Tudástár

Általános tudnivalók a kisállat tartásról

A kutya szaporodása

A szukák évente többször, ciklikusan ivarzanak, vagyis tüzelnek. Ilyenkor készek a párzásra. Egy-egy tüzelés mintegy 3 hétig tart és általában 6-8 havonta ismétlődik.

Az ivarzás kutyában viszonylag jelentős vérzéssel és a péraajkak duzzanatával jár, valamint viselkedésbeli változások is jelzik. Ilyenkor a szuka élénkebb, nyugtalanabb, igyekszik megszökni. A kanok messziről kiszimatolják őket és mindent elkövetnek, hogy hozzájuk férjenek.

A sikeres fedezés gyakran nem kívánt kutyaalmot eredményez. A kölykök, bármely csodálatosak is, senkinek sem kellenek. Ha sikerül is az elsőket az ismerőseinkre rátukmálni, a következő alommal ez már biztosan nem megy. Ráadásul az így "elpasszolt" kölykök sorsa fölöttébb bizonytalan.

A szukák ivartalanítása

A szukák ivartalanítása során műtétileg eltávolítjuk a petefészkeket és a méhet. Az ilyen kutya többé nem ivarzik és nem tenyészthető. Ezt a beavatkozást minden nem kimondottan tenyésztés céljából tartott szuka kutya esetében javasolt elvégeztetni. Magának a műtétnek csekély a kockázata és számos előnnyel jár:

  • megelőzhető vele a nem kívánt szaporulat,
  • elmarad az ivarzás, ami kellemetlen tünetekkel , bonyodalmakkal jár,
  • nem vonzza a házhoz a szuka a környék kanjait,
  • az ivartalanított szuka kevesebbet érintkezik idegen állatokkal, ezért csökken a balesetek és a fertőzések veszélye,
  • nem alakulhat ki a méh gennykórja (pyometra) és daganata, valamint
  • időben végezve megelőzhető a szukákban gyakori tejmirigy daganat.

A szukák 6 hetes kortól gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Minél fiatalabb korban történik a műtét, annál kevésbé viseli meg az állatot és annál több lehetséges problémát előzhetünk meg vele. A legoptimálisabb az első tüzelés előtt ivartalanítani őket, ami fajtánként változó időpontban, általában 6 és 12 hónapos kor között következik be. Mi ezért 3 hónapos kortól 6 hónapos korig ajánljuk a műtétet elvégeztetni.

Tévhit, hogy a szukának legalább egyszer ellenie kell! Az sem igaz, hogy a fiatal korban végzett ivartalanítás után gyakrabban lép fel inkontinencia, mint később. Ezzel szemben a fiatalabb kutyák műtétének kisebb a kockázata, problémamentesebb és gyorsabb a gyógyulás és több betegség előzhető meg vele, mint idősebb korban. Bizonyított tény, hogy a nem ivartalanított nőstényekhez képest

  • 0,5%-ra csökken a tejmirigy-daganatok valószínűsége, ha az első tüzelés előtt ivartalanítják a szukát,
  • 8,0%-ra csökken az esély, ha a műtét az első két tüzelés között történt és
  • 26,0%-ra csökken, ha a második és a harmadik tüzelés között végzik el a beavatkozást.

Mivel a tejmirigy-daganatok nagyon gyakoriak az idősebb szukákban, ezért ez önmagában is elég ok az időben, vagyis az első tüzelés előtt elvégzett ivartalanításra.

A műtétet időpontjának megválasztásához figyelembe kell azt is venni, hogy az ivarzás alatt a szokásosnál nagyobb sebet kell készíteni, mert a méh duzzadt. A kutya ilyenkor vérzékenyebb és gyengébb az immunrendszere. Mindez csekély mértékben növeli a kockázatot, ezért ha lehet, érdemes a műtétet két tüzelés között elvégezni.

A kanok ivartalanítása

Kanok ivartalanítása céljából műtétileg eltávolítjuk a heréket. Az ilyen kutya többé nem tenyészthető. A műtét csekély kockázattal és sok előnnyel jár. Segít megelőzni a kanokra jellemző kellemetlen magatartási formákat. Az ivartalanított kan kevésbé agresszív, sokkal kezelhetőbb, mint a nem ivartalanított társai. Nem kóborol el a tüzelő szukák után és nem "gyakorol" a családtagok vagy a vendégek lábán. Fontos az is, hogy ha valaki nem műtteti meg a kutyáját, mert szereti, de csavarogni engedi, akkor begyűjthetik és, elpusztíthatják  vagy "csak" nem lesz rálátása az utódainak sorsára, így azok közül sok szenvedhet és elpusztulhat. A kan kutyák gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Ha túl későn kerül a műtétre sor, akkor maradandó rossz szokások alakulhatnak ki, ezért ezt a műtétet 6 hetes - 6 hónapos életkorban javasoljuk elvégeztetni. 

A műtétről általában

Az ivartalanítás rutin műtéti beavatkozás, aminek természetesen van kockázata. Ha szakszerűen végzik, a kockázat csekély, össze sem hasonlítható a beavatkozás elmaradásából származó veszélyekkel. A szukák ivarzása elvileg gyógyszerekkel, vagyis hormonálisan is elnyomható ideiglenesen, de a gyakori mellékhatások miatt ez nem javasolt. Rövid ideig alkalmazva is veszélyesebb, mint a műtét. Ha az ivartalanítást időben, fiatal és egészséges állaton végzik el, akkor a kutya szinte észre sem veszi. Hogy ez biztosan így legyen, néhány tanácsot érdemes megfogadni:

  1. Végeztesse el időben, mindkét nem esetében legkésőbb 3-6 hónapos életkorban a műtétet. Minél fiatalabb az állat, annál kevésbé viseli meg és annál több probléma előzhető meg a műtéttel.
    1. Ha a szuka tüzel, akkor várja meg, amíg abbahagyja. A két ciklus között tanácsos elvégeztetni a műtétet, mert az ivarzás komplikációt okozhat.
    2. A műtét előtt az alapos állatorvosi vizsgálat mellett javasolt vérvizsgálatot is végeztetni, különösen, ha a kutya nem teljesen egészséges vagy 7 évesnél idősebb.
    1. Az egészséges kutyákat a műtét előtt fél napig koplaltatni kell. A leghelyesebb, ha a műtétet megelőző este legkésőbb 8 óráig eszik, majd a műtét reggelén csak vizet kap. A beteg állatok esetében kérje ki előre az állatorvos tanácsát.
    1. A műtétre jelentkezzen be előre.
    2. Az ivartalanítás időpontja kiváló alkalom a mikrochip beültetésére is. Ez altatás nélkül is elvégezhető, de akkor fájdalmat okoz.
    3. Ha van a kutyának köldöksérve vagy farkaskörme, akkor ezek is megoldhatóak az ivartalanítással együtt.

Annak érdekében, hogy ez a beavatkozás minél szélesebb körben elterjedhessen, igyekszünk alacsonyan tartani az árát.

A műtét napján hozza el a kutyát a délelőtti rendelés során. Mi megvizsgáljuk, majd napközben elvégezzük a beavatkozást és a megoperált kutya teljesen felébredve általában még aznap, a délutáni-esti órákban vihető haza. Csak indokolt esetben van szükség a műtét után kórházi ápolásra. Hazaérve tartsa a kutyát biztonságos helyre zárva, amíg kába. Ha már nem az, akkor itassa meg, majd negyed óra múlva adjon neki enni. Az első napokban a Hill's Prescription Diet Canine i/d gyógytáp etetését javasoljuk, mert ez nagyon tápláló, könnyen emészthető és kíméli a gyógyszerek által felkavart gyomor nyálkahártyáját.

A műtétet követően az altatás utóhatásai általában 24 óra alatt elmúlnak és tiszta, biztonságos környezet, megfelelő táplálás esetén a lábadozás szinte mindig eseménytelenül zajlik. A kutyák gyakran nyalják a sebüket, ezért az operációt követően néhány napig tartsa fenn a műtéti védőgallért, majd ha a kutya megbízható felügyelet alatt áll vegye le, de tegye vissza, ha magára marad. Ha nem észlel semmilyen problémát, akkor a 3. napon várjuk a kutyát felülvizsgálatra. Ez ingyenes. Ha messze lakik és nem tud ismételten eljönni, akkor komplikációmentes gyógyulás esetén az is megteszi, ha időnként a megszemléli a sebet. Általában felszívódó varróanyaggal belülről, intradermálisan zárjuk a sebeket. Ha valamilyen ok miatt kívülről is látható varratokat alkalmaztunk, akkor eseménytelen sebgyógyulás esetén legkorábban a műtétet követő 10. napon kerülhet sor a varratszedésre.

Ha a műtét után bármilyen problémát észlel vagy nem tudja eldönteni, hogy amit tapasztalt, az probléma-e, akkor keressen meg bennünket telefonon vagy személyesen.

