendszer károsodás miatt- a szaglás elvesztését, vagy
görcsös, ill. bénulásos állapotot okozhat.
A kutyákon
kívül a menyétfélék - köztük a vadászgörény- is megbetegedhetnek.
Általában a
kilehelt vírust tartalmazó levegő, vagy különböző tárgyak vihetik át a
fertőzést.
A fertőződés
után kb. egy héttel az alábbi tüneteket észlelhetjük: magas láz (40 fok),
orrfolyás, kipirult kötőhártya, kedvetlenség. Pár napos látszólagos gyógyulás
után újra lázas állapot alakul ki, gennyes orr-, kötőhártyagyulladás,
torokgyulladás, hasmenés. A betegséget túlélő kutyák egy részében
visszamaradhatnak maradandó elváltozások, így a talppárnák megvastagodása,
izomrángások, hátulsó testfél gyengeség.
A betegség
ellen oltással védekezhetünk. A kölyköket 8-10 hetes korban először, majd 3-4
hét múlva ismét be kell oltani. Féléves korban, majd évente egyszer végzett
emlékeztető oltásokkal megelőzhető, hogy korábban át nem vészelt kutyák később
ne betegedjenek meg.
3, Fertőző
májgyulladás (Canine adenovirus: CAV-1)
Vírusos
megbetegedés. A kutyák nagy része átesik rajta életében, sokszor tüneteket nem
okoz, de elhullás is előfordul. A vírus a bélsárral, vizelettel, testnedvekkel
kerül a szervezetbe, főképp a szájon át.
A
megbetegedés során a tünetek változatosak lehetnek: 40-41 fokos láz, hányás,
étvágytalanság, szomjúság,(sokszor mérgezésre gondol a tulajdonos) vérzések a
szájnyálkahártyán, sárgaság, véres vizelet, véres bélsár, vizenyő, görcsök,
bénulás. A gyógyuló állatokon előfordul a szemek megbetegedése,
szaruhártya-gyulladás és a „kékszeműség” kialakulása. A betegség fentiekben
leírt tünetei mellett leírtak olyan járványokat is, ahol a kutyákon légzőszervi
tünetek jelentkeztek, savós orrfolyás, nehéz légzés, köhögés, tüdőgyulladás.
A gyógyítás
csupán a tüneteket enyhíti, a betegség ellen oltással tudunk hatékonyan
fellépni. 10-12 hetesen, majd évente adott oltás megfelelő védelmet nyújt.
4, Vírusos
bélgyulladások
Főképp a
nagy számban együtt tartott kutyák között jelent meg a 70-es években, majd
terjedt el a főként parvo-, corona, és rotavírusok okozta megbetegedés.
4/a
Parvovírusos bélgyulladás:
1980-ban
jelent meg Magyarországon a betegség, tömeges elhullást okozva főként a
kutyakölykök között.
A vírus igen
ellenálló, a környezetben sokáig fertőzőképes marad. A beteg kutya bélsarával
üríti a vírusokat, de fontos szerepe van a betegség terjesztésében a
ketreceknek, szállító- takarítóeszközöknek.
A vírus
főleg a szívizom-, ill. a bélhámsejtekben szaporodik. A betegség során ezeket a
tüneteket észleljük: hányás, hőemelkedés, elerőtlenedés, étvágytalanság, majd
sárgás, később véres hasmenés. 1-2 nap alatt súlyos kiszáradás alakulhat ki,
ezért minél előbb állatorvosi ellátásra szorul!
A legalább
8-10 hetes korban 2-3 hetes időközzel kétszer oltott kutyák túlnyomó többsége 6
hónapot meghaladó védettséggel ruházható fel, amely évenkénti emlékeztető
oltással megújítható.
4/b
Coronavírusos bélgyulladás:
Főként
fiatal kutyákban okoz hányással, elhúzódó, kellemetlen bűzös, sárgásbarna
bélsárral járó megbetegedést. Általában csak más vírusokkal (parvovírus lsd.
előbb), parazitákkal történő együttes fertőzéskor okoz komolyabb bántalmat. A
védőoltás beadásával és megfelelő higiéniával többnyire megelőzhető.
5,
Leptospirosis
Általában
különböző állatfajok vizeletével (kutya, sertés, rágcsálók) kerül a környezetbe
ez a baktérium és fertőzi meg kedvencünket szájon át bejutva, vagy akár a szem
kötőhártyáján, bőrön át (úszás természetes vizekben!)
Fiatal
kutyákban átmeneti lázat, levertséget, étvágytalanságot, majd egyre súlyosbodó
sárgaságot (a szem kötőhártyáján, száj nyálkahártyáján jól látható), barnás
vizeletet találunk, hányás, hasmenés is előfordulhat.
Idősebb
kutyáknál is többnyire rövid lázas állapottal kezdődik, és csakhamar teljes
étvágytalanságban és levertségben nyilvánul meg. Nem ritka az ismételt hányás
és csillapíthatatlan hasmenés. A bőr feltűnően rugalmatlanná válik. Az állatok
púposított háttal, feszesen járnak, a vesetájék fájdalmas, sokat isznak és
gyakran nagy mennyiségű vizeletet, ürítenek.
Kombinált
vakcina beadásával megfelelő védelmet nyújthatunk a megbetegedés ellen. De
tudni kell, hogy ezeknek a vakcináknak az összetevői közül a Leptospira váltja
ki a leggyengébb védekezési reakciót a szervezetben, ezért csak úgy várható
tőle kielégítő védőhatás, ha az első két évben legalább félévenként, majd ezt
követően évenként megismételjük az oltást.
Az ember a
leptospirák iránt fogékony, ezért a nem csupán az állat egészsége érdekében
szükséges a védőoltás beadása, de saját egészségünk védelmében is.
6, Lyme kór
(Borrelliosis)
A Lyme kór
egy jellegzetes alakú baktérium a Borrelia burgdorferi okozza kutyákban és
emberben egyaránt. A kórokozót a fertőzött kullancsok hordozzák, és azok
csípésével jut be a szervezetbe, ahol a véráram segítségével szétszóródik, és
főként az ízületekben huzamosabb ideig megtelepszik. A betegség emberre is
veszélyes, a fertőződés ebben az esetben is kullancscsípés útján következik be,
a kutyától közvetlenül nem lehet elkapni.
A kutyák
szerepe annyi lehet az ember fertőződésében, hogy a kullancsokat bundájukban
hazaviszik a sétáról, így azok az ember közelébe juthatnak. Emiatt is fontos a
kutyák kullancsok elleni védelme.
Az első
tünetek a kutya étvágytalansága. Ezen kívül az ízületek fájdalmassága miatt a
beteg kutyákra az óvatos járás jellemző. Gyakran magas láz is kíséri a fenti
tüneteket. A sántaság és az ízületek megduzzadása rendszerint hirtelen
jelentkezik, és egyik lábról a másikra „vándorolhat”. Ha nem kerül a kutya
állatorvoshoz, a sántaság hirtelen elmúlhat, majd hetekkel-hónapokkal később
visszatérhet.
A macska múltja és jelene
A macskát a többi házi állathoz
képest későn háziasították. Erre csak akkor került sor, amikor rájöttek arra,
hogy a gabonaraktárakban a kártevők (egér, patkány) elleni küzdelemben
hasznosak lehetnek.
Kutatások szerint a macskák ősei
10-15 millió évvel ez előttről származnak, de a bizonyító leletek csak 3-5
millió évesek. Ma 38 macskafajt különböztetünk meg, amely összesen 8
törzsfejlődési vonalat képvisel, többek közt a házimacskáét (európai rövidszőrű
macska) is. Közéjük 6 faj sorolható, melyek küllemben és genetikailag is
hasonlók. J. A. Spell szerint a macskák őse az afrikai vadmacska (F. lybica),
nem pedig az európai vadmacska (F. silvestris). Erre a következtetésre úgy
jutott, hogy az európai vadmacskát a háziasított egyedekkel keresztezve olyan
vad és szelídíthetetlen egyedek jöttek létre, ami kizárja, hogy belőlük
alakultak ki a háziasított macskák. Az afrikai vadmacskák esetében ez nem
figyelhető meg. A régészeti leletek az észak-afrikai, illetve a nyugat-ázsiai
eredetet erősítik, melyet az etimológiai vizsgálatok is alátámasztanak.
Bizonyíték lehet még, hogy a núbiai "kadíz" szóból származtatják az
európai népek macska szavát. Az afrikai vadmacska egész Afrika területén
őshonos volt, kivéve az Egyenlítő és a Szahara környékét.
Az ókori Kelet egyik legendája
szerint viszont egyszerű a magyarázat: a macska az oroszlán tüsszentéséből
született.
A macska végleges háziasítása az
elmúlt 150 évben ért véget, bár ez a megállapítás vita tárgyát képezi a kutatók
körében.
Feltételezések szerint a macskák
maguktól szelídültek meg és háziasodtak. A rágcsálók megjelenésével együtt
megjelentek a macskák is. Az ember felismerve a kártevők elleni
hatékonyságukat, magához szelídítette. A legrégebbi nyom egy Kr.e. 6700-ból
származó fog, amelyet a ciszjordániai Jerikóban találtak. Kr.e. 5000-ben pedig
Cipruson találtak maradványokat. A feltételezések szerint ember és macska
együtt szállt partra a szigeten. A társkapcsolatot bizonyító leletek már Kr.e.
4000-től fellelhetők, de csak később terjedt el tömegesen. Mezopotámiában,
Pakisztánban, Kínában Kr.e. harmadik évezredből találtak macskamaradványokat.
A macska történelme összefonódik
Egyiptom történelmével. A Nílus környékén gazdálkodó embereknek törvényszerűen
találkozni kellett a közelben élő vadmacskákkal. Hamar rájöttek arra is, hogy
az "együttműködés" mindkettőjüknek hasznos lehet. Az emberi
tevékenységek révén a macskáknak számos préda jutott, cserébe a macska védte a
terményt a rágcsálóktól, sőt a kígyóktól is.
Kr.e. 2200 körül jelent meg a macska
a hieroglifákban. Ebben az időszakban előszeretettel adták a macska nevet az
egyiptomiak gyermekeiknek. Kr.e. 1350-ből származik az első macskáknak
fenntartott szarkofág. A díszes koporsó Dzsehutzmose kedvencének, Tamytnak a
maradványait tartalmazta. Ekkor Egyiptom területéről tilos volt kivinni
macskát. Ez persze nem akadályozta meg elterjedésüket. Állítólag az idegen
országokba csempészett macskákat ügynökök gyűjtötték be, és vitték vissza
Egyiptomba.
Kínában egy Kr.e. 2160-ból származó
macska maradványára bukkantak, és nem tartják kizártnak, hogy már az ókor
közepén megkezdődött Kínában a macskák háziasítása.
Az első
házimacskára utaló jeleket Európa területén Görögországban találták a Kr.e. VI.
században. Görögországban és az akkori Itáliában csak az I. században váltak népszerűvé
a macskák, majd a római hódítók útján terjedtek el Közép-Európában. A
kereszténység elterjedésének idején az egyház erőteljesen lépett fel a macskák
ekkora becsben tartása ellen, mivel pogány szokásnak tartották. Elterjedt az a
hit, hogy az ördög és a boszorkányok a macska alakját öltik magukra. Emiatt a
középkorban sok macskát égettek meg vagy pusztítottak el különféle
módszerekkel. Mindez a patkányok és az egerek tömeges elszaporodásához
vezetett, ezek az állatok pedig különféle járványos megbetegedéseket
terjesztettek. Az egyház szándéka ellenére az emberek újra felismerték a
macska, áldásos tevékenységét, a macska tartása egyre természetesebbé vált. Sok
uralkodó, pápa és bíboros kedvenc állata volt a macska népszerűsége ismét egyre
nőtt.
Az első hosszú szőrű macskákat
körülbelül a XVI. században hozták Európába a Közel-Keletről. Szaporodásuk
emberi beavatkozás nélkül folyt. A múlt század végén kezdték el a szabványnak
megfelelő állatok szándékos keresztezését és továbbtenyésztésre való kiválasztását.
A tenyészállatok összehasonlítása és értékelése céljából különféle
macskakiállításokat kezdtek rendezni. A világon az első kiállítást egy angol
macskaklub - a National Cat Club - szervezte, ahol 170 nőstényt és kandúrt
mutattak be. Nőtt az érdeklődők és a macskatenyésztők száma, akik újabb és
újabb színváltozatokat és fajtákat tenyésztettek ki.
A legkedveltebb hosszú szőrű
macskafaj a perzsa. A perzsák valamennyi színváltozata természetes, úgynevezett
angóra típusból származik, amelyet a rövid szőrű macskák hosszú szőrű
mutációjából tenyésztettek ki. Bár a perzsa és az angóra típus szőre egyaránt
hosszú, mégis van különbség köztük. A perzsának lényegesen hosszabb (15
cm is lehet) és finomabb a szőrzete .A perzsafajban sokféle színváltozat létezik,
fehér, fekete, kék, vajszínű, ezüst-kék stb. A félhosszú szőrű cicák már
kevésbé elterjedtek. A birma mellett a félhosszú szőrűekhez tartozik a norvég
erdei, a török-, balinéz-, a maine coon és a szomáli macska is. Jellemzőjük a
középhosszú vagy hosszú szőrzet és a hiányzó aljszőrzet. Emiatt szőrtakarójuk
kevésbé tömött. A világon a legelterjedtebb a rövidszőrű macska, ezen belül is
a fekete vagy a fehér brit rövidszőrű. Ennek a fajtának az a különlegessége,
hogy felnőtt korra egész szőrzetük egységes színben ragyog. Manapság az
állatok, így a macskák is, részét képezik életünknek. Egyre inkább népszerűbbek
a különleges macskafajták, mint például a rongybaba, a thai vagy a brit
rövidszőrű fajták. A macskák viszontagságos történelmét és jelenét a sok képzőművészeti
alkotás mellett az Amszterdamban, Moszkvában és Bázelben működő macskamúzeumok
is őrzik.
A macskák viselkedése
A macskák csodálatos háziállatok,
mivel viszonylag kevéssé igényesek. Szeretik az otthon biztonságát, ahonnan
felfedezhetik területüket és vadászhatnak. Másrészt viszont bizonyos
szempontból problémásak. Válogatósak lehetnek az étkezésükben, és nem viselik
el, ha vizesek lesznek. Ahhoz, hogy egy gazda megfelelően tartsa macskáját, meg
kell értenie természetes, ösztönös viselkedését. Ennek a viselkedésnek része a
testbeszéd és a szexuális viselkedés. Egy olyan macskatulajdonos, aki érti
kedvence reakcióit, könnyebben elkerülheti a kellemetlen meglepetéseket.
Mi a jó a
macskákban?
A macskák hűségesek, barátságosak és
könnyen tarthatóak. Minden életkorban az emberek megfelelő társai, ugyanolyan
jól érzik magukat gyerekekkel, mint idősekkel. A macskák és az emberek jól
megérhetik egymást, ez pedig jó alap lehet egy kapcsolathoz. A macskád mindig
érzi, ha rossz napod volt (nem igazán érdekli, hogy miért, de tudja). A
macskatartás az élet egyik legnagyobb és legegyszerűbb öröme. Az ember-macska
kapcsolat barátságon, hűségen és tiszteleten alapul.
Otthon, édes
otthon
A macskák szeretik az otthon
biztonságát. Az otthon lehet egy parasztház, vagy egy kicsi városi lakás. A
macskák megtanulják kihasználni a lehetőségeket, bár kegyetlen dolog egy falusi
élethez szokott macskát városi lakásba átvinni. A macskák szeretnek a szabadban
lenni és kijelölni a saját területüket, elkülönítve a többi macskáétól. Ez
sokkal fontosabb a kandúroknál, mint a nőstényeknél. A kandúrok esetenként
tízszer nagyobb területet jelölnek ki maguknak, mint a nőstények.
Ez a viselkedés ősi ösztönökre
vezethető vissza. Egy vadon élő macska számára a területe határozza meg azt a
helyet, ahonnan az élelmet szerzi. Minél nagyobb ez a körzet, annál jobb a
macska túlélési esélye. Ennek persze egy házimacska esetében nincs jelentősége,
de az állat ösztönei nem változtak meg. Ha egy macskát szeretet vesz körül
otthonában, ez az ösztön nem okoz problémát.
A lakásban tartott macska területe a
saját otthona köré épül. A macska szagokkal, hangokkal, karmolt jelekkel és
egyéb módon jelzi ennek határait. A terület formája nem követi szükségképpen a
lakás vagy a kert alakját, általában szabálytalan alakú. A különböző macskák
által kijelölt területek között lehet átfedés, lehetnek olyan közös részek,
ahol találkozhatnak. Egy macska területe egészen addig változatlan marad, amíg
uralkodik ott. Ha egy erősebb macska lép színre, a határok megváltozhatnak.
Ha két vagy több macska van a
háznál, akkor szintén felszínre törhet a területi ösztön. A macskák kijelölik a
házon belül saját területeiket, melyek néhol fedhetik egymást. A konyha például
ilyen átmeneti rész lehet. Ugyanígy előfordulhat, hogy a gazda kedvenc helyeit
szemelik ki maguknak és harcolnak értük. Amikor egy új macska érkezik a házhoz,
érdemes előbb hozzászoktatni az új helyhez, és csak ezután összeengedni a másik
(vagy többi) állattal. Így kevésbé érzi magát hátrányos helyzetben.
Az egyik eszköze annak, hogy egy nem
ivartalanított hím macska kijelölje területét, a vizelet (ezt egyébként a többi
macska is megteszi, de ritkábban, és a vizelet sem annyira kellemetlen szagú).
A macskatartók többsége nem viseli el, ha a macska a házon belül megjelöli a
területét. Ugyanakkor ez előfordulhat ott, ahol több macska van a háznál, és
azok megpróbálják kialakítani a hierarchiát egymás között, vagy ha új macska
kerül a házhoz.
A vezető szerepet többféle módon
kifejezhetik: néha a vezér macska megmossa a másikat, néha az agresszivitás
jelei is észlelhetők. A szerepeket nem osztják ki véglegesen. Érdekes
megfigyelni, ahogy a gyengébb macska átveszi a vezetést, amikor a domináns
állat megbetegszik, vagy gyengeséget mutat.
Még az egyedüli macska is szükségét
érezheti annak, hogy kijelölje területét, és az emberekkel is megküzd érte.
Az a macska, amelyik kimehet a
szabadba, sok mindent lát, és a figyelmét is sok dolog leköti. Egy lakásban
tartott macska esetében gazdagítani kell a környezetet. Ez megoldható úgy, hogy
több helyet kialakítunk, ahol elbújhat, vagy aludhat, megengedhetjük neki, hogy
a különböző magasságú polcokra és szekrényekre felmásszon, és ha rendszeresen
játszunk vele. A macskáknak sok szórakozásra van szükségük, nagyon érzékeny
lények, imádják luxuskörülmények között átszunyókálni a napot. Szeretik a
meleget, és gyakran úgy tűnik, hogy a napjuk az egyik meleg helyről a másikra
való átsétálással telik.
Azt, hogy a macskád milyennek érzi a
hőmérsékletet, könnyen megítélheted a testhelyzete alapján. Nagyon meleg
szobában, vagy meleg nyári napon kinyújtózik, hogy minél több hőt adjon le.
Hűvösebb időben összegömbölyödik. Előfordulhat, hogy nagyon hideg időben nem
hajlandó elhagyni a lakást, ilyenkor készíts össze egy almot bent is.
A macskák és
a víz
A macskák híresek arról, hogy nem
szeretik a vizet, és nem viselik el, ha vizesek lesznek. Ha csak pár csepp is
rájuk esik, legalább 15 percet képesek eltölteni száradással és mosakodással.
Ugyanakkor a víz izgalmas szórakozást is jelent számukra, különösen, ha
aranyhal úszkál benne. A török van macskák szeretnek úszni, de leginkább csak
szülőföldjük meleg vizeiben. Ami a vízivást illeti, ügyelned kell arra, hogy
elég folyadékhoz jusson a macskád.
A vadász
A macska viselkedésének egyik összetevője,
amit gazdája néha nehezen fogad el, az a vadászat, illetve a zsákmány
hazaszállítása. Ez az ösztön nagyon erős a macskákban. Ahogy a kiscicák
növekednek, játék során és az anyjukat figyelve fokozatosan kifinomulnak
vadászösztöneik.
A vadászat a macskák számára
teljesen természetes, és még akkor is megjelenhet, ha otthon is elég táplálékot
kapnak. Élvezik a vadászatot, a türelmes és óvatos becserkészést, és a zsákmány
elejtését. Ha a macska a zsákmánnyal tér haza és megmutatja gazdájának, azt
azért teszi, hogy dicséretet kapjon. Nincs értelme megbüntetni ezért, hiszen a
vadászat a macska alapösztöne. Lehetséges viszont csökkenteni a vadászat
jelentőségét, ha az állatot megfelelően tápláljuk, játékkal kielégítjük
mozgásigényét, és bezárva tartjuk éjszakára (főként ekkor vadásznak). Egy másik
megoldás, hogy csengőt akasztunk a macska nyakörvére, amely figyelmezteti az
áldozatot a macska közeledtére. Nagyon fontos, hogy rendszeresen elvégezd a
féregtelenítést a macskán, főleg ha vadászik.
Testbeszéd
A gazdák többsége azt hiszi, hogy a
macska csak dorombolással, nyávogással és morgással kommunikál. Valójában a
macskák több módon kommunikálnak. Használnak hangokat, testtartást, fül-, száj-
és farokmozgást, és különösen jól érintkeznek más macskákkal. Az anyamacskák
különösen sok hangot használnak a kölykeikkel való kommunikációjukban.
A dorombolás általában örömet és
elégedettséget jelent. A dorombolás könnyen megkülönböztethető a mély
morgástól, amivel a macska a behatolókat fogadja.
A nyávogás több hangból áll, de
alapjában véve figyelem felkeltésének szándékát jelzi. A hangok skálája széles:
- rövid, magas hangú nyávogással a macska a gazdáját keresi
- hangosabb, kitartó nyávogással kéri, hogy nyissuk ki az ajtót, vagy etessük
meg
- kellemetlen helyzetben dühös, hangos nyávogással jelez.
A macska testbeszéde, melyet
testtartásával jelez, csodálatraméltó. Általában józan ésszel meg állapítható
belőle, hogy érzi magát a macska, és mit kíván. Az egyik legkönnyebben
felismerhető testhelyzet az elégedett macska testtartása, teljesen ellazult,
félig lecsukott szemmel. Egy ellazult macska nyújtózkodik, lassan kinyújtja és
visszahúzza karmait. A lépkedés az elégedettség másik jelen, ezt gyakran
dorombolás kíséri.
Macskád fülei szintén sokat
elárulnak hangulatáról. Az éber macska hegyezi a fülét, az ideges hátrarántja
azt, egy nagyon ijedt, vagy nagyon agresszív macska fülei pedig szinte teljesen
hátrasimulnak a fejére.
Egy fújó macska, melynek kilátszanak
fogai, elég riasztó látvány. Ha ez felálló szőrzettel párosul, az komoly
fenyegetést jelent a betolakodó számára.
Ne felejtsd, hogy a macska sokkal
több dologra használja nyelvét, mint az ember. A nyelv sok információt közvetít
a környezetről a macska felé. A macskák tulajdonképpen szagolnak a nyelvükkel,
és arra is használják, hogy mosakodjanak, és megmosdassanak más macskákat.
Az, hogy kedvenced hogy tartja a
farkát, szintén sokat elárul. Az a macska, amelyik örömmel üdvözöl téged,
valószínűleg magasan tartja a farkát. A farok végének kis csóválása örömet jelez
(az ellazult macskánál), vagy várakozást (a zsákmány elejtése előtt, vagy egy
ételre váró éhes macskánál). Ha a farkcsóválás erősebbé válik, akkor az a
macska ingerültségét jelzi, ha pedig az egész farkát mozgatja, akkor készülj
fel a támadásra!
Szexuális
viselkedés
Más állatokhoz hasonlóan a
macskáknak is alapösztöne a fajfenntartás. Természetes körülmények között a
nőstény macskák csak bizonyos időszakokban ivarzanak, a párzási időszak alatt.
A párzási időszak általában tél végétől nyár végéig tart, de néhány lakásban
tartott macska az év minden időszakában képes a párzásra.
Az ivarzó nőstény viselkedése
problémát jelenthet a gazdának. Ezen idő alatt az állat több érzelmet mutat,
nagyon hangos, nyugtalan és folyamatosan mozog. Ez a tapasztalatlan gazda
szemében szokatlannak és meglepőnek tűnhet. Az esetek többségében a gazda nem
fogadja szívesen a nem kívánt kölyköket. Az ivartalanítás után a kandúr
rendesebb és kellemesebb társsá válhat. Kevesebbet kóborol, nem verekszik
annyit más macskákkal, és nem jelöl ki területet házon belül. Ha ivartalanítani
akarod a macskát, kérd ki az állatorvos véleményét arról, hogy melyik erre a
legmegfelelőbb időpont, és mik a következményei!