A szuka ivartalanításának menete

A műtét megismeréséhez némi anatómiai ismeretre is szükség van. A petefészkek és méh a hasüregben található szervek. Függesztő szalagok segítségével kapcsolódnak a gerincoszlop közelében a hasfalhoz. A kutyának, szemben az emberrel, két szarvú a méhe, vagyis a méhtest viszonylag rövid, legfeljebb néhány cm, ami előre felé két hosszú méhszarvra válik szét, vagyis egy ipszilont alkot. A petefészkek a méhszarvak elülső végén helyezkednek el. A petefészkek és a méh vérerei a függesztő szalagokból származnak, elől a petefészkeknél és hátul a méhnyaknál lépnek be.

A szukák ivartalanítása során mi petefészek- és a méheltávolítást (ovariohysterectomiát) végzünk. Hasonlóan elfogadott módszer az, amikor csak a petefészkek kerülnek eltávolításra (ovarectomia), de azok szimpla „lekötése” a kutya egészségkárosodásához vezető súlyos műhiba.

A műtétet altatásban végezzük. Ehhez előbb alaposan megvizsgálunk minden kutyát. Ha az állat 7 évesnél idősebb vagy valamely betegségben szenved, akkor kiegészítő laboratóriumi vérvizsgálatot javaslunk. Ez, természetesen, az egészséges és a fiatal állatok esetében is elvégezhető. Ezután nyugtató és fájdalomcsillapító injekciókkal előkezeljük (premedikáljuk) a kutyát, majd elaltatjuk. Minden esetben az állat korának és egészségi állapotának megfelelő altatási módszert választunk, ennek megfelelően a műtét ára eltérő lehet. Ha a nagyobb kockázat miatt (vagyis idős vagy beteg kutya esetén) drágább altatási módszerre van szükség, azt előre jelezzük.

Amíg a kutya alszik, állandó ellenőrzés alatt áll. Ez legalább annyira fontos, mint a jól megválasztott altatószer.

A műtét előtt kiürítjük a kutya húgyhólyagját, majd leborotváljuk a hasfalat. A szőrt felporszívózzuk. A műtéti területen a bőrt fertőtlenítő szerekkel csírátlanítjuk. Ezután kerül a kutya a műtőbe, ahol steril műtéti izoláló kendővel fedjük le. Az operációt bemosakodás után, steril műtőskesztyűben végezzük. A közben használt anyagok és eszközök is vagy sterilen érkeznek (pl. az egyszer használatos izoláló kendők) vagy pedig előre magunk csomagoljuk és sterilizáljuk (tűfogók, érfogók stb.).

A műtét első lépéseként rövid, általában egy 2-5 cm hosszú metszést ejtünk a hasfal megfelelő pontján, majd egy erre a célra szolgáló eszközzel kiemeljük az egyik méhszarvat. A kis metszés előnye, hogy kisebb az altatási komplikációk esélye és fájdalommentesebb a gyógyulás. Csak akkor vágunk ennél nagyobbat, ha a méh mérete azt szükségessé teszi, pl. tüzelés vagy méhgyulladás miatt.

A kiemelt méhszarv végén felkeressük a petefészket, aminek függesztő szalagját kipreparáljuk, lekötjük, majd átvágjuk. Ezután felkeressük a másik méhszarvat és azt is kiemeljük a hasüregből A már leírtak szerint lekötjük és elvágjuk a függesztő szalagot itt is, ezáltal az egész méh kiemelhetővé válik.

Ezt követően lekötjük a méhtest vérereit is és a méhnyak közelében átmetszve eltávolítjuk az egész méhet a petefészkekkel együtt.

A hasfalat több rétegben zárjuk. Ehhez, akár csak a lekötésekhez, belül kizárólag felszívódó varróanyagot használunk. Előbb az izomréteget és a bőr alatti kötőszövetet varrjuk össze, majd a bőrbe helyezzük be a varratokat. Erre általában az intradermális technikát használjuk, amikor felszívódó varróanyaggal belülről egyesítjük a sebszéleket. Ilyenkor a műtétet követően legkorábban 10 nappal kerülhet sor a varratszedésre. Ha felszívódó intradermális sebzárást végeztünk, akkor nincs szükség varratszedésre. E technika további előnye, hogy kevésbé zavarja a kutyát, mint a csomós varratok, így rövidebb ideig van szükség a védőgallérra. Mint minden operációnál, az ivartalanításkor is megfelelő fájdalomcsillapítót kap a kutya, ami elősegíti a fájdalommentes, gyors gyógyulását.

A műtét után a kutyát felébresztjük, többször ellenőrizzük, majd még aznap, az esti rendelési időben hazaadjuk. A kutyák ilyenkor még a nyugtatók hatása alatt állnak, de élénkek és általában még aznap este esznek. Minden kutya altatását fájdalomcsillapítással egészítjük ki a műtét alatt és után is.

Az ingyenes ellenőrző vizsgálatra a műtétet követő 3. napon kerüljön sor.

Összefoglalva a műtét

·         altatásban történik, vagyis a kutya semmit sem érez belőle,

·         kis (2-5 cm hosszú) seben át végezzük,

·         nem jár számottevő vérzéssel,

·         sterilen történik, ezért a műtét után nincsen szükség az állat antibiotikumos kezelésére, valamint

·         az alkalmazott technikák és a fájdalomcsillapítás következtében az operált kutyák többsége már másnap tünetmentes és utána gyorsan lábadozik.

A módszer további előnye, hogy minden belső lekötéshez és varrathoz felszívódó varróanyagot használunk, így nem kell később kellemetlen komplikációktól tartani. A hasüregbe nem kerül semmi (tampon vagy más eszköz) a műtét során, ami esetleg bent marad. A viszonylag kis seb is sok szempontból kedvező.

Kutyák féregtelenítéséről

A fonál- és galandférgek a kutyák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok (pl. a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes kutyák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A szoptató szukák a kölykeik nyalogatása során is fertőzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülő kiskutyák azonnali lemosása a szülés után. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétől, stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a bélsárral is ürülnek. Felnőtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány hetes kölyökkutyákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körte alakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertőzöttség a féregellenes kezelés hiányában a kölyökkutyák elpusztulását is okozhatja. Egyes férgek fejlődéséhez szükséges közti gazdák bolhák, így a bolhák elleni kezelés, illetve a rendszeres megelőzés fontos része a férgek elleni védekezésnek.

A megelőzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés. Mindenképpen javasolható, hogy a felnőtt kutyákat negyedévenként, a tenyészállatokat a fedeztetés előtt, félidős vemhesen (kb. 3O nappal a várható ellés előtt) és a várható ellés előtt egy-két nappal, majd az anyaállatokat a szoptatás ideje alatt, a kutyakölyköket 2, 4, 6, 8 és 12 hetes korukban, majd 4, 5 és 6 hónapos korukban is féregtelenítsük. Meg kell előzni az újrafertőződést is, a fertőzött állatok bélsarát össze kell gyűjteni, el kell távolítani, különösen a féregtelenítés után kell erre nagy gondot fordítanunk, hiszen a peték a környezetben akár hónapokig is fertőzőképesek lehetnek. A bélsárürítés helyét alaposan mossuk fel és fertőtlenítsük. Ha a háztartásban több kutyája, esetleg macskája van, valamennyit egyszerre féregtelenítse. Fontos része a megelőzésnek, hogy nem szabad adni nyersen húst és belsőségeket, főleg sertésből, nyúlból, juhból és kecskéből származókat a kutyáknak és macskáknak. Egyes férgek emberi megbetegedéseket is okozhatnak (zoonózisok). Különösen nagy veszélynek vannak kitéve a gyerekek, főleg azok, akik gyakran érintkeznek kutyával. Általában ők fertőződnek, miután állati bélsárral szennyezett kezükkel szájukba nyúlnak. Ennek megelőzése érdekében a gyermeke a kutyával való játék után mindig mosson kezet. Az utcán a kutyaürüléket össze kell takarítani és el kell távolítani. Lehetőleg a kutyákat tartsuk távol azoktól a játszóterektől, homokozóktól és parkoktól, ahol gyerekek játszanak. A féregtelenítés pedig mindig teljes spektrumú, állatgyógyászati szerekkel (tablettával vagy pasztával)  történjen, a testsúly szerinti adagolást pontosan tartsuk be. Itt kell megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a humán féregtelenítők, pl. a Vermox tabletta és a fokhagyma nem alkalmas kutyák féregtelenítésére. Megjegyzendő, hogy tanácsos lenne a félévenkénti bélsárvizsgálat elvégeztetése az állatorvosok által még azoknál a kutyáknál is, amelyek semmiféle rendellenességet nem mutatnak.



Mi ellen védenek a védőoltások?



 1, Veszettség (Rabies, Lyssa)

 

Világszerte előforduló gyógyíthatatlan betegség. Egy igen ellenálló vírus okozza, mely legtöbbször ragadozó állatok (róka, denevér, kutya, macska) marásával (a nyállal) kerül a melegvérű állatok (emlősök, madarak), az ember szervezetébe.

1930-as évektől kötelező Magyarországon a veszettség oltás, ennek köszönhetően a betegség visszaszorult, de a rókák harapásukkal megbetegíthetik a nem oltott kutyákat, ill. a kötelező oltásba be nem vont macskákat, más haszonállatokat.

A betegség tünetei változatosak (ingerlékenység, tompultság, nyálzás, bénulás), az állat viselkedésének megváltozása esetén mindig gondoljunk rá! (nincs barátságos róka, csak veszett!)

Veszett macska különösen ingerlékeny, és általában a fejre, nyakra támad, ott mar.

A veszettség elleni oltóanyagok alkalmazása lehetővé teszi, hogy az ember közvetlen környezetében élő kutyákat, macskákat állandó védettségben tartsuk. Előírásaink szerint minden három hónaposnál idősebb kutyát évente be kell oltani, az első évben pedig az oltás ismétlése nem szabad, hogy elmaradjon! Célszerű a házkörül élő macskákat is beoltani, hiszen a macskák általában sokkal nagyobb területet járnak be, mint kutyáink, ráadásul gyakran keverednek bele kóbor állatokkal zajló verekedésbe! Arról már nem is beszélve, hogy az ölünkben tartott cicus rengetegszer megkarmol-megharap bennünket, és nem szoktunk ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani!

 

2, Szopornyica (Distemper, Morbilli vírus)

 

Hazánkban is régóta ismert betegség. A fiatal kutyák elhullásán kívül, a gyógyult kutyák jelentős részében -idegrendszer károsodás miatt- a szaglás elvesztését, vagy görcsös, ill. bénulásos állapotot okozhat.

A kutyákon kívül a menyétfélék - köztük a vadászgörény- is megbetegedhetnek.

Általában a kilehelt vírust tartalmazó levegő, vagy különböző tárgyak vihetik át a fertőzést.

A fertőződés után kb. egy héttel az alábbi tüneteket észlelhetjük: magas láz (40 fok), orrfolyás, kipirult kötőhártya, kedvetlenség. Pár napos látszólagos gyógyulás után újra lázas állapot alakul ki, gennyes orr-, kötőhártyagyulladás, torokgyulladás, hasmenés. A betegséget túlélő kutyák egy részében visszamaradhatnak maradandó elváltozások, így a talppárnák megvastagodása, izomrángások, hátulsó testfél gyengeség.

A betegség ellen oltással védekezhetünk. A kölyköket 8-10 hetes korban először, majd 3-4 hét múlva ismét be kell oltani. Féléves korban, majd évente egyszer végzett emlékeztető oltásokkal megelőzhető, hogy korábban át nem vészelt kutyák később ne betegedjenek meg.

 

3, Fertőző májgyulladás (Canine adenovirus: CAV-1)

 

Vírusos megbetegedés. A kutyák nagy része átesik rajta életében, sokszor tüneteket nem okoz, de elhullás is előfordul. A vírus a bélsárral, vizelettel, testnedvekkel kerül a szervezetbe, főképp a szájon át.

A megbetegedés során a tünetek változatosak lehetnek: 40-41 fokos láz, hányás, étvágytalanság, szomjúság,(sokszor mérgezésre gondol a tulajdonos) vérzések a szájnyálkahártyán, sárgaság, véres vizelet, véres bélsár, vizenyő, görcsök, bénulás. A gyógyuló állatokon előfordul a szemek megbetegedése, szaruhártya-gyulladás és a „kékszeműség” kialakulása. A betegség fentiekben leírt tünetei mellett leírtak olyan járványokat is, ahol a kutyákon légzőszervi tünetek jelentkeztek, savós orrfolyás, nehéz légzés, köhögés, tüdőgyulladás.

A gyógyítás csupán a tüneteket enyhíti, a betegség ellen oltással tudunk hatékonyan fellépni. 10-12 hetesen, majd évente adott oltás megfelelő védelmet nyújt.

 

4, Vírusos bélgyulladások

 

Főképp a nagy számban együtt tartott kutyák között jelent meg a 70-es években, majd terjedt el a főként parvo-, corona, és rotavírusok okozta megbetegedés.

 

4/a Parvovírusos bélgyulladás:

 

1980-ban jelent meg Magyarországon a betegség, tömeges elhullást okozva főként a kutyakölykök között.

A vírus igen ellenálló, a környezetben sokáig fertőzőképes marad. A beteg kutya bélsarával üríti a vírusokat, de fontos szerepe van a betegség terjesztésében a ketreceknek, szállító- takarítóeszközöknek.

A vírus főleg a szívizom-, ill. a bélhámsejtekben szaporodik. A betegség során ezeket a tüneteket észleljük: hányás, hőemelkedés, elerőtlenedés, étvágytalanság, majd sárgás, később véres hasmenés. 1-2 nap alatt súlyos kiszáradás alakulhat ki, ezért minél előbb állatorvosi ellátásra szorul!

A legalább 8-10 hetes korban 2-3 hetes időközzel kétszer oltott kutyák túlnyomó többsége 6 hónapot meghaladó védettséggel ruházható fel, amely évenkénti emlékeztető oltással megújítható.

 

4/b Coronavírusos bélgyulladás:

 

Főként fiatal kutyákban okoz hányással, elhúzódó, kellemetlen bűzös, sárgásbarna bélsárral járó megbetegedést. Általában csak más vírusokkal (parvovírus lsd. előbb), parazitákkal történő együttes fertőzéskor okoz komolyabb bántalmat. A védőoltás beadásával és megfelelő higiéniával többnyire megelőzhető.

 

5, Leptospirosis

 

Általában különböző állatfajok vizeletével (kutya, sertés, rágcsálók) kerül a környezetbe ez a baktérium és fertőzi meg kedvencünket szájon át bejutva, vagy akár a szem kötőhártyáján, bőrön át (úszás természetes vizekben!)

Fiatal kutyákban átmeneti lázat, levertséget, étvágytalanságot, majd egyre súlyosbodó sárgaságot (a szem kötőhártyáján, száj nyálkahártyáján jól látható), barnás vizeletet találunk, hányás, hasmenés is előfordulhat.

Idősebb kutyáknál is többnyire rövid lázas állapottal kezdődik, és csakhamar teljes étvágytalanságban és levertségben nyilvánul meg. Nem ritka az ismételt hányás és csillapíthatatlan hasmenés. A bőr feltűnően rugalmatlanná válik. Az állatok púposított háttal, feszesen járnak, a vesetájék fájdalmas, sokat isznak és gyakran nagy mennyiségű vizeletet, ürítenek.

Kombinált vakcina beadásával megfelelő védelmet nyújthatunk a megbetegedés ellen. De tudni kell, hogy ezeknek a vakcináknak az összetevői közül a Leptospira váltja ki a leggyengébb védekezési reakciót a szervezetben, ezért csak úgy várható tőle kielégítő védőhatás, ha az első két évben legalább félévenként, majd ezt követően évenként megismételjük az oltást.

Az ember a leptospirák iránt fogékony, ezért a nem csupán az állat egészsége érdekében szükséges a védőoltás beadása, de saját egészségünk védelmében is.

 

6, Lyme kór (Borrelliosis)



A Lyme kór egy jellegzetes alakú baktérium a Borrelia burgdorferi okozza kutyákban és emberben egyaránt. A kórokozót a fertőzött kullancsok hordozzák, és azok csípésével jut be a szervezetbe, ahol a véráram segítségével szétszóródik, és főként az ízületekben huzamosabb ideig megtelepszik. A betegség emberre is veszélyes, a fertőződés ebben az esetben is kullancscsípés útján következik be, a kutyától közvetlenül nem lehet elkapni.

A kutyák szerepe annyi lehet az ember fertőződésében, hogy a kullancsokat bundájukban hazaviszik a sétáról, így azok az ember közelébe juthatnak. Emiatt is fontos a kutyák kullancsok elleni védelme.

Az első tünetek a kutya étvágytalansága. Ezen kívül az ízületek fájdalmassága miatt a beteg kutyákra az óvatos járás jellemző. Gyakran magas láz is kíséri a fenti tüneteket. A sántaság és az ízületek megduzzadása rendszerint hirtelen jelentkezik, és egyik lábról a másikra „vándorolhat”. Ha nem kerül a kutya állatorvoshoz, a sántaság hirtelen elmúlhat, majd hetekkel-hónapokkal később visszatérhet.

A macska múltja és jelene

A macskát a többi házi állathoz képest későn háziasították. Erre csak akkor került sor, amikor rájöttek arra, hogy a gabonaraktárakban a kártevők (egér, patkány) elleni küzdelemben hasznosak lehetnek.