A macskák táplálása
Az elmúlt évtizedekben megnőtt a
kedvtelésből tartott macskák száma, megváltozott az életmódjuk, ezzel együtt
egyre nagyobb az igény a tudományos alapokon nyugvó táplálás iránt.
A macskák tulajdonosainak és a tápgyártó cégek közös érdeke olyan táp előállítása,
ill. etetése, amely komplett, kiegyensúlyozott, életkornak, élettani
szükségleteknek megfelelő, ellenőrzött, folyamatosan jó minőségű alapanyagokból
készüljön, elérhető, reális áru és egyszerűen, aggálymentesen lehessen etetni.
Utóbbi szempont különösen fontos: az ellenőrizetlen, nem megfelelően kezelt
alapanyagból összeállított táp különböző fertőző ágenseket hordozhat
(Salmonella-fajok, TGE, BSE, Aujeszky-betegség vírusa). Az élettani igényeknek
nem megfelelő táp hiánytüneteket, túletetést, az egyes komponensek eltolódását
okozhatja.
Egyre több tulajdonos ismeri fel, hogy a tápok nagyban elősegíthetik kedvencük
gyógyulását, amennyiben az állatorvosi gyógyszeres terápiát kiegészítik ún.
gyógytápokkal, cukorbetegség, kóros elhízás, bélgyulladás, máj-vesebetegség,
ízületgyulladás, stb. esetén. (ezek kereskedelmi forgalomban nem, csak
állatorvosi rendelvényre kaphatók.)
A macskák emésztés élettani sajátosságai és különös táplálkozási szokásai miatt
ellátásuk nagy gondosságot igényel.
1. Táplálkozási szokások
A kutyával ellentétben a macska
inkább naponta többször kis adagokat eszik (naponta 2-3-szor kell etetni a
felnőtt macskákat), követve az évezredek alatt kialakult táplálkozási szokását:
30-60g/étkezés (egy egérnyi mennyiség). Emiatt fontos szempont a táp
eltarthatósága.
2. Rossz szokások
Megszokás: nehezen vagy egyáltalán
nem tud átállni új tápra, inkább nem eszik. Kísérletekkel már a 60-as években
bebizonyították, hogy a macska akár 6 hétig is képes nem enni, ha nem a
megszokott étrendjét kapja.
Visszautasítás: oka lehet hirtelen
takarmányváltás, tápallergia, vagy a rossz íz, szag, esetleg valamely betegség.
Éppen ezért ha a macska bármely okból nem eszik, minden esetben célszerű
elvinni állatorvoshoz.
3. Egyoldalú táplálás
Leggyakoribb és egyben
legveszélyesebb - a hozzászokás és az A-vitamin túletetés miatt- az egyoldalú
májetetés. (Leggyakrabban talált cicáknál fordul elő, amikor a tulajdonos
májjal kívánja a kismacska kondícióját feljavítani.) Az esetek nagy részében
nagyon rossz kórjóslatú mozgásszervi betegség alakul ki. A csak húson tartott
macskákban csontritkulás alakulhat ki, ui. a vérben a kalcium-foszfor arány
csökkenését a szervezet a csontokból kivont kalciummal igyekszik pótolni. A
macska Ca:P szükséglete 2:1 (kétszer annyi kalciumra van szüksége, mint
foszforra), ezzel szemben a húsban 20-szor, a májban több, mint 40-szer több a
P, mint a Ca!!! A kandúrokban húgykövesség alakulhat ki. Az Aujeszky-betegség
miatt veszélyes nyers sertéshúst etetni, amely macskában veszettséghez hasonló
tünetekkel jár.
Füvet igényel a macska, amely
segítségével hányás útján meg tud szabadulni a mosakodástól lenyelt szőrtől. Ma
már inkább speciális pasztát, illetve olyan tápot adnak ennek a problémának az
orvosolására, amely tartalmaz szőroldó anyagot.
Vízigénye hagyományos táplálék és
konzervtáp mellett kevés, száraztáp etetése esetén azonban mindig kell tiszta
vizet biztosítani.
Fehérjeigénye kiemelkedően magas, a
kutyáénál 30%-kal több. A macska tápjában megfelelő arányban kell lenniük a jó
minőségű, magas biológiai értékű fehérjéknek. A macska szigorúan húsevő: egyes
anyagcsere folyamatai elképzelhetetlenek bizonyos aminosavak nélkül.
Létfenntartó energiaszükségletük
290kJ/nap/testtömeg kg. Ez az igény vemhesség alatt 25-50%-kal nő, kölyökkorban
5 hetes korig illetve a szoptatás alatt négyszeres.
Ízletesség: etetési kísérletek
bizonyítják, hogy a macskák nem egy bizonyos ízt (pl. hal, máj) preferálnak,
valószínűsíthető, hogy a számukra megfelelő magas fehérjetartalom és a gyártási
technológia befolyásolja őket a választásban.
4. Egyéb különlegességek
Az aminosavak közül nélkülözhetetlen
az arginin, taurin hiányában pedig retina-degeneráció(CRD),
szívizom-gyengeség(DCM), szaporodás-biológiai zavarok és immunszuppresszió
alakul ki.
Ha mindezek után sikerül a megfelelő
tápot kiválasztanunk, ügyelni kell a kóros elhízás megelőzésére. Az elhízott
macska nagyon nehezen, és csak lépcsőzetesen, szakaszosan, jó minőségű
pektinszerű rostokat tartalmazó, ezáltal telítettség érzést adó, de csökkent
energiatartalmú takarmánnyal fogyasztható le. A kövérség következményei
lehetnek ízületi problémák, szív-érrendszeri betegségek, nehézlégzés, emésztési
rendellenességek, bőrbetegségek, az immunrendszer gyengülése, a műtéti rizikó
növekedése és az elhúzódó gyógyulás.
A macskák komfortérzetéhez nemcsak a
jóllakottság, hanem a rendszeres egészségügyi (oltások, parazitaellenes
kezelések) és higiéniai felügyelet is hozzátartozik. a cicák alapvetően tiszta
állatok, mindig betegségre kell gyanakodnunk, ha nem mosakodnak, bundájuk
fénytelen, kócos, esetleg bélsárral szennyezett, ammóniaszagú.
A fenti rövid összefoglalóból is
kitűnik, hogy egy kiscica bekerülése a családba nem a kölyökkori játékban,
kényeztetésben merül ki, kedvencünk komfortérzetéről, boldogságáról egy hosszú
életen át kell gondoskodni.
A macska
szaporodása
A nőstény macska évente többször,
ciklikusan ivarzik. Ilyenkor kész a párzásra. Egy-egy ivarzás mintegy 2-3 hétig
tart és ha nem termékenyül meg a macska, akkor 1-2 hét múlva újra kezdi. Ez
többször ismétlődik, hosszabb szünet csak a téli időszakra jellemző.
Az ivarzás
macskában - szemben a kutyákkal - csak csekély vérzéssel jár, ami általában nem
is észlelhető. Inkább a viselkedésbeli változások a jelzik. Ilyenkor a macska
tolakodóan barátságos, a tulajdonoshoz és a bútorokhoz dörgölőzik, hempergőzik
és igyekszik minden módon magára vonni a figyelmet. Néha kimondottan
agresszíven viselkedik. Ez is zavarja a családot, de az igazán kellemetlen a
hangos "nyervogása", ami talán nem is létező szó, de a nyávogás
megjelölésnél pontosabban fejezi ki a lényeget. Az ivarzó nőstény, ha teheti,
megszökik, majd az utcán veri fel az éjszaka csöndjét, amivel gyakran az
őrületbe kergeti a környék lakóit.
Az ivarzó
nőstények vonzanak a házhoz, amelyek mindig készen állnak a párzásra. Ezek
gyakran verekednek egymással, hogy elnyerjék a hangoskodó hölgyek szívét.
Sebesüléseket osztva és kapva szolgáltatnak újabb adalékot a környék
macskaellenes hangulatához. A kandúrok további kellemetlen sajátossága a bűzös
vizelettel való jelölés is, amit a területükön (a lakásban, az udvaron és a nem
túl hálás szomszédságban is) szorgalmasan ismételnek.
A sikeres
nász végül egy bizonyára nem kívánt macskaalmot eredményez, úgy 9 hét múlva. A
nőstények olykor rejtve nevelik fel a kicsinyeiket, amelyek ilyenkor vaddá, az
emberi társadalomba beilleszkedni képtelenné válnak, máskor pedig az a gond,
hogy a kiscicák, bármely csodálatosak is, senkinek sem kellenek. Ha sikerül is
az elsőket az ismerőseinkre rátukmálni őket, a következő alommal ez már
biztosan nem megy.
A nőstény macskák ivartalanítása
A nőstény
állatok ivartalanítása során műtétileg eltávolítjuk a petefészkeket és a méhet
is. Az ilyen macska többé nem ivarzik és nem is tenyészthető. Ezt a
beavatkozást . Magának a
műtétnek csekély a kockázata, de számtalan előnnyel jár:
A nőstények
gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Minél fiatalabb korban történik a
műtét, annál kevésbé viseli meg az állatot és annál több lehetséges problémát
előzhetünk meg vele. Szerintünk a
legoptimálisabb időpont az 6 hetes - 6 hónapos életkor, de legkésőbb
ezen belül is minél fiatalabb korban ajánlott az ivartalanítás, mert egyes
macskák korábban válnak ivaréretté. Ha a műtét ezt megelőzően történik, akkor
90%-al csökkenthető vele a tejmirigy-rák előfordulásának a valószínűsége! Ezért
kivétel nélkül minden nem tenyésztés céljából tartott nőstény macska
ivartalanítását ajánlott elvégeztetni az ivarérést megelőző időszakban.
Sokan
szeretnének egy almot, néhány kölyköt a szeretett macskájuktól, ezért
elhalasztják az ivartalanítást. Ne tegyék! Nem csak a macska egészségét
kockáztatják vele, de kicsi az esélye annak, hogy az utódok valóban
hasonlítanak majd az anyjukra. A macska szaporodási potenciálja 45-ször
nagyobb, mint az emberé, ami azt jelenti, hogy ha minden 45. macska szaporodna
csak, az is bőven fedezné a populáció fenntartását. De ma Magyarországon a
kijáró macskák alig néhány százalékát ivartalanítják csupán, ezért becslések
szerint 5000 és 10000 közé tehető a naponta megszületett kiscicák száma, s ezek
több mint 90%-ának a legcsekélyebb esélye sincs szerető tulajdonoshoz
kerülni. Mentsen meg Ön is sok esélytelen bűbájos kiscicát azzal, hogy
nem tenyészti a sajátját!
A műtétet
időpontjának megválasztásához figyelembe kell azt is venni, hogy az ivarzás
alatt a szokásosnál nagyobb sebet kell készíteni, mert a méh duzzadt.
A macska ilyenkor vérzékenyebb és gyengébb az immunrendszere. Ezek csekély
mértékben növelik a kockázatot, ezért ha lehet, érdemes a műtétet az ivarérés
előtt vagy két ivarzás között végezni.
Kandúrok
ivartalanítása céljából műtétileg eltávolítjuk azok heréit. Az ilyen macska
többé nem tenyészthető. A műtét csekély kockázattal és számtalan előnnyel jár.
Segít megelőzni a kandúrokra jellemző kellemetlen magatartási formákat, mint a
jelölést, ami a lakásban elviselhetetlen, de a szomszédok sem
"díjazzák". Az ivartalanított kandúr kevésbé agresszív, kisebb
területet véd és látogat, ami a balesetek és a verekedésből származó sérülések
mellett a fertőzések (pl. FeLV, FIV, rühösség) kockázatát is csökkenti. A
kandúr macskák gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Ha túl
későn kerül a műtétre sor, akkor maradandó rossz szokások alakulhatnak ki,
ezért az ivarérés előtt, vagyis 6 hetes - 6
hónapos életkorban javasoljuk a műtétet elvégeztetni.
Nagyon
széles körben elterjedt, de ennek ellenére bizonyítottan teljesen alaptalan
tévhit az, hogy a bármely életkorban ivartalanított kandúrok körében
gyakrabban fordul elő az alsó húgyúti betegség. Ennek hangoztatása a betegség
utóbbi két évtizedes szakirodalmának teljes nem ismeréséből fakad. Az alsó
húgyúti betegség (hólyaggyulladás, húgyúti kristályok képződése stb.)
takarmányozási és tartási betegség, aminek a táplálék összetétele, a
vízfogyasztási szokások és a stressz mellett genetikai háttere is van, de az
okai között ma már bizonyítottan nem szerepel az ivartalanítás. Ennek alapjául
szolgáló tévhitről, vagyis hogy az ivartalanítás következtében beszűkül a
húgycső, már számtalan vizsgálattal bizonyították, hogy teljességgel alaptalan,
ahogy a statisztikák sem támasztják alá az ivartalanításnak a betegség
kialakulásában való szerepét. Struvit kristályok pl. leggyakrabban a nem
ivartalanított, fiatal nőstényekben fordulnak elő, s a nem ivartalanított
kandúrokban ugyanolyan valószínűséggel okozhatják a húgyútak elzáródását, mint
az ivartalanítottakban.
A lakásban
tartott kandúrokat szinte mindenki ivartalanítja, különben a jelölés és az
agresszió miatt gyorsan lehetetlenné válik velük az együttélés. A kijáró
kandúrokkal kapcsolatban viszont számos romantikus tévhit él. Sokan
természetesnek és kívánatosnak tekintik nem ivartalanítani őket. Nos, ez
valójában természetellenes és embertelen is egyben, ugyanis a vadmacskák a
természetben legalább 3 km2 területet
sajátítanak ki, illetve ennél jóval nagyobbat, ha kevés a táplálék. A lakott
településeken ekkora területen több száz macska jár szabadon, ami mindegyik
számára jelentős szociális stresszt okoz, de még ennél is rosszabb, hogy az
állandó területviták következtében a szabadon járó nem ivartalanított kandúrok
az ivartalanított társaiknál sokkal gyakrabban sérülnek és fertőződnek meg
különböző kórokozókkal. Ezért aki hagyja a nem ivartalanított kandúrját
szabadon kóborolni, az nem csak az esélytelen szaporulat biztos pusztulásáért
felelős, de a saját macskája és más macskák egészségkárosodásáért is. Valamikor
altatás és fájdalomcsillapítás nélkül, csizmaszárban ivartalanították a
kandúrokat, amit ma embertelennek tartunk, de az ivartalanítás elhagyása még
ennél is nagyobb hiba! Aki szereti a macskáját, nem teszi ki ennyi szenvedésnek
és veszedelemnek.
Az
ivartalanítás rutin műtéti beavatkozás, aminek természetesen van
kockázata. Ha szakszerűen végzik, ez a kockázat olyan csekély, hogy össze sem
hasonlítható a beavatkozásból származó előnyökkel. A nőstények ivarzása elvileg
gyógyszerekkel, vagyis hormonálisan is elnyomható ideiglenesen, de a gyakori
mellékhatások miatt ez nem javasolt. Rövid ideig alkalmazva is veszélyesebb,
mint a műtét. Ha az ivartalanítást időben, fiatal és egészséges állaton végzik
el, akkor szinte észre sem veszi. Hogy ez biztosan így legyen, néhány tanácsot
érdemes megfogadni:
Annak
érdekében, hogy ez a beavatkozás minél szélesebb körben elterjedhessen,
igyekszünk alacsonyan tartani az árát. A részletek felől
érdeklődjön telefonon (787-2637) vagy személyesen (1045 Budapest, Chinoin u.
4.) a rendelőben.
A műtét
napján hozza
el a cicát a délelőtti rendelés során, mi megvizsgáljuk, majd napközben
elvégezzük a beavatkozást és a megoperált macska teljesen felébredve általában
még aznap, a késő délutáni-esti órákban vihető haza. Csak indokolt esetben van
szükség a műtét után kórházi ápolásra. Hazaérve tartsa a macskát biztonságos
helyre zárva, amíg nagyon kába. Ha már nem az, akkor itassa meg, majd negyed
óra múlva adjon neki enni. Az első napokban a Hill's Prescription Diet
Feline i/d gyógytáp etetését javasoljuk, mert ez nagyon tápláló,
könnyen emészthető és kíméli a gyomor nyálkahártyáját.
A műtétet
követően az
altatás utóhatásai általában 24 óra után elmúlnak és tiszta, biztonságos
környezetben, megfelelő táplálás esetén a lábadozás szinte mindig
eseménytelenül zajlik. A legtöbbször olyan módszerrel operálunk, hogy
utána nincsen szükség védőgallérra, vagyis a bőr mélyebb rétegében
(intradermálisan) elhelyezett felszívódó varróanyagokkal zárjuk a műtéti
sebeket, így varratszedésre nincsen szükség. Ha nem észlel semmilyen problémát,
akkor a 3. napon várjuk a macskát felülvizsgálatra. Ez ingyenes. Ha messze
lakik és nem tud ismételten eljönni, akkor komplikációmentes gyógyulás esetén
az is megteszi, ha időnként a megszemléli a sebet. Ha valamilyen ok miatt
kívülről is látható, vagyis nem felszívódó varratokat alkalmaztunk, akkor
eseménytelen sebgyógyulás esetén legkorábban a műtétet követő 10. napon
kerülhet sor a varratszedésre. Kandúrok esetében általában nincsen szükség
ellenőrző vizsgálatra, ahogy varratszedésre sem.
Ha a műtét
után bármilyen problémát észlel vagy nem tudja eldönteni, hogy amit tapasztalt,
az probléma-e, akkor keressen meg bennünket telefonon vagy személyesen.
A nőstény
macska műtétének bemutatása
Azok
számára, akiket nem zavar a valódi műtét látványa, bemutatjuk magát az
operációt is. Ha nem biztos abban, hogy ezt jól viseli majd, kérjük, inkább
csukja be ezt az oldalt!
A műtét
megismeréséhez némi anatómiai ismeretre is szükség van. A
petefészkek és méh a hasüregben található szervek. Függesztő szalagok
segítségével kapcsolódnak a gerincoszlop közelében a hasfalhoz. A macskának,
szemben az emberrel, két szarvú a méhe, vagyis a méhtest viszonylag rövid,
legfeljebb 1-2 cm, ami előre felé két hosszú méhszarvra válik szét, vagyis egy
ipszilont alkot. A petefészkek a méhszarvak elülső végén helyezkednek el. A
petefészkek és a méh vérerei a függesztő szalagokból származnak, elől a
petefészkeknél és hátul a méhnyaknál lépnek be.
A nőstény
macskák ivartalanítása során petefészek- és a méheltávolítást
(ovariohysterectomiát) végzünk. Hasonlóan elfogadott módszer az,
amikor csak a petefészkek kerülnek eltávolításra (ovarectomia), de azok szimpla
„lekötése” a macska egészségkárosodásához vezető műhiba.
A
műtétet altatásban végezzük. Ehhez előbb alaposan
megvizsgálunk minden macskát. Ha az állat 7 évesnél idősebb vagy valamely
betegségben szenved, akkor kiegészítő laboratóriumi vérvizsgálatot javaslunk.
Ez, természetesen, az egészséges és a fiatal állatok esetében is elvégezhető.
Ezután nyugtató és fájdalomcsillapító injekciókkal előkezeljük (premedikáljuk)
a macskát, majd elaltatjuk. Minden esetben az állat korának és egészségi
állapotának megfelelő altatási módszert választunk, ennek megfelelően a műtét
ára eltérő lehet. Ha a nagyobb kockázat miatt (vagyis idős vagy beteg macska
esetén) drágább altatási módszerre van szükség, azt előre jelezzük.
Amíg a
macska alszik, állandó felügyelet alatt áll.
A
mosómedvefélék családjának minden tagja kicsi vagy közepes méretű, hosszúkás testű, tömött
bundájú állat. Szőrzetük színe változatos, de mindegyik fajnak hosszú,
bozontos farka van, amelyen gyakran láthatók határozott, sötétebb
színezetű, gyakran sárgás- vagy feketebarna gyűrűk. Sok faj pofáján
meghökkentő minták figyelhetőek meg, ezek közül az egyik legnevezetesebb éppen
a mosómedve "betörőálarca".
Valamennyi
idetartozó állat kiválóan mászik fára. Nem ujjhegyeiken, hanem
a talpukon járnak, akárcsak a medvék vagy az ember.
Mind a négy
lábfejükön öt ujj található, egy-egy hátrafelé görbülő karommal.
Noha a ragadozók közé
sorolják őket, a mosómedvék zöme valójában mindenevő, és fogaik is
a változatos, részben növényi, részben állat étrendhez alkalmazkodtak, nem
ragadozó jellegűek. Csupán egy olyan fajuk van, amelyik túlnyomórészt
húson él.
A család
legtöbb tagja éjszakai életmódot folytat, nappal odvas fákban vagy az ágak közé
rejtőzik. Ha élőhelyén kevés a fa, barlangokba vagy sziklahasadékokba bújik.
A mosómedvéknek
hat fajuk van, s az egyes fajok a család egész elterjedési területén
előfordulnak. Messze a legismertebb a Kanadai déli
tartományaitól egészen Közép-Amerikáig honos észak-amerikai vagy
közönséges mosómedve. Szőre színe szürke - néha szinte fekete -, s ebbe főleg a
nyak körül barnás vagy vöröses árnyalat keveredhet. Farkán öt-tíz
fekete gyűrű, pofájának rövidebb szőrzetű részén pedig jellegzetes, fehér
szegélyű, fekete álarc található. A feje széles, az orra
kihegyesedő; a füle felálló, rövid és lekerekített.
A
mosómedvék sokféle élőhelyen megtalálhatók, bár főként a
vízhez - tóhoz, patakhoz, tavacskákhoz vagy mocsárhoz - közeli ligetes
vagy erdős telepeket kedvelik, ahol búvóhelyet is lelhetnek. Ritkán
merészkednek 2500 méternél magasabbra. Járásuk lassú poroszkálás,
menet közben fejüket lehorgasztják, hátukat fölpúposítják, farkukat lelógatják.
Szükség esetén azonban képesek jóval nagyobb sebességgel közlekedni, ráadásul
kitűnő úszók.
Ezek az
állatok többnyire magányosan élnek, s ha fajtársukkal találkoznak,
viselkedésük általában agresszív. Táplálékban bővelkedő területeken
mégis elég nagy csoportokat alkotnak, különösen emberi élőhelyek közelében,
ahol a szemetesedények és a hulladékkupacok hírhedt fosztogatói.
A
macskanyércek a koátiknál is kisebb termetű mosómedvefélék. Két fajuk van: a
közönséges és a dél-amerikai macskanyérc.
Az előbbi az
Egyesült Államok nyugati és déli részén él, az utóbbi Közép-Amerikától Peruig
fordul elő.
A közönséges
macskanyérc többféle élőhelyen is megtalálható, lakójejül rendszerint
sziklakitüremkedéseket választ. A dél-amerikai faj - amely jobban kötődik a
fához, mint rokona - általában trópusi erdők lakója.
A közönséges
macskanyérc szőrzete a hátoldalán sárgásszürke, a hasoldalán fehér.
Pofája
rókaszerű, szeme és füle az állat kis termetéhez képest elég nagy. Nincs fekete
álarca, ehelyett a két szem körül fehér gyűrű látható. A farka nagyon hosszú, bozontos,
több sötét gyűrű díszíti. Talpai szőrösek, a karmait félig vissza tudja húzni.
A dél-amerikai
macskanyérc rendszerint sötétebb színezetű, farka
hosszabb, de a gyűrűk nem olyan feltűnőek, és a füle hegyesebb. Ennek a fajnak
a talpa csupasz, karmait nem tudja behúzni.
Az ormányosmedvéknek - Dél-Amerikában
ismert nevükön koátiknak - négy fajuk van, ezek közül a legismertebb
az Egyesült Államok déli és Dél-Amerika Andoktól keletre eső erdeiben,
Argentína északi részén és Uruguayban található fehérorrú ormányosmedve.
A
mosómedvefélék családjában csak a koátik folytatnak nappali életmódot. A nőstények
különösen társaságkedvelők: nemegyszer 25 állatból - nőstényekből és kölykökből
- álló csoportokba verődnek. Ők adják ki a legtöbb hangot is, a
kotyogó horkantásoktól és a morgásoktól a vinnyogásokig és sikolyokig.
A
mosómedvénél kisebb és karcsúbb, jól megtermett cickányokra emlékeztető
ormányosmedvéknek apróbb a fülük, orruk viszont feltűnően hosszú, hegyes és
mozgékony, nemcsak szagló-, hanem tapintószervként is szolgál.
Szőrzetük
színe rendszerint vörösesbarna, de a fahéjbarnától a barnászöldig sok más
árnyalat is előfordul. A koátik álarca nem annyira feltűnő, mint a mosómedvéké,
de azért így is elég jellegzetes. A szemet fehér gyűrű veszi körül, a pofán
fehér foltok láthatók, az orr tövéig fehér csík húzódik.