Kutatások szerint a macskák ősei 10-15 millió évvel ez előttről származnak, de a bizonyító leletek csak 3-5 millió évesek. Ma 38 macskafajt különböztetünk meg, amely összesen 8 törzsfejlődési vonalat képvisel, többek közt a házimacskáét (európai rövidszőrű macska) is. Közéjük 6 faj sorolható, melyek küllemben és genetikailag is hasonlók. J. A. Spell szerint a macskák őse az afrikai vadmacska (F. lybica), nem pedig az európai vadmacska (F. silvestris). Erre a következtetésre úgy jutott, hogy az európai vadmacskát a háziasított egyedekkel keresztezve olyan vad és szelídíthetetlen egyedek jöttek létre, ami kizárja, hogy belőlük alakultak ki a háziasított macskák. Az afrikai vadmacskák esetében ez nem figyelhető meg. A régészeti leletek az észak-afrikai, illetve a nyugat-ázsiai eredetet erősítik, melyet az etimológiai vizsgálatok is alátámasztanak. Bizonyíték lehet még, hogy a núbiai "kadíz" szóból származtatják az európai népek macska szavát. Az afrikai vadmacska egész Afrika területén őshonos volt, kivéve az Egyenlítő és a Szahara környékét.

Az ókori Kelet egyik legendája szerint viszont egyszerű a magyarázat: a macska az oroszlán tüsszentéséből született.

A macska végleges háziasítása az elmúlt 150 évben ért véget, bár ez a megállapítás vita tárgyát képezi a kutatók körében.

Feltételezések szerint a macskák maguktól szelídültek meg és háziasodtak. A rágcsálók megjelenésével együtt megjelentek a macskák is. Az ember felismerve a kártevők elleni hatékonyságukat, magához szelídítette. A legrégebbi nyom egy Kr.e. 6700-ból származó fog, amelyet a ciszjordániai Jerikóban találtak. Kr.e. 5000-ben pedig Cipruson találtak maradványokat. A feltételezések szerint ember és macska együtt szállt partra a szigeten. A társkapcsolatot bizonyító leletek már Kr.e. 4000-től fellelhetők, de csak később terjedt el tömegesen. Mezopotámiában, Pakisztánban, Kínában Kr.e. harmadik évezredből találtak macskamaradványokat.

A macska történelme összefonódik Egyiptom történelmével. A Nílus környékén gazdálkodó embereknek törvényszerűen találkozni kellett a közelben élő vadmacskákkal. Hamar rájöttek arra is, hogy az "együttműködés" mindkettőjüknek hasznos lehet. Az emberi tevékenységek révén a macskáknak számos préda jutott, cserébe a macska védte a terményt a rágcsálóktól, sőt a kígyóktól is.

Kr.e. 2200 körül jelent meg a macska a hieroglifákban. Ebben az időszakban előszeretettel adták a macska nevet az egyiptomiak gyermekeiknek. Kr.e. 1350-ből származik az első macskáknak fenntartott szarkofág. A díszes koporsó Dzsehutzmose kedvencének, Tamytnak a maradványait tartalmazta. Ekkor Egyiptom területéről tilos volt kivinni macskát. Ez persze nem akadályozta meg elterjedésüket. Állítólag az idegen országokba csempészett macskákat ügynökök gyűjtötték be, és vitték vissza Egyiptomba.

Kínában egy Kr.e. 2160-ból származó macska maradványára bukkantak, és nem tartják kizártnak, hogy már az ókor közepén megkezdődött Kínában a macskák háziasítása.

Az első házimacskára utaló jeleket Európa területén Görögországban találták a Kr.e. VI. században. Görögországban és az akkori Itáliában csak az I. században váltak népszerűvé a macskák, majd a római hódítók útján terjedtek el Közép-Európában. A kereszténység elterjedésének idején az egyház erőteljesen lépett fel a macskák ekkora becsben tartása ellen, mivel pogány szokásnak tartották. Elterjedt az a hit, hogy az ördög és a boszorkányok a macska alakját öltik magukra. Emiatt a középkorban sok macskát égettek meg vagy pusztítottak el különféle módszerekkel. Mindez a patkányok és az egerek tömeges elszaporodásához vezetett, ezek az állatok pedig különféle járványos megbetegedéseket terjesztettek. Az egyház szándéka ellenére az emberek újra felismerték a macska, áldásos tevékenységét, a macska tartása egyre természetesebbé vált. Sok uralkodó, pápa és bíboros kedvenc állata volt a macska népszerűsége ismét egyre nőtt.

Az első hosszú szőrű macskákat körülbelül a XVI. században hozták Európába a Közel-Keletről. Szaporodásuk emberi beavatkozás nélkül folyt. A múlt század végén kezdték el a szabványnak megfelelő állatok szándékos keresztezését és továbbtenyésztésre való kiválasztását. A tenyészállatok összehasonlítása és értékelése céljából különféle macskakiállításokat kezdtek rendezni. A világon az első kiállítást egy angol macskaklub - a National Cat Club - szervezte, ahol 170 nőstényt és kandúrt mutattak be. Nőtt az érdeklődők és a macskatenyésztők száma, akik újabb és újabb színváltozatokat és fajtákat tenyésztettek ki.

A legkedveltebb hosszú szőrű macskafaj a perzsa. A perzsák valamennyi színváltozata természetes, úgynevezett angóra típusból származik, amelyet a rövid szőrű macskák hosszú szőrű mutációjából tenyésztettek ki. Bár a perzsa és az angóra típus szőre egyaránt hosszú, mégis van különbség köztük. A perzsának lényegesen hosszabb (15 cm is lehet) és finomabb a szőrzete .A perzsafajban sokféle színváltozat létezik, fehér, fekete, kék, vajszínű, ezüst-kék stb. A félhosszú szőrű cicák már kevésbé elterjedtek. A birma mellett a félhosszú szőrűekhez tartozik a norvég erdei, a török-, balinéz-, a maine coon és a szomáli macska is. Jellemzőjük a középhosszú vagy hosszú szőrzet és a hiányzó aljszőrzet. Emiatt szőrtakarójuk kevésbé tömött. A világon a legelterjedtebb a rövidszőrű macska, ezen belül is a fekete vagy a fehér brit rövidszőrű. Ennek a fajtának az a különlegessége, hogy felnőtt korra egész szőrzetük egységes színben ragyog. Manapság az állatok, így a macskák is, részét képezik életünknek. Egyre inkább népszerűbbek a különleges macskafajták, mint például a rongybaba, a thai vagy a brit rövidszőrű fajták. A macskák viszontagságos történelmét és jelenét a sok képzőművészeti alkotás mellett az Amszterdamban, Moszkvában és Bázelben működő macskamúzeumok is őrzik.



A macskák viselkedése



A macskák csodálatos háziállatok, mivel viszonylag kevéssé igényesek. Szeretik az otthon biztonságát, ahonnan felfedezhetik területüket és vadászhatnak. Másrészt viszont bizonyos szempontból problémásak. Válogatósak lehetnek az étkezésükben, és nem viselik el, ha vizesek lesznek. Ahhoz, hogy egy gazda megfelelően tartsa macskáját, meg kell értenie természetes, ösztönös viselkedését. Ennek a viselkedésnek része a testbeszéd és a szexuális viselkedés. Egy olyan macskatulajdonos, aki érti kedvence reakcióit, könnyebben elkerülheti a kellemetlen meglepetéseket.


Mi a jó a macskákban?



A macskák hűségesek, barátságosak és könnyen tarthatóak. Minden életkorban az emberek megfelelő társai, ugyanolyan jól érzik magukat gyerekekkel, mint idősekkel. A macskák és az emberek jól megérhetik egymást, ez pedig jó alap lehet egy kapcsolathoz. A macskád mindig érzi, ha rossz napod volt (nem igazán érdekli, hogy miért, de tudja). A macskatartás az élet egyik legnagyobb és legegyszerűbb öröme. Az ember-macska kapcsolat barátságon, hűségen és tiszteleten alapul.


Otthon, édes otthon



A macskák szeretik az otthon biztonságát. Az otthon lehet egy parasztház, vagy egy kicsi városi lakás. A macskák megtanulják kihasználni a lehetőségeket, bár kegyetlen dolog egy falusi élethez szokott macskát városi lakásba átvinni. A macskák szeretnek a szabadban lenni és kijelölni a saját területüket, elkülönítve a többi macskáétól. Ez sokkal fontosabb a kandúroknál, mint a nőstényeknél. A kandúrok esetenként tízszer nagyobb területet jelölnek ki maguknak, mint a nőstények.

Ez a viselkedés ősi ösztönökre vezethető vissza. Egy vadon élő macska számára a területe határozza meg azt a helyet, ahonnan az élelmet szerzi. Minél nagyobb ez a körzet, annál jobb a macska túlélési esélye. Ennek persze egy házimacska esetében nincs jelentősége, de az állat ösztönei nem változtak meg. Ha egy macskát szeretet vesz körül otthonában, ez az ösztön nem okoz problémát.

A lakásban tartott macska területe a saját otthona köré épül. A macska szagokkal, hangokkal, karmolt jelekkel és egyéb módon jelzi ennek határait. A terület formája nem követi szükségképpen a lakás vagy a kert alakját, általában szabálytalan alakú. A különböző macskák által kijelölt területek között lehet átfedés, lehetnek olyan közös részek, ahol találkozhatnak. Egy macska területe egészen addig változatlan marad, amíg uralkodik ott. Ha egy erősebb macska lép színre, a határok megváltozhatnak.