A hosszú - a
fej és a törzs együttes hosszát elérő -, elvékonyodó farkon, amellyel a koáti
mászás közben egyensúlyoz, nem túl feltűnő gyűrűk vannak. Amikor a talajon
mozog, az ormányosmedve rendszerint fölmereszti a farkát.
A koátik
éjszaka a fák magasában alszanak. Nappal leereszkednek, és főleg keresgetéssel
töltik idejüket. Minden egyes koáticsoport nagyjából 1 négyzetkilométeres
területet jár be, noha birtokaik átfedik egymást.
Az
ormányosmedvék leginkább rovarevők, hosszú, mozgékony ormányuk az avarban, a korhadó
fatörzsek környékén és a sziklarepedésekben rejtőző lárvák, hangyák, termeszek,
pókok és százlábúak kitúrásához alkalmazkodott. A nőstény ormányosmedvék kis
gerincteleneket, gyíkokat is megölnek és elfogyasztanak. A hímek rágcsálókra
vadásznak: áldozatukat erős, csupasz talpú mancsukkal leszorítják a földre,
majd leharapják a fejét. Ha kedvelt gyümölcseik beérnek, a koátik ezekre
fordítják figyelmüket, egyetlen csoportjuk egykettőre leszüretel egy fát.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
A
mosómedvefélék közül a macskanyércek két fajának étrendjén szerepel a legtöbb
hús, s mindkét faj fogai igen élesek. A nappalt alvással töltik: a közönséges
macskanyérc mohával és levelekkel bélelt, keskeny vacokban, a dél-amerikai faj
pedig fán szunyókál. A sötétség közeledtével az állatok felébrednek, és
gondosan rendbe szedik magukat. Ezután kezdődik a vadászat. A zsákmányt inkább
lesből ejtik el, semmint üldözik: ráugranak az áldozatra, mellső mancsukkal
leszorítják, majd elharapják a nyakát. Prédáik között kis emlősök és madarak,
kígyók, gyíkok, békák éppúgy vannak, mint különféle rovarok. Étrendjük mintegy
negyed részét azonban növényi anyagok - gyümölcsök, magvak - alkotják.
A kinkaju fán
él, és elsősorban gyümölcsökkel, pl. vadfügével és guavával táplálkozik, de
néha rovarokat és madárfiókákat is felfal. Hosszú nyelvével ki tudja szívni a
virágokból a nektárt.
A
macskanyércek szaporodási időszaka általában a tél végére, kora tavaszra esik.
52 nappal később legfeljebb öt utódot hoznak világra egy fészekben vagy
vacokban. A legtöbb mosómedvefélével ellentétben mindkét szülő gondozza az
utódokat, bár a munka nagy része a nőstényre hárul, s az igen gondos szülőnek
bizonyul. A kölykök születésükkor kb. 28 grammosak; szemüket 4-5 hetes korban
nyitják ki, ekkor már szilárd táplálékot is fogyasztanak. Két hónapos korukban
kezdenek vadászni a nősténnyel, és négy hónapos korukig szopnak. Egyéves
korukra válnak ivaréretté.
Testtömeg: 2-12 kg
Testhossz: 41,5-60 cm farokhossz: 20–40
cm
Társas
viszonyok: csoportban
él
Vemhességi
idõ: 60–73 nap
Utódok
száma: 1–7
Élettartam: 13–16 év A faj átlagéletkora a
vadonban kb. 5 év. Nagyon sok kölyök nem éri meg a második életévét, elsősorban
az emberi tevékenységnek (vadászat, közlekedés) és a rossz
táplálékellátottságnak köszönhetően. Jó körülmények között akár 16-21 évig is
elélnek
Veszélyeztetettség: kevéssé fenyegetett
Táplálkozás: mindenevõ makk, bogyó,
termések, tojás, fióka, gerincesek és gerinctelenek
A mosómedve
nem válogatós, bármit elfogyaszt. Gyakran fogyaszt növényi terméseket és magvakat (például makkok, bogyók, vadcseresznye, vadszőlő, datolyacseresznye stb.), olykor a mezőgazdaságban termesztett növényekre is
rájár (barack, dinnye, szilva, citrusfélék, olykor gabona). Amennyiben állati eredetű
táplálékot fogyaszt, étlapján többek között ízeltlábúak, halak, rágcsálók, kétéltűek és tojások szerepelnek. Az emberek közelségét is kiaknázza:
rendszerint átkutatja a szemetet, olykor kiborítva a tárolókat, hogy különféle
maradékok és más kidobott ételek után
nézzen. A gazdag tápláléklelőhelyen több példány is összegyűlhet. Az eledelt
ügyes mellső mancsaival fogja meg és veszi a szájába, olykor megtisztogatva
azt. A mosómedvék sokféle élelmet fogyasztanak. Növényi
táplálékaik közé tartoznak a vad gyümölcsök és a szőlő, a bogyók, a diófélék, a
lágy szárú növények és sokféle levél. Zsákmányállataik a rovarlárvák,
tücskök, szöcskék, kis emlősök (pl. mókusok, vakondok és egerek),
földigiliszták, rákok, csigák, hüllők (pl. teknősök és tojásaik), békák,
madártojások és -fiókák. Az egyik fajnak, a dél-amerikai vagy rákász
mosómedvének specializáltabb az étrendje, de - nevével ellentétben - nem a
rákok a fő táplálékai: vízi élőhelyén mindenféle állatot elfog.
Telente nem
alszik téli álmot, bár hidegebb vidékeken hosszabb
inaktív periódus figyelhető meg. Mivel az életfunkciók nem lassulnak le, az
állat zsírtartalékait használja fel. Őszi tömegének akár felét is elveszítheti
egy tél alatt.
A februártól júniusig tartó párzási időszakban a hímek gyakran kiterjesztik
területeket, hogy több nősténnyel találkozhassanak. Ilyenkor egy darabig akár együtt
is maradhat a pár, de a párzást követően útjaik elválnak. A
vemhesség 63-65 napig tart, ezt követően jön a világra egy védett faodúban a
3-7, általában 4 vak kölyök. Az utódok szeme csak kb. háromhetes korukban
nyílik ki, elválasztásra kb. 10 hét után kerül sor. Ezt követően a fiatal
állatok már anyjukkal tartanak táplálékszerző útjain. A kis mosómedvék az első
telet anyjukkal töltik, és a következő tavaszon hagyják el a szülői fészket, de
sokszor meglehetősen közel telepszenek le.
Az utóbbi
időben hazánk nyugati határszélén is feltűnt ez a rendkívül élelmes, eredetileg
észak-amerikai emlős. A vízpart közeli lévő fás és bokros területeket kedveli,
ahol leginkább éjszaka mozog. Nagyon jól mászik fára, az úszóképessége is
kiváló. Fészkét a földtől kb. 3 méter magasan építi odvas fákba,
amelyekben rendszerint - a hideg teleket és a kölykök nevelésének időszakát
kivéve - csak pár napig marad egyhuzamban. A mocsaras területeken a
pézsmapockok vackait is elfoglalhatja. Téli álmot nem alszik, aktív marad a
hidegben, bár télen testtömegének 50%-át is elvesztheti. Mindenevő, növényeket,
kisebb állatokat egyaránt fogyaszt, és gyakran látható, ahogy a sekély vízben
halászik. Rendkívül ügyesen használja mellső lábait kapaszkodásra és az élelem
megfogására. Miután sok vízi élőlényt fogyaszt, amelyeket kezeivel ragad meg,
az a hiedelem alakult ki, hogy a táplálékát mindig megmossa annak megevése
előtt (bár sokszor tényleg megtisztítja a táplálékát).
Évente
rendszerint egyszer ellik, többnyire odvas fák odújában, de sziklahasadékokban,
épületekben is. A fiatalok 7-9 hetekig maradnak a szülőfészekben, majd követik
anyjukat. Rendszerint tél végéig önálló életet kezdenek, ivarérettségüket 1
éves korukban érik el. Habár átlagosan 5 évig élnek vadon, akár a 16 éves kort
is elérheti. Fogságban 21 év volt a csúcs.
Rendkívüli
alkalmazkodóképességét mutatja, hogy manapság már a nagyvárosokban is megjelenik,
ahol a felborított kukák jelzik a jelenlétét. Németországba 1934-ben
telepítették be, onnan gyors ütemben terjed, már Magyarországon is megjelent,
ami nagy veszélyt jelent az őshonos vadállományra.
Nem számít
veszélyeztetett fajnak, főleg a '70-es évek óta, amikor is a szőrméjének ára
zuhant. Sokan tartják házi kedvencként, bár megfelelő bánásmód hiányában
könnyen visszavadul.
Ügyesen
használja kezeit
Mellső
végtagjaival szinte kézként bánik. Ha módja van rá, legtöbbször magasban pihen,
igen jól tud mászni. Jellegzetessége, hogy fáról fejjel lefelé ereszkedik le.
Télen részleges téli álmot alszik (enyhe időben előjön), éjszaka
tevékenykedik.A kisállat-tenyésztési szaklapokban május környékén mindig lehet
eladó kölyköket találni.
Lakásba
inkább ne!
Lakásban
tartása semmiképp nem ajánlott, két okból: tönkretesz mindent, valamint az
ivarérettség elérése után a hímekkel - fajtársnak tekintik az embert - komoly
gondok adódhatnak. Kertben - én minden ketrecben tartásnak ellene vagyok -
lehet tartani, de ha nem akarjuk, hogy elmenjen, célszerű villanypásztorral
körülkeríteni a helyét.
Macskakonzerv
és krémtúró
Táplálékul
macskakonzervet és valami édeset (pl. vaníliás krémtúrót) lehet adni fiatal
korban, összekeverve. Később húst, macskatápot, kutyatápot. Szabadban megeszi a
rovarokat, csigákat is.A fogságban tartott állatoknál a szocializálást egészen
korán, öt hetes koruktól el kell kezdeni.
Az ivartalanítás fontossága és
kockázatai
Az egyik leggyakrabban
felmerülő kérdés a gazdikban az, hogy ivartalanítassák-e kedvencüket.
Összeállításunkban kitérünk a műtét mindkét nemet érintő fontosságáról és
kockázatáról, arról, hogy milyen betegségeket előzhetünk meg az elvégzett
beavatkozással, és írunk a gazdik műtét előtti és utáni teendőiről. Ezzel
kívánunk segíteni abban, hogy mindenki átgondolt, felelősségteljes döntést
hozzon, amikor az ivartalanítás mellett, vagy ellen teszi le a voksát.
A nyulak 3-8 hónapos korukban válnak ivaréretté, és ekkortól
változások következnek be a viselkedésükben. A hormonok áramlása miatt
tapasztalható a szobatisztaság elvesztése, vizeletspriccelés, területvédés,
morgás, harapás, agresszív támadás, pusztító rágás és ásás. A gazdi számára
zavaróvá válhat, hogy az ivarérett nyulak gyakran szimulálnak párzást
dominanciájuk érzékeltetése és szexuális kielégületlenségük miatt.
Az egyedül élők agresszíven másznak kézre, lábra, kitömött játékokra, kisebb
háziállatokra és területüket szúrós szagú vizelettel jelölhetik. Az
azonos nemű nyuszik az ivaréretté válást követően súlyos sérülésekkel járó
verekedésbe kezdhetnek, az ellenkező neműek pedig azonnal párzanak.
Szakirodalmi adatok szerint egyetlen év alatt egy nyuszi-pár és utódai, több
mint 2000 kölyök nemzésére is képes.
Ne szaporítsuk nyulainkat! A kicsiknek nem könnyű gazdát találni, így sokan nem
lévén más lehetőség, beadják őket egy állatkereskedésbe. Rengeteg a gazdára
váró, megunt nyúl, akiket jobb esetben nem engednek szabadon, hanem próbálnak
gazdát keresni nekik. Ez nem könnyű, hiszen húsvét után nyulak ezreitől
szabadulnak meg, leadják állatkereskedésbe, állatkertbe, vagy egyszerűen
„tenyésztőhöz” viszik vissza, ahol később esetleg a fazékban végzik.
Házinyulaink (Oryctolagus cuniculus) a törpenyulat is beleértve, a vadon élő európai nyúl
leszármazottai, akik föld alatti, kiásott üregrendszerekben élnek. Egy parkban
vagy városszéli erdőben magára hagyott kedvenc halálra van ítélve, mivel nincs
üreg, ahova a szélsőséges időjárás vagy a ragadozók elől visszahúzódhatna,
nincs családja, és ha a területen élnek vadnyulak, valószínűleg megtámadják,
mert betolakodónak tekintik. Ha túléli a kutyasétáltatók, autók, és más, rá
leselkedő hirtelen veszélyek tömkelegét, valószínű, hogy éhhalál vagy betegség
végez vele, hiszen az emberi gondoskodásnak teljes mértékben alá van rendelve.
Sajnos hazánkban egyelőre kevés gazdi választ felnőtt nyuszit, ezért nehéz az
elhelyezésük. Külföldön ez már jobban elterjedt, bízunk benne, hogy néhány éven
belül a nyulak adoptálása nagyobb népszerűségnek örvend majd nálunk is.
Az
ivartalanított nyúl alkalmazkodóbb, kiszámíthatóbb, kedvesebb és nyugodtabb társ,
mivel a párzás iránt érzett vágy, a hormonális okokra visszavezethető agresszív
viselkedés és romboló tevékenység a beavatkozás után általában hamar megszűnik. Vizeletének
nincs erős, szúrós szaga a szexuális hormonok hiánya miatt, és alomra is könnyebben
szoktatható. Ivartalanítás után a tévhitekkel ellentétben a nyuszi nem hízik
el, ez kizárólag a kevés mozgás és a helytelen táplálás következménye lehet.
A nyuszik társasági lények, örülnek egymás közelségének. Az ivartalanított
nyuszi párban élhet egy másik nyúllal, így több nyuszit is nyugodtan tarthatunk
együtt természetesebb társadalmi körülmények között, a magányos fogság helyett
anélkül, hogy fokoznánk a túlnépesedési problémát. Ivartalanítással
elkerülhetjük a nem kívánt almot, és az azonos nemű nyuszik verekedés nélkül
képesek együtt élni. A párban tartott, ivartalanított nyusziknál a
bak-nőstény, bak-bak, illetve nőstény-nőstény párosításának nincs jelentősége.
Minél
előbb végeztetjük el a műtétet, annál kevesebb változást észlelünk nyulunk
viselkedésében, hiszen még nem rögzültek az esetleg kialakult rossz szokásai.
Az ivartalanított nyuszi nem hízik el a műtétet követően, azt a nem megfelelő
táplálás, a mozgáshiány és az unalom okozza.
Az ivartalanított, lakásban tartott nyúl sokkal tovább él, mint ivaros társai. A legtöbb nyuszi-tulajdonosnak
fogalma sincs arról, hogy nem ivartalanított kedvence valószínűleg idő előtt
hal majd meg. Az ivaros nyuszik átlagéletkora 3-6 év között mozog, az
ivartalanítottaké 8 év.
Egy nyúlhoz értő, tapasztalt és megbízható állatorvos az egészséges nyuszit kis
kockázattal műti. Egy műtét előtt diagnosztizálatlan, váratlanul bekövetkező
probléma miatt azonban előfordul, hogy az orvos elveszíti a beteget.
Körültekintően végzett gázos altatás során a beavatkozás kockázata
0,5-1%.
A
bak nyuszikat a herék hasüregből való leszállása után lehet ivartalanítani, ami
általában 3,5 hónapos korban következik be. Az állatorvosok többnyire
javasolják, hogy várjunk a műtéttel legalább 5 hónapos korig. Kétéves kor után
ajánlott egy alapos vizsgálatot elvégeztetünk, teljes vérképpel. Ez segít
kideríteni bármilyen addig rejtve maradt körülményt, amely a beavatkozást kockázatossá
teheti. Általában 6 éves kor után már kockázatosabb az altatás vagy műtéti
beavatkozás.
Amennyiben
az ivartalanítás elvégeztetése mellet döntünk, járjunk el körültekintően az
orvos kiválasztásakor. Érdemes előre megbeszélni a beavatkozás menetét, és
felvilágosítást kérni arról is, hogy a műtét után meleg, csendes helyen
tarják-e.
A nyuszikat
TILOS éhgyomorra vinni a műtétre, mert nem tudnak hányni, így ez nem
veszélyezteti őket a műtét alatt, viszont azt soha nem szabad hagyni, hogy a
bélrendszerük teljesen kiürüljön!
A
beavatkozás előtti pár napban adhatunk a nyuszinak probiotikumot, így
megbizonyosodhatunk arról, hogy az emésztése rendben van. Ne változtassunk a
táplálásán, és ne kezdjünk diétába.
A
műtét után helyezzük csendes, nyugodt, meleg helyre a nyuszit és figyeljünk
arra, hogy keveset mozogjon. A legtöbb frissen ivartalanított bak nyuszi
hazaérve rögtön inni, majd enni szeretne. Biztosítsunk számára friss ivóvizet,
szénát, lédús zöldfélét és száraztakarmányt.
Másnap
reggel, de legkésőbb este fontos, hogy egyen valamit a nyúl, ellenkező esetben
gyomornyálkahártyáján felmaródások keletkezhetnek, emésztése lelassulhat,
emésztőrendszere felmondhatja a szolgálatot.
Ha
nem hajlandó elfogadni a táplálékot, próbálkozhatunk kedvenc zöldféléinek
kínálásával. Ezek elutasítása esetén, etessük meg fecskendő vagy kiskanál
segítségével porrá zúzott és vízzel kevert takarmánypéppel, naponta többször,
egyszerre kis adagokban.
A műtét után is adható probiotikum az étvágya visszatértéig. Az első napokban
figyeljük a heget lehetőség szerint reggel és este is. Néhány esetben az
ivartalanítás után a herezacskók folyadékkal teltek lehetnek és/vagy duzzadttá
válhatnak. Ijedtségre semmi okunk, a problémán meleg borogatással segíthetünk,
viszont ha bármilyen fertőzésre utaló jelet vagy szivárgó vérzést észlelünk,
azonnal forduljunk állatorvoshoz!
Habár az
ivartalanítás kockázattal jár, többszörös haszonnal térül meg. Bakoknál a
hererákot és a heregyulladást is megelőzhetjük.
Anatómia
· Mozgásszervek
o végtag, függesztőöv, szegycsont nincs
o csigolyák, bordák és intercostalis izmok, epaxialis
izmok,
o ventrális oldalon lévő hajlító és nyújtó izmok
o fejizom
· Emésztőrendszer
o Szájüreg,
fogak, méregfogak –
állkapocsban (maxilla)
o fogváltás
o Nyálmirigy,
méregmirigy
o kígyóméreg
§ neurotoxicus (idegméreg)
§ haemoliticus (a vörös vérsejteket
oldó)
§ proteoliticus (szövetoldó)
o Nyelv
o táplálékok – kétéltűek, hüllők, halak, kisemlősök,
madarak, madártojások
§ zsákmányszerzés módja
· méreggel öl
· megfojt
§ táplálkozási ritmus: 5-40 nap
§ egyoldalú táplálkozás nagyon
veszélyes!!!
o Nyelőcső
o Máj
o Hasnyálmirigy
o nyelés folyamata
§ órákig tart, mozdulatlan állat
§ nyálelválasztás szerepe kimagasló
§ állkapocsizület szerepe komoly
§ nyelés alatti légzés egyedülálló
o emésztés sebessége
§ hőmérsékletfüggő, hossza: 24-48 óra
§ a bélsárban a zsákmányállat fogai,
szaruképletei és a saját, váltódott fogak
· Légzőrendszer
o mozgékony gégefő
o bal oldali tüdőfél csökevényes
o jobb oldali tüdőfél részben inaktív
o rekeszizom nincs
· Vérkeringés
· Érzékszervek
o Látás: gyenge, szemhéj nincs, a szaruhártya is vedlik
o Hallás: gyenge, csak egy hallócsontocska van, belsőfül
nincs
o Szaglás: Jacobson-féle szerv
o Hőérzékelő receptorok: az arcgödörben
· Vedlés
o kisebb méretűeknél 4-6 hét
o kifejlett példányoknál 3-4 alkalommal évente
o a vedlés kezdetén a szaruhártya elhomályosodik
o exuviális mirigyek
o vedlés előtt egy hetes inaktív periódus
o vedlés elégtelenség: hormonális zavar
§ szuboptimális hőmérséklet
§ nem megfelelő relatív páratartalom
§ vedlési elégtelenség következménye:
látászavar
§
Terrárium
Rágcsálók szaporodása
A rágcsálók
igen szaporák, ezért, ha nem szeretné állandóan túl népesedési gondokkal
küzdeni, célszerű azonos nemű állatokat választani, vagy a hímeket és
nőstényeket egymástól elkülönítve tartani. Megoldást jelenthet nyulaknál és
tengerimalacoknál a hímek ivartalanítása, mivel ezt csak altatásban lehet
elvégezni, ezért kisebb méretű rágcsálók ivartalanítása kockázatos.
Általában
könnyen ellenek, de előfordulhat (elsősorban tengerimalacnál, csincsillánál),
hogy orvosi segítségre van szükség.
Tengerimalacoknál
előfordulhat petefészekciszta, amely étvágytalansággal, lesoványodással,
esetleg a has nagyságának a megnövekedésével (lesoványodás mellett) jár. Időben
diagnosztizált elváltozás és jó állapotban lévő állat esetén a betegség
műtéttel orvosolható.
Gyakrabban előforduló kisrágcsálók biológiai jellemzői
|
testtömeg |
életkor |
vemhességi idő |
Alomszám |
Ivarérettség |
választási kor |
aranyhörcsög |
85-150 g |
1,5-2 év |
15-18 nap |
5-9 |
6-8 hét |
21-28 nap |
futóegér |
70-120 g |
3-4 év |
24-26 nap |
3-7 |
10-12 hét |
20-26 nap |
tengerimalac |
0,75-1,2 kg |
4-8 év |
59-72 nap |
1-6 |
6-10 hét |
3 hét |
Az egyik
általánosan elterjedt tévhit, hogy hímek nem tarthatók együtt, mert verekednek.
Azt, hogy két vagy több hím
hogyan viszonyul egymáshoz, nem annyira a koruk és/vagy a nemük, jobban a
személyiségük és az adott környezeti feltételek határozzák meg. A
sikeres társítás érdekében mi gazdik sokat tehetünk. A rangsor kialakítása, a
személyes tér védelme a csoportban élő állatokra jellemző magatartások. Ha mód
van rá, felnőtt hímet kölyökkel, idősebbet fiatalabbal társítsunk, mert a
természetes rangsornál - mivel az erősorrend nyilvánvaló - nem alakul ki
rangsorvita. Testvérek, hasonló koruak is tarthatók együtt, de e társításokra
inkább jellemző, hogy serdülő- vagy felnőtt korban hosszabb-rövidebb ideig
tartó átmeneti időszakra a rangsor kialakulása ill. megszerzése érdekében
kisebb-nagyobb vitákra sor kerül.
Alapszabályok: ha két vagy több hímet szeretnénk együtt
tartani, ne vigyünk nőstényt a közelükbe, helyezzük őket nagyobb ketrecbe,
biztosítsunk számukra elegendő élelmet, mindegyiknek külön etetőtálat és
fekvőhelyet, mert ezáltal számos konfliktust megelőzhetünk.
Fontos! Legyünk türelmesek, ne várjuk el állatainktól, hogy azonnal
elfogadják egymást. Ha a társítás nem mindjárt sikeres, ne adjuk fel!
A semleges helyen történő ismerkedés és fokozatos összeszoktatás hozza
meg a sikert, ez egyedektől függően napok vagy hetek (nagyon erős
karakterűeknél hónapok) múltán érhető el.
Az is tévhit, hogy az
ivartalanított hím kevésbé agresszív és könnyebben társítható egy másik hímmel.
Az ivartalanítás a
tengerimalac viselkedésében nem hoz változást, az agresszivitás nem
ivartalanítással, hanem bizonyos módszerekkel, alapszabályok betartásával,
kedvező életkörülmények kialakításával csökkenthető ill. előzhető meg.
Hímet ivartalanítani csak nemkívánt vemhességek megelőzése
céljából érdemes! Ha nem nőstény(ek) mellett él, ha (!) mód van arra,
hogy egy másik vagy több hím mellett éljen, ne ivartalanítsuk a hímet. Az
ivartalanítás nem veszélytelen, kedvencünk életét feleslegesen (!) kockázatni
nem érdemes.
Tévedés az azonos nemű
tengerimalacok meghágó viselkedését homoszexualításnak vélni!
A tengerimalac a külső és
belső ingerekre reagálva alkalmazkodik környezetéhez. Mivel a megismerés az
állatoknál kizárólag érzékszervi, a tengerimalac a hangra, a szagra, az
érintésre, az ízre, a képre szorítkozik. Ösztönösen, célirányosan cselekszik.