Ha két vagy több macska van a háznál, akkor szintén felszínre törhet a területi ösztön. A macskák kijelölik a házon belül saját területeiket, melyek néhol fedhetik egymást. A konyha például ilyen átmeneti rész lehet. Ugyanígy előfordulhat, hogy a gazda kedvenc helyeit szemelik ki maguknak és harcolnak értük. Amikor egy új macska érkezik a házhoz, érdemes előbb hozzászoktatni az új helyhez, és csak ezután összeengedni a másik (vagy többi) állattal. Így kevésbé érzi magát hátrányos helyzetben.

Az egyik eszköze annak, hogy egy nem ivartalanított hím macska kijelölje területét, a vizelet (ezt egyébként a többi macska is megteszi, de ritkábban, és a vizelet sem annyira kellemetlen szagú). A macskatartók többsége nem viseli el, ha a macska a házon belül megjelöli a területét. Ugyanakkor ez előfordulhat ott, ahol több macska van a háznál, és azok megpróbálják kialakítani a hierarchiát egymás között, vagy ha új macska kerül a házhoz.

A vezető szerepet többféle módon kifejezhetik: néha a vezér macska megmossa a másikat, néha az agresszivitás jelei is észlelhetők. A szerepeket nem osztják ki véglegesen. Érdekes megfigyelni, ahogy a gyengébb macska átveszi a vezetést, amikor a domináns állat megbetegszik, vagy gyengeséget mutat.

Még az egyedüli macska is szükségét érezheti annak, hogy kijelölje területét, és az emberekkel is megküzd érte.

Az a macska, amelyik kimehet a szabadba, sok mindent lát, és a figyelmét is sok dolog leköti. Egy lakásban tartott macska esetében gazdagítani kell a környezetet. Ez megoldható úgy, hogy több helyet kialakítunk, ahol elbújhat, vagy aludhat, megengedhetjük neki, hogy a különböző magasságú polcokra és szekrényekre felmásszon, és ha rendszeresen játszunk vele. A macskáknak sok szórakozásra van szükségük, nagyon érzékeny lények, imádják luxuskörülmények között átszunyókálni a napot. Szeretik a meleget, és gyakran úgy tűnik, hogy a napjuk az egyik meleg helyről a másikra való átsétálással telik.

Azt, hogy a macskád milyennek érzi a hőmérsékletet, könnyen megítélheted a testhelyzete alapján. Nagyon meleg szobában, vagy meleg nyári napon kinyújtózik, hogy minél több hőt adjon le. Hűvösebb időben összegömbölyödik. Előfordulhat, hogy nagyon hideg időben nem hajlandó elhagyni a lakást, ilyenkor készíts össze egy almot bent is.


A macskák és a víz



A macskák híresek arról, hogy nem szeretik a vizet, és nem viselik el, ha vizesek lesznek. Ha csak pár csepp is rájuk esik, legalább 15 percet képesek eltölteni száradással és mosakodással. Ugyanakkor a víz izgalmas szórakozást is jelent számukra, különösen, ha aranyhal úszkál benne. A török van macskák szeretnek úszni, de leginkább csak szülőföldjük meleg vizeiben. Ami a vízivást illeti, ügyelned kell arra, hogy elég folyadékhoz jusson a macskád.


A vadász



A macska viselkedésének egyik összetevője, amit gazdája néha nehezen fogad el, az a vadászat, illetve a zsákmány hazaszállítása. Ez az ösztön nagyon erős a macskákban. Ahogy a kiscicák növekednek, játék során és az anyjukat figyelve fokozatosan kifinomulnak vadászösztöneik.

A vadászat a macskák számára teljesen természetes, és még akkor is megjelenhet, ha otthon is elég táplálékot kapnak. Élvezik a vadászatot, a türelmes és óvatos becserkészést, és a zsákmány elejtését. Ha a macska a zsákmánnyal tér haza és megmutatja gazdájának, azt azért teszi, hogy dicséretet kapjon. Nincs értelme megbüntetni ezért, hiszen a vadászat a macska alapösztöne. Lehetséges viszont csökkenteni a vadászat jelentőségét, ha az állatot megfelelően tápláljuk, játékkal kielégítjük mozgásigényét, és bezárva tartjuk éjszakára (főként ekkor vadásznak). Egy másik megoldás, hogy csengőt akasztunk a macska nyakörvére, amely figyelmezteti az áldozatot a macska közeledtére. Nagyon fontos, hogy rendszeresen elvégezd a féregtelenítést a macskán, főleg ha vadászik.


Testbeszéd



A gazdák többsége azt hiszi, hogy a macska csak dorombolással, nyávogással és morgással kommunikál. Valójában a macskák több módon kommunikálnak. Használnak hangokat, testtartást, fül-, száj- és farokmozgást, és különösen jól érintkeznek más macskákkal. Az anyamacskák különösen sok hangot használnak a kölykeikkel való kommunikációjukban.

A dorombolás általában örömet és elégedettséget jelent. A dorombolás könnyen megkülönböztethető a mély morgástól, amivel a macska a behatolókat fogadja.

A nyávogás több hangból áll, de alapjában véve figyelem felkeltésének szándékát jelzi. A hangok skálája széles:

- rövid, magas hangú nyávogással a macska a gazdáját keresi
- hangosabb, kitartó nyávogással kéri, hogy nyissuk ki az ajtót, vagy etessük meg
- kellemetlen helyzetben dühös, hangos nyávogással jelez.

A macska testbeszéde, melyet testtartásával jelez, csodálatraméltó. Általában józan ésszel meg állapítható belőle, hogy érzi magát a macska, és mit kíván. Az egyik legkönnyebben felismerhető testhelyzet az elégedett macska testtartása, teljesen ellazult, félig lecsukott szemmel. Egy ellazult macska nyújtózkodik, lassan kinyújtja és visszahúzza karmait. A lépkedés az elégedettség másik jelen, ezt gyakran dorombolás kíséri.

Macskád fülei szintén sokat elárulnak hangulatáról. Az éber macska hegyezi a fülét, az ideges hátrarántja azt, egy nagyon ijedt, vagy nagyon agresszív macska fülei pedig szinte teljesen hátrasimulnak a fejére.

Egy fújó macska, melynek kilátszanak fogai, elég riasztó látvány. Ha ez felálló szőrzettel párosul, az komoly fenyegetést jelent a betolakodó számára.

Ne felejtsd, hogy a macska sokkal több dologra használja nyelvét, mint az ember. A nyelv sok információt közvetít a környezetről a macska felé. A macskák tulajdonképpen “szagolnak” a nyelvükkel, és arra is használják, hogy mosakodjanak, és megmosdassanak más macskákat.

Az, hogy kedvenced hogy tartja a farkát, szintén sokat elárul. Az a macska, amelyik örömmel üdvözöl téged, valószínűleg magasan tartja a farkát. A farok végének kis csóválása örömet jelez (az ellazult macskánál), vagy várakozást (a zsákmány elejtése előtt, vagy egy ételre váró éhes macskánál). Ha a farkcsóválás erősebbé válik, akkor az a macska ingerültségét jelzi, ha pedig az egész farkát mozgatja, akkor készülj fel a támadásra!


Szexuális viselkedés



Más állatokhoz hasonlóan a macskáknak is alapösztöne a fajfenntartás. Természetes körülmények között a nőstény macskák csak bizonyos időszakokban ivarzanak, a párzási időszak alatt. A párzási időszak általában tél végétől nyár végéig tart, de néhány lakásban tartott macska az év minden időszakában képes a párzásra.

Az ivarzó nőstény viselkedése problémát jelenthet a gazdának. Ezen idő alatt az állat több érzelmet mutat, nagyon hangos, nyugtalan és folyamatosan mozog. Ez a tapasztalatlan gazda szemében szokatlannak és meglepőnek tűnhet. Az esetek többségében a gazda nem fogadja szívesen a nem kívánt kölyköket. Az ivartalanítás után a kandúr rendesebb és kellemesebb társsá válhat. Kevesebbet kóborol, nem verekszik annyit más macskákkal, és nem jelöl ki területet házon belül. Ha ivartalanítani akarod a macskát, kérd ki az állatorvos véleményét arról, hogy melyik erre a legmegfelelőbb időpont, és mik a következményei!

 

A macskák táplálása



Az elmúlt évtizedekben megnőtt a kedvtelésből tartott macskák száma, megváltozott az életmódjuk, ezzel együtt egyre nagyobb az igény a tudományos alapokon nyugvó táplálás iránt.
A macskák tulajdonosainak és a tápgyártó cégek közös érdeke olyan táp előállítása, ill. etetése, amely komplett, kiegyensúlyozott, életkornak, élettani szükségleteknek megfelelő, ellenőrzött, folyamatosan jó minőségű alapanyagokból készüljön, elérhető, reális áru és egyszerűen, aggálymentesen lehessen etetni. Utóbbi szempont különösen fontos: az ellenőrizetlen, nem megfelelően kezelt alapanyagból összeállított táp különböző fertőző ágenseket hordozhat (Salmonella-fajok, TGE, BSE, Aujeszky-betegség vírusa). Az élettani igényeknek nem megfelelő táp hiánytüneteket, túletetést, az egyes komponensek eltolódását okozhatja.


Egyre több tulajdonos ismeri fel, hogy a tápok nagyban elősegíthetik kedvencük gyógyulását, amennyiben az állatorvosi gyógyszeres terápiát kiegészítik ún. gyógytápokkal, cukorbetegség, kóros elhízás, bélgyulladás, máj-vesebetegség, ízületgyulladás, stb. esetén. (ezek kereskedelmi forgalomban nem, csak állatorvosi rendelvényre kaphatók.)


A macskák emésztés élettani sajátosságai és különös táplálkozási szokásai miatt ellátásuk nagy gondosságot igényel.

 

1. Táplálkozási szokások

 

A kutyával ellentétben a macska inkább naponta többször kis adagokat eszik (naponta 2-3-szor kell etetni a felnőtt macskákat), követve az évezredek alatt kialakult táplálkozási szokását: 30-60g/étkezés (egy egérnyi mennyiség). Emiatt fontos szempont a táp eltarthatósága.

 

2. Rossz szokások

 

Megszokás: nehezen vagy egyáltalán nem tud átállni új tápra, inkább nem eszik. Kísérletekkel már a 60-as években bebizonyították, hogy a macska akár 6 hétig is képes nem enni, ha nem a megszokott étrendjét kapja.

Visszautasítás: oka lehet hirtelen takarmányváltás, tápallergia, vagy a rossz íz, szag, esetleg valamely betegség. Éppen ezért ha a macska bármely okból nem eszik, minden esetben célszerű elvinni állatorvoshoz.

 

3. Egyoldalú táplálás



Leggyakoribb és egyben legveszélyesebb - a hozzászokás és az A-vitamin túletetés miatt- az egyoldalú májetetés. (Leggyakrabban talált cicáknál fordul elő, amikor a tulajdonos májjal kívánja a kismacska kondícióját feljavítani.) Az esetek nagy részében nagyon rossz kórjóslatú mozgásszervi betegség alakul ki. A csak húson tartott macskákban csontritkulás alakulhat ki, ui. a vérben a kalcium-foszfor arány csökkenését a szervezet a csontokból kivont kalciummal igyekszik pótolni. A macska Ca:P szükséglete 2:1 (kétszer annyi kalciumra van szüksége, mint foszforra), ezzel szemben a húsban 20-szor, a májban több, mint 40-szer több a P, mint a Ca!!! A kandúrokban húgykövesség alakulhat ki. Az Aujeszky-betegség miatt veszélyes nyers sertéshúst etetni, amely macskában veszettséghez hasonló tünetekkel jár.

Füvet igényel a macska, amely segítségével hányás útján meg tud szabadulni a mosakodástól lenyelt szőrtől. Ma már inkább speciális pasztát, illetve olyan tápot adnak ennek a problémának az orvosolására, amely tartalmaz szőroldó anyagot.

Vízigénye hagyományos táplálék és konzervtáp mellett kevés, száraztáp etetése esetén azonban mindig kell tiszta vizet biztosítani.

Fehérjeigénye kiemelkedően magas, a kutyáénál 30%-kal több. A macska tápjában megfelelő arányban kell lenniük a jó minőségű, magas biológiai értékű fehérjéknek. A macska szigorúan húsevő: egyes anyagcsere folyamatai elképzelhetetlenek bizonyos aminosavak nélkül.

Létfenntartó energiaszükségletük 290kJ/nap/testtömeg kg. Ez az igény vemhesség alatt 25-50%-kal nő, kölyökkorban 5 hetes korig illetve a szoptatás alatt négyszeres.

Ízletesség: etetési kísérletek bizonyítják, hogy a macskák nem egy bizonyos ízt (pl. hal, máj) preferálnak, valószínűsíthető, hogy a számukra megfelelő magas fehérjetartalom és a gyártási technológia befolyásolja őket a választásban.

 

4. Egyéb különlegességek



Az aminosavak közül nélkülözhetetlen az arginin, taurin hiányában pedig retina-degeneráció(CRD), szívizom-gyengeség(DCM), szaporodás-biológiai zavarok és immunszuppresszió alakul ki.

Ha mindezek után sikerül a megfelelő tápot kiválasztanunk, ügyelni kell a kóros elhízás megelőzésére. Az elhízott macska nagyon nehezen, és csak lépcsőzetesen, szakaszosan, jó minőségű pektinszerű rostokat tartalmazó, ezáltal telítettség érzést adó, de csökkent energiatartalmú takarmánnyal fogyasztható le. A kövérség következményei lehetnek ízületi problémák, szív-érrendszeri betegségek, nehézlégzés, emésztési rendellenességek, bőrbetegségek, az immunrendszer gyengülése, a műtéti rizikó növekedése és az elhúzódó gyógyulás.

A macskák komfortérzetéhez nemcsak a jóllakottság, hanem a rendszeres egészségügyi (oltások, parazitaellenes kezelések) és higiéniai felügyelet is hozzátartozik. a cicák alapvetően tiszta állatok, mindig betegségre kell gyanakodnunk, ha nem mosakodnak, bundájuk fénytelen, kócos, esetleg bélsárral szennyezett, ammóniaszagú.

A fenti rövid összefoglalóból is kitűnik, hogy egy kiscica bekerülése a családba nem a kölyökkori játékban, kényeztetésben merül ki, kedvencünk komfortérzetéről, boldogságáról egy hosszú életen át kell gondoskodni.



A macska szaporodása

A nőstény macska évente többször, ciklikusan ivarzik. Ilyenkor kész a párzásra. Egy-egy ivarzás mintegy 2-3 hétig tart és ha nem termékenyül meg a macska, akkor 1-2 hét múlva újra kezdi. Ez többször ismétlődik, hosszabb szünet csak a téli időszakra jellemző.

Az ivarzás macskában - szemben a kutyákkal - csak csekély vérzéssel jár, ami általában nem is észlelhető. Inkább a viselkedésbeli változások a jelzik. Ilyenkor a macska tolakodóan barátságos, a tulajdonoshoz és a bútorokhoz dörgölőzik, hempergőzik és igyekszik minden módon magára vonni a figyelmet. Néha kimondottan agresszíven viselkedik. Ez is zavarja a családot, de az igazán kellemetlen a hangos "nyervogása", ami talán nem is létező szó, de a nyávogás megjelölésnél pontosabban fejezi ki a lényeget. Az ivarzó nőstény, ha teheti, megszökik, majd az utcán veri fel az éjszaka csöndjét, amivel gyakran az őrületbe kergeti a környék lakóit.

Az ivarzó nőstények vonzanak a házhoz, amelyek mindig készen állnak a párzásra. Ezek gyakran verekednek egymással, hogy elnyerjék a hangoskodó hölgyek szívét. Sebesüléseket osztva és kapva szolgáltatnak újabb adalékot a környék macskaellenes hangulatához. A kandúrok további kellemetlen sajátossága a bűzös vizelettel való jelölés is, amit a területükön (a lakásban, az udvaron és a nem túl hálás szomszédságban is) szorgalmasan ismételnek. 

A sikeres nász végül egy bizonyára nem kívánt macskaalmot eredményez, úgy 9 hét múlva. A nőstények olykor rejtve nevelik fel a kicsinyeiket, amelyek ilyenkor vaddá, az emberi társadalomba beilleszkedni képtelenné válnak, máskor pedig az a gond, hogy a kiscicák, bármely csodálatosak is, senkinek sem kellenek. Ha sikerül is az elsőket az ismerőseinkre rátukmálni őket, a következő alommal ez már biztosan nem megy.

A nőstény macskák ivartalanítása

A nőstény állatok ivartalanítása során műtétileg eltávolítjuk a petefészkeket és a méhet is. Az ilyen macska többé nem ivarzik és nem is tenyészthető. Ezt a beavatkozást . Magának a műtétnek csekély a kockázata, de számtalan előnnyel jár:

  • megelőzhető vele a nem kívánt szaporulat,
  • elmarad az ivarzás, ami kellemetlen tünetekkel jár,
  • nem vonzza a házhoz a nőstény a környék kandúrjait,
  • kevesebbet érintkezik idegen állatokkal, ezért csökken a sérülések és a fertőzések (pl. FeLV, FIV) veszélye,
  • nem alakulhat ki a méh gennykórja (pyometra) és
  • csak az időben történő ivartalanítással előzhető meg a macskánál az esetek döntő többségében rosszindulatú (rákos) tejmirigy daganat.

A nőstények gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Minél fiatalabb korban történik a műtét, annál kevésbé viseli meg az állatot és annál több lehetséges problémát előzhetünk meg vele. Szerintünk a legoptimálisabb időpont az 6 hetes - 6 hónapos életkor, de legkésőbb ezen belül is minél fiatalabb korban ajánlott az ivartalanítás, mert egyes macskák korábban válnak ivaréretté. Ha a műtét ezt megelőzően történik, akkor 90%-al csökkenthető vele a tejmirigy-rák előfordulásának a valószínűsége! Ezért kivétel nélkül minden nem tenyésztés céljából tartott nőstény macska ivartalanítását ajánlott elvégeztetni az ivarérést megelőző időszakban.