Az ösztruszban lévő nőstény szaga a hímben nemi viselkedést vált ki, a feromon
illat a hímet meghágásra ösztönzi. A látszólagos (!) azonosnemű
vonzalom a tengerimalacnál nem homoszexuális viselkedés, amit mi nemiségnek
vélünk, az lehet hatalmi demonstráció, elfogadás, erőszak, téves érzékelés vagy
túlzott kémiai reakció. Nőstényeknél az ivarzó tengerimalac által kibocsátott
esztrogén illat a nem fogamzóképes nőstényben is ingert vált(hat) ki, s
meghágásra késztet(het)i.
A hím meghágja azonos nemű társát, ha azon - az anyjától frissen
elválasztott kölykön, nőstény(ek) ketrecéből átrakott/elhozott hímen - nőstény
szagát érzi, s akkor is, ha társa nemét nem képes felismerni (a kölyök nemét
vagy az olyan felnőtt hímét, amely védekezésképpen vagy félelemből nem bocsát
ki tipikus hím feromont). Azonos neműeknél e viselkedés legtöbbször hatalmi
demonstráció, a hím meghágja hím társát, hogy ezzel szociális dominanciáját
fejezze ki. Nőstények is megteszik, uralmat vagy érzelmi állapotot (pl.
elfogadást) fejeznek ki vele.
Vannak-e az
ellésnek előjelei?
Ha a
csípő (pelvis) már egy-két ujjnyira kitágult, az ellés 48 órán belül
bekövetkezik. Ellés előtt a hüvelyt takaró membrán is feloldódik, de ezek a
jelek egy tapasztalatlan gazdi által nem mindig észlelhetők. Néha észrevehető,
hogy közvetlenül az ellés előtt a nőstény többet bogyózik (a rectum tartalma
kiürül), de ez sem mindig nyilvánvaló. Összegezve: a csípő tágulásán kívül más
jele a hamarosan bekövetkező fialásnak nehezen észlelhető, mert egy egészséges
tengerimalac a fialást megelőző órákban is jóétvágyú, jár-kel, eszik stb.
Milyen
komplikációk léphetnek fel vemhesség vagy ellés ideje alatt?
Ha
a fialásnál komplikációk lépnek fel, az időben érkező segítség életmentő lehet.
Néhány esetben a kölyök / kölykök és/vagy az anyjuk minden segítség ellenére
sem menthető(k) meg. A leggyakoribb komplikációk:
nehéz, problémás
ellés (dystocia) - a nőstény csípője nem tágul ki megfelelően.
Általában az egyéves kort meghaladott nőstények a veszélyeztetettek. Túl nagy
köly(k)ök esetén is fennállhat, nem tudja megelleni, vagy a kölyök a
szülőcsatornába reked. Ha már 15 percnél több idő telik el úgy, hogy a nőstény
méhizomzata igyekszik kilökni magából a már érett magzatot, de a kitolási
fázisban a kölyök a szülőcsatornába reked, itt megfulladhat. Nagyon tiszta
kézzel, rendkívül óvatos mozdulattal ujjunkat a nőstény hüvelyébe csúsztatjuk,
s kitapogatjuk. Ha a feje kinn van már (látható), a kölyköt az állkapcsa felől
megragadva a hüvelyből óvatosan kihúzzuk (a méhizomzat összehúzódásait figyelembe
véve, hogy a nőstény meg ne sérüljön). Ha a kölyök feje nem látható, de már a
hüvelyben érezhető, próbáljuk meg a száját kitapogatni, s a felső fogaknál az
ujjunkat úgy behajlítani, hogy a kölyköt óvatosan - a méhizomzat
összehúzódásait figyelembe véve - kifelé húzhassuk. Ha mindez sikertelen, vagy
a kölyök nem érezhető, a gyors orvosi beavatkozás az egyetlen remény.
vemhességi
toxikózis;
koraszülés;
a méhben a magzat
elpusztul, nem észlelhető mozgás. Néha a nőstény a csodával határos
módon megszüli az elpusztult kölyköt (-ket), s hamar felépül, általában azonban
- ha idejében nem fordulunk orvoshoz, hogy az ellést művi úton (gyógyszeresen)
beindítsa, vagy császármetszést alkalmazzon - a nőstény elpusztul.
bizonyos fajta
élősködők - ilyen a Trixacarus caviae, amely amellett, hogy rendkívül
veszélyes, fialásnál is problémát okozhat, súlyosabb esetekben a magzat a
méhben elpusztul.
C-vitaminhiány;
méhcsavarodás -
viszonylag ritkábban, a vemhesség 30. napja után tengerimalacnál bekövetkezhet.
Még megemlítendő,
hogy fartartással ritkán születik kölyök. Általában a fej jelenik
meg először, de a nőstény legtöbbször a farral jövő kölyköt is probléma nélkül
világra hozza. Komplikáció akkor lép fel, ha a nőstény nem veszi észre, hogy
nem a fejénél, hanem a kölyök lábainál szakította fel a burkot (ösztönszerűen
azon a részen kezdi el a kölyköt kibontani, s nyalni, amely az ellésnél először
jelenik meg). Ha a kölyök erős és egészséges, kétségbeesett mozgását látva és
hangját hallva az anyja felfedezi, hogy tévedett, s a fejnél gyorsan
felszakítja a burkot, a kevésbé életerős kölyök viszont - ha nem segítünk rajta
- burokba fullad.
A tengerimalac méhe és
szülőcsatornája cső formájú, így harántfekvés a
tengerimalacnál kevésbé valószínű.
Milyen
súllyal születik egy egészséges tengerimalac?
Egy normál fialásnál a kölykök átlagsúlya 70-100 gramm. Általában
elmondható, hogy a súly fordítottan arányos a kölykök számával, pl. egy nagyobb
számú alomnál általában kisebb súlyú kölykök születnek. A kölykök súlya akár
alomtestvérek esetében is különbözhet, születésnél egy kölyök 60, vagy
akár 130 gramm is lehet. A kisebb súlyú kölyök legtöbbször életképes,
súlya gyakran nem betegség vagy egyéb rendellenesség, hanem a méhen belüli
kedvezőtlen pozíció.
Ha vemhessége idején hím társaságában van, közvetlenül az ellés előtt, vagy ha állandó felügyelet alatt
van, eközben a hímet tegyük külön, mert a nőstény ovulációja
mindjárt a fialás után - az elléstől számított 2-dik órában - beindulhat. A
szülés utáni (postpartum) ivarzás tengerimalacnál a 2-15 órában már
bekövetkezik. Ha hím van a közelében, mindjárt az ellést követően újra vemhes
lesz, ami rendkívül egészségtelen a nőstény (és a kölykök) számára!
A tengerimalacokat lehetőleg úgy társítsuk,
hogy két vemhes nőstény ne legyen/fialjon egy ketrecben, mert így egyiküknél
koraszülés jelentkezhet (egyes egyedeknél ilyen megtörténhet), ha ellő
társának kölykét/kölykeit tisztítja, nyalja. Ha nincs mód arra, hogy nem
vemhes tengerimalac(ok) társaságában legyenek, ellésig egy ráccsal
kettéválasztott nagyobb ketrecbe helyezhetők. Számos tenyésztő fedeztet úgy,
hogy néhány nőstényt egyazon időben vemhesít, így ezek kb. egyszerre lefialnak,
s kölykeiket akár közösen is szoptathatják, gondozhatják. Ez főleg akkor
előnyős, ha az egyik alomban született kölykök száma (jóval) nagyobb, és/vagy
gyengék. Szerencsétlen esetben, ha az egyik nőstény elpusztulna, ily módon az
árván maradt kölykök szoptatása is biztosított.
A vemhes nőstény jól érzi magát, ha ketrecében
házikója, vagy valamilyen búvóhelye lehet, kölykeivel ide bújhat, fialás után
nyugodt körülmények között szoptathat.
Fialás közben ne zavarjuk, esetleg
távolabbról szemléljük. Általában nincs szüksége segítségre, az
ellés - a kölykök számától függően - kb. 15-40 perc alatt lezajlik. A nőstény
fogával szétszakítja a kölyköt beborító hártyaszerű képződményt, a burkot,
elrágja a köldökzsinórt, majd tisztára nyalja kölykét. A fialásnál a kölykök
gyorsan követik egymást.
A nőstény számára biztosítsunk fialásra alkalmas tiszta helyet. A
nagyon rövid időközökben, nagyobb számban született kölykök esetében
előfordulhat, hogy a nősténynek nincs ideje szárazra nyalni egyik-másik
kicsinyét, s alacsony hőmérsékletű környezetben a kölyök megmeredhet,
elpusztulhat, mert hőszabályozó rendszere még kifejletlen. Ha a helyiség
hőmérséklete (pl. télen) alacsonyabb, s a nőstény már a következő kölyök
ellésével van elfoglalva, és nincs ideje a nedves szőrű kölyökkel foglalkozni,
a kölyköt óvatosan, rövid időre helyezzük puha törülközőbe, gyengéden töröljük
meg, majd tegyük vissza anyjához. Ha a kölykön lévő hártyaszerű képződményt a
nőstény tapasztalatlansága vagy egyéb okok miatt nem távolította el - ez igen
ritkán fordulhat elő! -, és már a másik kölykét hozza a világra, a
kölyök nem kap levegőt, és megfullad. Ebben az esetben a hártyát nekünk kell
feltépnünk. Ezt nagyon óvatosan kell elvégeznünk, különösen a kölyök szemét
védve, mert az már nyitva van és rendkívül sérülékeny.
Fontos:
A
nőstény segítség nélkül lefial. Az ellést csak távolról szemléljük,
mert a nősténynek csendre és nyugalomra van szüksége. Általában a kölykök rövid
időközökben, egymás után megszületnek (a rágcsálók méhe kettős). Ha egy vagy
több kölyök megszületett, és még várható további kölykök születése, a nőstény
viszont csak járkál, kölykeivel foglalkozik, eszik, nem valószínű, hogy
segítségre van szüksége. Volt már példa arra, hogy a többi, vagy még egy kölyök
pár órával később született, és mindnyájan egészségesek voltak. Ha kedvetlen,
nem foglalkozik kölykével / kölykeivel, később sem eszik, forduljunk orvoshoz.
A következő tünetek észlelésekor is ajánlott állatorvos segítségét kérni:
ha vérzést észlelünk kölyök
születése nélkül
minden egyes összehúzódásnál
felsír
szülési fájdalmai közben
kimerültté válik, és feladja a küzdelmet
az ellést nem követi méhlepény
(csak abban az esetben, ha tudjuk, hogy nem ette meg)
a nőstény jellegzetes aceton-
(körömlakklemosó-) szagot áraszt - általában a normális
születési
időt két héttel megelőző, vagy ezt két héttel meghaladó nőstényeknél
tapasztalták.
Ellés után a nőstény a kölykök számával megegyező számú
méhlepény egy részét (vagy az összest) megeszi. Ne akadályozzuk meg ebben, mert
jelentős mennyiségű oxitocint tartalmaz, e hormon váltja ki a fialás utáni
méh-összehúzódásokat, és megindítja a tejleadást, a tej emlőből való
kiürülését, és többek között stresszcsökkentő hatása is van. A fialást követő
első órákban zavarni nem szabad. Néhány órával később helyét csak részlegesen
tisztítsuk meg, ne cseréljünk teljesen almot, az alomcserét egy-két nappal később
végezzük. A nősténynek és kölykeinek nyugalomra van szüksége.
Jó tudni! A
szoptató nőstény egy újonnan érkezett, ismeretlen nőstényt a csapatban nem
tolerál. Idegen nőstényt egy adott csoportba csak akkor helyezzünk, ha az ott
lévők közül egyik sem szoptat.
A születendő
kölykök száma általában 1-5. Nagyon ritkán 7 kölyök is születhet, ebben az
esetben igen fejletlenek. Tengerimalacnál átlagban 3-5
a születendő kölykök száma.
Ne feledjük!
Nagyon fontos, hogy a nőstény és kölykei számára a ketrecbe házikót, vagy egyéb
búvóhelyet helyezzünk.