Sokan szeretnének egy almot, néhány kölyköt a szeretett macskájuktól, ezért elhalasztják az ivartalanítást. Ne tegyék! Nem csak a macska egészségét kockáztatják vele, de kicsi az esélye annak, hogy az utódok valóban hasonlítanak majd az anyjukra. A macska szaporodási potenciálja 45-ször nagyobb, mint az emberé, ami azt jelenti, hogy ha minden 45. macska szaporodna csak, az is bőven fedezné a populáció fenntartását. De ma Magyarországon a kijáró macskák alig néhány százalékát ivartalanítják csupán, ezért becslések szerint 5000 és 10000 közé tehető a naponta megszületett kiscicák száma, s ezek több mint 90%-ának a legcsekélyebb esélye sincs szerető tulajdonoshoz kerülni. Mentsen meg Ön is sok esélytelen bűbájos kiscicát azzal, hogy nem tenyészti a sajátját!

A műtétet időpontjának megválasztásához figyelembe kell azt is venni, hogy az ivarzás alatt a szokásosnál nagyobb sebet kell készíteni, mert a méh duzzadt. A macska ilyenkor vérzékenyebb és gyengébb az immunrendszere. Ezek csekély mértékben növelik a kockázatot, ezért ha lehet, érdemes a műtétet az ivarérés előtt vagy két ivarzás között végezni.

 

A kandúrok ivartalanítása

Kandúrok ivartalanítása céljából műtétileg eltávolítjuk azok heréit. Az ilyen macska többé nem tenyészthető. A műtét csekély kockázattal és számtalan előnnyel jár. Segít megelőzni a kandúrokra jellemző kellemetlen magatartási formákat, mint a jelölést, ami a lakásban elviselhetetlen, de a szomszédok sem "díjazzák". Az ivartalanított kandúr kevésbé agresszív, kisebb területet véd és látogat, ami a balesetek és a verekedésből származó sérülések mellett a fertőzések (pl. FeLV, FIV, rühösség) kockázatát is csökkenti. A kandúr macskák gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Ha túl későn kerül a műtétre sor, akkor maradandó rossz szokások alakulhatnak ki, ezért az ivarérés előtt, vagyis 6 hetes - 6 hónapos életkorban javasoljuk a műtétet elvégeztetni.

Nagyon széles körben elterjedt, de ennek ellenére bizonyítottan teljesen alaptalan tévhit az, hogy a bármely életkorban ivartalanított kandúrok körében gyakrabban fordul elő az alsó húgyúti betegség. Ennek hangoztatása a betegség utóbbi két évtizedes szakirodalmának teljes nem ismeréséből fakad. Az alsó húgyúti betegség (hólyaggyulladás, húgyúti kristályok képződése stb.) takarmányozási és tartási betegség, aminek a táplálék összetétele, a vízfogyasztási szokások és a stressz mellett genetikai háttere is van, de az okai között ma már bizonyítottan nem szerepel az ivartalanítás. Ennek alapjául szolgáló tévhitről, vagyis hogy az ivartalanítás következtében beszűkül a húgycső, már számtalan vizsgálattal bizonyították, hogy teljességgel alaptalan, ahogy a statisztikák sem támasztják alá az ivartalanításnak a betegség kialakulásában való szerepét. Struvit kristályok pl. leggyakrabban a nem ivartalanított, fiatal nőstényekben fordulnak elő, s a nem ivartalanított kandúrokban ugyanolyan valószínűséggel okozhatják a húgyútak elzáródását, mint az ivartalanítottakban.

A lakásban tartott kandúrokat szinte mindenki ivartalanítja, különben a jelölés és az agresszió miatt gyorsan lehetetlenné válik velük az együttélés. A kijáró kandúrokkal kapcsolatban viszont számos romantikus tévhit él. Sokan természetesnek és kívánatosnak tekintik nem ivartalanítani őket. Nos, ez valójában természetellenes és embertelen is egyben, ugyanis a vadmacskák a természetben legalább 3 km2 területet sajátítanak ki, illetve ennél jóval nagyobbat, ha kevés a táplálék. A lakott településeken ekkora területen több száz macska jár szabadon, ami mindegyik számára jelentős szociális stresszt okoz, de még ennél is rosszabb, hogy az állandó területviták következtében a szabadon járó nem ivartalanított kandúrok az ivartalanított társaiknál sokkal gyakrabban sérülnek és fertőződnek meg különböző kórokozókkal. Ezért aki hagyja a nem ivartalanított kandúrját szabadon kóborolni, az nem csak az esélytelen szaporulat biztos pusztulásáért felelős, de a saját macskája és más macskák egészségkárosodásáért is. Valamikor altatás és fájdalomcsillapítás nélkül, csizmaszárban ivartalanították a kandúrokat, amit ma embertelennek tartunk, de az ivartalanítás elhagyása még ennél is nagyobb hiba! Aki szereti a macskáját, nem teszi ki ennyi szenvedésnek és veszedelemnek.

Az ivartalanítás rutin műtéti beavatkozás, aminek természetesen van kockázata. Ha szakszerűen végzik, ez a kockázat olyan csekély, hogy össze sem hasonlítható a beavatkozásból származó előnyökkel. A nőstények ivarzása elvileg gyógyszerekkel, vagyis hormonálisan is elnyomható ideiglenesen, de a gyakori mellékhatások miatt ez nem javasolt. Rövid ideig alkalmazva is veszélyesebb, mint a műtét. Ha az ivartalanítást időben, fiatal és egészséges állaton végzik el, akkor szinte észre sem veszi. Hogy ez biztosan így legyen, néhány tanácsot érdemes megfogadni: 

  1. Végeztesse el időben, mindkét nem esetében 6 hetes - 6 hónapos életkor között a műtétet. Minél fiatalabb az állat, annál kevésbé viseli meg és annál több probléma előzhető meg vele.
    1. Ha a nőstény tüzel, akkor várja meg, amíg abbahagyja. A két ciklus között gyakran csak néhány nap pihenőt tart, de ilyenkor tanácsos elvégeztetni a műtétet, mert az ivarzás komplikációt okozhat.
    2. A műtét előtt az alapos állatorvosi vizsgálat mellett javasolt vérvizsgálatot is végeztetni, különösen, ha a macska nem teljesen egészséges vagy 7 évesnél idősebb.
    1. Az egészséges macskákat a műtét előtt fél napig koplaltatni kell. A leghelyesebb, ha az előző este legkésőbb 8 óráig eszik, majd a műtét reggelén csak vizet kapjon. Kiscicákat csak néhány óráig szabad koplaltatni, a beteg állatok esetében pedig kérje ki előre az állatorvos tanácsát.
    1. Legalább fél nappal a műtét előtt zárja be az állatot, nehogy elszökjön.
    1. A műtétre jelentkezzen be előre.
    2. Az ivartalanítás időpontja kiváló alkalom a mikrochip beültetésére is. Ez altatás nélkül is elvégezhető, de akkor fájdalmat okoz.

Annak érdekében, hogy ez a beavatkozás minél szélesebb körben elterjedhessen, igyekszünk alacsonyan tartani az árát. A részletek felől érdeklődjön telefonon (787-2637) vagy személyesen (1045 Budapest, Chinoin u. 4.) a rendelőben.

A műtét napján hozza el a cicát a délelőtti rendelés során, mi megvizsgáljuk, majd napközben elvégezzük a beavatkozást és a megoperált macska teljesen felébredve általában még aznap, a késő délutáni-esti órákban vihető haza. Csak indokolt esetben van szükség a műtét után kórházi ápolásra. Hazaérve tartsa a macskát biztonságos helyre zárva, amíg nagyon kába. Ha már nem az, akkor itassa meg, majd negyed óra múlva adjon neki enni. Az első napokban a Hill's Prescription Diet Feline i/d gyógytáp etetését javasoljuk, mert ez nagyon tápláló, könnyen emészthető és kíméli a gyomor nyálkahártyáját.

A műtétet követően az altatás utóhatásai általában 24 óra után elmúlnak és tiszta, biztonságos környezetben, megfelelő táplálás esetén a lábadozás szinte mindig eseménytelenül zajlik. A legtöbbször olyan módszerrel operálunk, hogy utána nincsen szükség védőgallérra, vagyis a bőr mélyebb rétegében (intradermálisan) elhelyezett felszívódó varróanyagokkal zárjuk a műtéti sebeket, így varratszedésre nincsen szükség. Ha nem észlel semmilyen problémát, akkor a 3. napon várjuk a macskát felülvizsgálatra. Ez ingyenes. Ha messze lakik és nem tud ismételten eljönni, akkor komplikációmentes gyógyulás esetén az is megteszi, ha időnként a megszemléli a sebet. Ha valamilyen ok miatt kívülről is látható, vagyis nem felszívódó varratokat alkalmaztunk, akkor eseménytelen sebgyógyulás esetén legkorábban a műtétet követő 10. napon kerülhet sor a varratszedésre. Kandúrok esetében általában nincsen szükség ellenőrző vizsgálatra, ahogy varratszedésre sem.