Nagyon ritkán előfordulhat,
hogy a nőstény, habár egészséges (!), fialás után mégsem
foglalkozik kölykeivel. Ha ez megtörténik, az első fialásnál gyakoribb, olyan
nősténynél, amelynél az anyai viselkedés valamilyen ok miatt (még) nem
aktiválódott, nem fejlődött ki. Az ilyen nőstényt hagyjuk továbbra is együtt
kölykeivel, csendes, nyugodt környezetet biztosítva a számára. Ha a helyzet 6-8
óra alatt nem változik, egy olyan kisebb doboz (sötét hely), amely kényelmes
(!), de nem túl nagy, segíthet, ebben a nőstény nem tud pánikszerűen elfutni
vagy rohangálni. A kicsik által adott hangok és egyéb ingerek elősegítik /
serkentik az ivadékgondozási ingerek kifejlődését. A fialástól számított első
12-14 órában a kölykök nem igazán éhesek, ha azonban később sem gondozza /
szoptatja kölykeit, egy másik szoptató nőstényt kell keresnünk. Ha ez nem
lehetséges, a kicsiket etetnünk kell.
Ha tehát a nőstény nem fogadja el saját kölykeit, ha beteg, vagy ha
elpusztul, a kicsiket egy másik tengerimalac anyához tehetjük, a
sajátjai mellett elvállalja egy másik nőstény kölykét / kölykeit is. Egyes
nőstények készségesebbek arra, hogy a mostohakölyköket elfogadják, az aznap
vagy néhány napja lefialt nőstényben az erre való hajlam általában erősebb. Ha
a pótmamaságot a nőstény nem vállalja (ritka eset), egy kis trükk segíthet. A
kicsiket dörzsöljük be a nőstény ketrecében található alommal, ürülékkel, a
fészek szagát érezve a kölyköket hamarabb elfogadja. Ha mégsem szoptatja őket,
saját kölykeit egy fél, vagy max. egy órára külön tehetjük, hogy egy kis (!)
ideig csak a másik nősténytől származó kölykökkel legyen.
Ha a kölykök
anya nélkül maradnak, és pótmamájuk sem lehet, ember által is felnevelhetők.
Ivarérés,
ivarzás, fedeztetés
A
tengerimalac-nőstény első ivarzása nagyon hamar, már 28-35 napos korában
bekövetkezik. Elvileg már ekkor megtermékenyülhet, vagyis 10 hét múlva akár
szülhetne is. Ebben a korban azonban még ő maga sem kifejlett. A túl korai
vemhesülést elkerülendő a nőstényt 4 hetesen el kell különíteni a hímektől.
Csak akkor fedeztessük először, amikor elérte a 650-750 grammos testsúlyt. Ez
4-7 hónapos korában fog megtörténni. Ennyi időre van szükségük a nőstényeknek
ahhoz, hogy felnőjenek, megerősödjenek, és alkalmassá váljanak a kölykök
kihordására és felnevelésére. Ugyanakkor nem is tanácsos ezután túl sokáig
várni az első fedeztetéssel, a nőstény egyéves kora előtt mindenképpen szüljön,
ha később is tenyészteni szeretnénk vele. Egy nőstény kb. 16 (13-20) naponta
ivarzik, fogékony időszakuk tartama 6-15 óra. Az ellés után 1-6 órával újra
fogamzóképes állapotba kerül.
A hímek
heréi 6-8 hetesen szállnak le, ettől a kortól már fedezőképesek.
A fedezésre legtöbbször spontán sor kerül, egyszerűen együtt kell tartani a
nőstényt a kiválasztott hímmel. Sokszor tanúi lehetünk az eseménynek, de egyes
állatok "szemérmesebbek", így a fedezés pontos ideje nem mindig
határozható meg 100%-os pontossággal. Ha nem saját hímmel párosítjuk
nőstényünket, akivel folyamatosan együtt lehet, legalább 3, de inkább 4 hétig
hagyjuk a kiválasztott hímnél, így a fedezés szinte biztosan bekövetkezik.
Vemhesség,
ellés
A vemhesség
első hetei szinte észrevehetetlenek. 4 hét után kb. 100 gramm a
súlynövekedés, 6 hét után már szemmel is látható a gyarapodás. Ekkor már
érezhető a kölykök mozgása is. Az átlagos vemhességi idő 68 nap. Ha csak egy
kölyök van, 71 nap is lehet, a nagyobb (4-6 kölyök) almok általában 62-67 napra
születnek. A kölykök burokban jönnek világra, az anyjuk szakítja fel azt, hogy
a kicsik lélegezni tudjanak. A nőstény általában elfogyasztja a burkot, a
köldökzsinórt és a méhlepényt is. Erőteljesen nyalogatja a kölyköket, ezzel
tisztítja őket, és ösztönzi légzésüket. Ha túl gyorsan jönnek a kölykök egymás
után, vagy tapasztalatlan az anya, a kölyök befulladhat a burokba. Más
nőstények segíthetnek a munkában, de akár mi magunk is beavatkozhatunk, ha
szükségét érezzük. Végül magukat is megtisztítják az anyák.
Megoszlanak
a vélemények abban a tekintetben, hogy a nőstények együtt elljenek-e. Ha többen
vannak együtt, többet mozognak, és a jó kapcsolatban lévő nőstények az elléskor
is segítenek egymásnak a kölykök kiszabadításában és tisztogatásában. A veszély
abban áll, hogy esetleg a segédkező nőstény is fogyaszt a méhlepényből, ez
pedig kiváltja az ő ellését is - még akkor is, ha ő maga még nincs egészen
időben. Egyesek szerint a nőstények vetélését már az is kiválthatja, ha jelen
vannak egy másik nőstény ellésénél. Lehetőség szerint tehát ne tegyünk egy
csoportba várhatóan hasonló időpontban ellő nőstényeket.
A hím
jelenléte nem zavarja az ellést, némelyek még segítenek is a nőstényeknek. A
kölyköket sem bántják, sőt inkább igen nagyvonalúan viselkednek velük. Akkor
lehet csak veszélyes a helyzet, amikor a nőstény az ellést követően hamarosan
ismét ivarzik, és a hím természetesen ki is akarja használni a lehetőséget. Ha
nem igazán összeszokott a pár, a nagy kergetőzésben esetleg akaratlanul is
eltaposhatják, megsérthetik az újszülötteket. Fontos tehát, hogy ismerjük a pár
és főleg a hím viselkedését, amikor eldöntjük, maradhat-e a hamarosan ellő
nőstény mellett.
Vemhességi
mérgezés / toxikózis
A
probléma tulajdonképpen anyagcsere-zavar, mely a vemhesség vége felé vagy
röviddel az ellés után lép fel, amikor a szervezetnek sok glükózra van
szüksége. A nőstény nem eszik, apatikus lesz, néhány óra alatt elpusztul.
Sajnos kivételnek számít, ha egy, már tüneteket mutató nőstényt sikerül
megmenteni. Lehetőségeik a megelőzésre korlátozódnak:
A túlsúly hajlamosító tényező. Kövér nőstényt semmiképpen se fedeztessünk.
Először vissza kell nyernie normális testsúlyát, mert a vemhesség alatti
fogyókúra is igen kockázatos. A vemhesség alatt ne változtassunk étrendet!
Etessük étvágya szerint, kapjon sok szénát és zöldfélét, és a friss vízről se
feledkezzünk meg.
A stressz a
másik kockázati faktor. Az előrehaladottan vemhes nőstényt ne mozgassuk, ne
helyezzük át másik csoportba, és hozzá se tegyünk be számára ismeretlen
nőstényeket. Ugyanakkor kerüljük el azt is, hogy egyedül maradjon. A magányos
nőstény ellustulhat, keveset mozog, és unatkozik. Ha más malacok társaságában
van, sokkal többet mozog, ez pedig csökkenti a toxikózis kockázatát.
Ha ki tudjuk
tapintani a magzatok mozgását, akkor ellenőrizzük azt rendszeresen. Amint
megszűnik, de az ellés vagy a vetélés nem indul el, keressük fel az
állatorvost! Valószínű, hogy a kicsik valamilyen ok folytán elpusztultak, és ha
nem távoznak időben, az anyjuk életét veszélyeztetik.
Általános
leírás
Az utóbbi
idők egyre népszerűbb kisragadozója a vadászgörény. Játékossága, kedvessége,
magas intelligenciája a legkedveltebb állatok soraiba emelte.
A görények
a menyétfélék (Mustelidae) családjának tagjai. Jellemzőjük a
félig talpon járás, lábaikon 5-5- ujj van, ujjpárnái csupaszok. Bundájának
színezete rendkívül változatos, a fehértől a barnás-feketéig terjed. Puha
selymes tapintású aljszőre kilátszik a jóval hosszabb és durvább tapintású
korona szőrök közül.
Teste
megnyúlt, orrhegye fekete, orra és szemsávja világos színű. Füle kicsi, kerek,
pereme világosan szegélyezett. Lábai rövidek. Testének hossza 35-45 cm,
amely kétszer olyan hosszú, mint a farka, 13-19 cm, amely azonos színű, mint az
állat, csak hosszú szőr borítja. A hímek testsúlya 1-1,5 kg, a
nőstényeké 0,6-0,9 kg.
Tartási
körülmények
A
legfontosabb, hogy vadászgörényünk számára biztonságos és megfelelő helyet
készítsünk. Ez lehet a lakásban, vagy szabad körülmények között, az alábbi
feltételek biztosításával. Legmegfelelőbb laboratóriumban használt fémhálóval
borított ketrec, amelyek lehetővé teszik, hogy a vizelet és az egyéb
szennyeződés leessen az alsó kihúzható fiókba. Egy állat számára megfelelő
egy 50x50x50 cm alapterületű ketrec. Aljzatnak újságpapírt, vagy
karton lapot tegyünk. A görény gyakran építi fészkét a kartonlapok alá. A
szilárd, műanyagból készített rágcsáló ketrec is alkalmas rövid idejű tartásra.
A
vadászgörény a szabadban 7-10 fok körüli hőmérsékletet képes elviselni, azonban
az ilyen hideget és alacsony páratartalmat el kell kerülni. Aki szabadtéri
kennelben tartja állatát, télen gondoskodjon annak hőszigeteléséről. Ugyanígy
30 fok feletti magas hőmérsékletet is nehezen viseli el. A hőségben viselkedése
levert, könnyen kap hőgutát. Tünetei a nyitott szájon átvett ziháló légzés,
idült esetben hányás történhet. Optimális tartási hőmérséklet 15-24
fok, valamint 40-60 % relatív páratartalom. Amennyiben a vadászgörényt a
lakásban is ketrecben tartjuk, feltétlenül gondoskodnunk kell a megfelelő
szellőzésről, levegő mozgásáról.
Az állatok
érzékenyek a levegőben terjedő baktériumokra és vírusokra. Vegyük figyelembe,
hogy gyakran igen erős, átható illatuk van.
Szállítás
Szállításkor
kerüljük a hirtelen nagy hőmérséklet-változást és a huzatot. Görények számára
nyáron 14 óra világosság és 10 óra sötétség, télen ennek fordítottja szükséges.
Lakásba történő tartáskor mesterséges megvilágítással utánozhatjuk a nappal és
éjszaka változásait. Az évszakok modellezésére a szexuális aktivitás serkentése
miatt is szükség van.
Táplálkozás
Miután a
vadászgörény ragadozó, táplálékát hús és húskészítmények
biztosítják. Nyers disznóhúst nem kaphat. Etetésnél vegyük figyelembe, hogy a
táplálék 70-75 %-a hús legyen. Megkínálhatjuk gyümölcsökkel, zöldségekkel,
sajttal, havonta egyszer tojássárgájával. Szívesen fogyasztja a konzerv kutya-,
és macskaeledelt. Ivóvizet biztosítani kell, erre jól megfelel egy rozsdamentes
edény, napi szükséges vízmennyisége 75-100 ml. Néha kínáljuk meg
tejjel táplálék kiegészítésként. A téli időszakban nagy zsírtartalmú eleséget
adjunk
Szaporodás
A görény
párzási időszaka márciusban kezdődik, olykor július végéig is elhúzódhat. A
nőstény 42 napos vemhesség után 4-7 kölyköt hoz
a világra, melyek fehérek és vakok. 32-36 napos korukban nyílik ki a
szemük, 8 hetes korukban lehet elválasztani anyjuktól őket,
ekkor már önállóan táplálkoznak. Fél éves korukban elérik teljes
nagyságukat, Ivarérettségüket 9-10 hónapos korban érik
el. Várható életkoruk 6-10 év. A görények rendkívül érzékenyek a
szopornyica, valamint a humán influenza vírusokra.
Fertőzések/Védőoltások
A különböző
vírusos fertőzéseket megelőzendő, 6-10 hetes korban állatorvossal adassunk
védőoltást. Az influenzával könnyen visszafertőzheti gazdáját. Magas lázzal (40
fok) és levertséggel jár, lefolyása kb. 2 hét. Külső és belső élősködők
kezelése (féregtelenítés) megegyezik a kutyánál, vagy macskánál
alkalmazott módszerekkel.