Ha a műtét után bármilyen problémát észlel vagy nem tudja eldönteni, hogy amit tapasztalt, az probléma-e, akkor keressen meg bennünket telefonon vagy személyesen.

A nőstény macska műtétének bemutatása

Azok számára, akiket nem zavar a valódi műtét látványa, bemutatjuk magát az operációt is. Ha nem biztos abban, hogy ezt jól viseli majd, kérjük, inkább csukja be ezt az oldalt! 

A műtét megismeréséhez némi anatómiai ismeretre is szükség van. A petefészkek és méh a hasüregben található szervek. Függesztő szalagok segítségével kapcsolódnak a gerincoszlop közelében a hasfalhoz. A macskának, szemben az emberrel, két szarvú a méhe, vagyis a méhtest viszonylag rövid, legfeljebb 1-2 cm, ami előre felé két hosszú méhszarvra válik szét, vagyis egy ipszilont alkot. A petefészkek a méhszarvak elülső végén helyezkednek el. A petefészkek és a méh vérerei a függesztő szalagokból származnak, elől a petefészkeknél és hátul a méhnyaknál lépnek be.

A nőstény macskák ivartalanítása során petefészek- és a méheltávolítást (ovariohysterectomiát) végzünk. Hasonlóan elfogadott módszer az, amikor csak a petefészkek kerülnek eltávolításra (ovarectomia), de azok szimpla „lekötése” a macska egészségkárosodásához vezető műhiba.

A műtétet altatásban végezzük. Ehhez előbb alaposan megvizsgálunk minden macskát. Ha az állat 7 évesnél idősebb vagy valamely betegségben szenved, akkor kiegészítő laboratóriumi vérvizsgálatot javaslunk. Ez, természetesen, az egészséges és a fiatal állatok esetében is elvégezhető. Ezután nyugtató és fájdalomcsillapító injekciókkal előkezeljük (premedikáljuk) a macskát, majd elaltatjuk. Minden esetben az állat korának és egészségi állapotának megfelelő altatási módszert választunk, ennek megfelelően a műtét ára eltérő lehet. Ha a nagyobb kockázat miatt (vagyis idős vagy beteg macska esetén) drágább altatási módszerre van szükség, azt előre jelezzük.

Amíg a macska alszik, állandó felügyelet alatt áll. 

A mosómedvefélék családjának minden tagja kicsi vagy közepes méretű, hosszúkás testű, tömött bundájú állat. Szőrzetük színe változatos, de mindegyik fajnak hosszú, bozontos farka van, amelyen gyakran láthatók határozott, sötétebb színezetű, gyakran sárgás- vagy feketebarna gyűrűkSok faj pofáján meghökkentő minták figyelhetőek meg, ezek közül az egyik legnevezetesebb éppen a mosómedve "betörőálarca".


Valamennyi idetartozó állat kiválóan mászik fára. Nem ujjhegyeiken, hanem a talpukon járnakakárcsak a medvék vagy az ember.

Mind a négy lábfejükön öt ujj található, egy-egy hátrafelé görbülő karommal.

Noha a ragadozók közé sorolják őket, a mosómedvék zöme valójában mindenevő, és fogaik is a változatos, részben növényi, részben állat étrendhez alkalmazkodtak, nem ragadozó jellegűek. Csupán egy olyan fajuk van, amelyik túlnyomórészt húson él.

A család legtöbb tagja éjszakai életmódot folytat, nappal odvas fákban vagy az ágak közé rejtőzik. Ha élőhelyén kevés a fa, barlangokba vagy sziklahasadékokba bújik.


mosómedvéknek hat fajuk van, s az egyes fajok a család egész elterjedési területén előfordulnak. Messze a legismertebb a Kanadai déli tartományaitól egészen Közép-Amerikáig honos észak-amerikai vagy közönséges mosómedve. Szőre színe szürke - néha szinte fekete -, s ebbe főleg a nyak körül barnás vagy vöröses árnyalat keveredhetFarkán öt-tíz fekete gyűrű, pofájának rövidebb szőrzetű részén pedig jellegzetes, fehér szegélyű, fekete álarc található. A feje széles, az orra kihegyesedő; a füle felálló, rövid és lekerekített.
A mosómedvék sokféle élőhelyen megtalálhatók, bár főként a vízhez - tóhoz, patakhoz, tavacskákhoz vagy mocsárhoz - közeli ligetes vagy erdős telepeket kedvelik, ahol búvóhelyet is lelhetnek. Ritkán merészkednek 2500 méternél magasabbra. Járásuk lassú poroszkálás, menet közben fejüket lehorgasztják, hátukat fölpúposítják, farkukat lelógatják. Szükség esetén azonban képesek jóval nagyobb sebességgel közlekedni, ráadásul kitűnő úszók.


Ezek az állatok többnyire magányosan élnek, s ha fajtársukkal találkoznak, viselkedésük általában agresszív. Táplálékban bővelkedő területeken mégis elég nagy csoportokat alkotnak, különösen emberi élőhelyek közelében, ahol a szemetesedények és a hulladékkupacok hírhedt fosztogatói.

    A macskanyércek a koátiknál is kisebb termetű mosómedvefélék. Két fajuk van: a közönséges és a dél-amerikai macskanyérc.

Az előbbi az Egyesült Államok nyugati és déli részén él, az utóbbi Közép-Amerikától Peruig fordul elő.

A közönséges macskanyérc többféle élőhelyen is megtalálható, lakójejül rendszerint sziklakitüremkedéseket választ. A dél-amerikai faj - amely jobban kötődik a fához, mint rokona - általában trópusi erdők lakója.
közönséges macskanyérc szőrzete a hátoldalán sárgásszürkea hasoldalán fehér.

Pofája rókaszerű, szeme és füle az állat kis termetéhez képest elég nagy. Nincs fekete álarca, ehelyett a két szem körül fehér gyűrű látható. A farka nagyon hosszú, bozontos, több sötét gyűrű díszíti. Talpai szőrösek, a karmait félig vissza tudja húzni.

dél-amerikai macskanyérc rendszerint sötétebb színezetű, farka hosszabb, de a gyűrűk nem olyan feltűnőek, és a füle hegyesebb. Ennek a fajnak a talpa csupasz, karmait nem tudja behúzni.

Az ormányosmedvéknek - Dél-Amerikában ismert nevükön koátiknak - négy fajuk van, ezek közül a legismertebb az Egyesült Államok déli és Dél-Amerika Andoktól keletre eső erdeiben, Argentína északi részén és Uruguayban található fehérorrú ormányosmedve.


A mosómedvefélék családjában csak a koátik folytatnak nappali életmódot. A nőstények különösen társaságkedvelők: nemegyszer 25 állatból - nőstényekből és kölykökből - álló csoportokba verődnek. Ők adják ki a legtöbb hangot is, a kotyogó horkantásoktól és a morgásoktól a vinnyogásokig és sikolyokig.

A mosómedvénél kisebb és karcsúbb, jól megtermett cickányokra emlékeztető ormányosmedvéknek apróbb a fülük, orruk viszont feltűnően hosszú, hegyes és mozgékony, nemcsak szagló-, hanem tapintószervként is szolgál.

Szőrzetük színe rendszerint vörösesbarna, de a fahéjbarnától a barnászöldig sok más árnyalat is előfordul. A koátik álarca nem annyira feltűnő, mint a mosómedvéké, de azért így is elég jellegzetes. A szemet fehér gyűrű veszi körül, a pofán fehér foltok láthatók, az orr tövéig fehér csík húzódik.

A hosszú - a fej és a törzs együttes hosszát elérő -, elvékonyodó farkon, amellyel a koáti mászás közben egyensúlyoz, nem túl feltűnő gyűrűk vannak. Amikor a talajon mozog, az ormányosmedve rendszerint fölmereszti a farkát.
A koátik éjszaka a fák magasában alszanak. Nappal leereszkednek, és főleg keresgetéssel töltik idejüket. Minden egyes koáticsoport nagyjából 1 négyzetkilométeres területet jár be, noha birtokaik átfedik egymást.

Az ormányosmedvék leginkább rovarevők, hosszú, mozgékony ormányuk az avarban, a korhadó fatörzsek környékén és a sziklarepedésekben rejtőző lárvák, hangyák, termeszek, pókok és százlábúak kitúrásához alkalmazkodott. A nőstény ormányosmedvék kis gerincteleneket, gyíkokat is megölnek és elfogyasztanak. A hímek rágcsálókra vadásznak: áldozatukat erős, csupasz talpú mancsukkal leszorítják a földre, majd leharapják a fejét. Ha kedvelt gyümölcseik beérnek, a koátik ezekre fordítják figyelmüket, egyetlen csoportjuk egykettőre leszüretel egy fát.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A mosómedvefélék közül a macskanyércek két fajának étrendjén szerepel a legtöbb hús, s mindkét faj fogai igen élesek. A nappalt alvással töltik: a közönséges macskanyérc mohával és levelekkel bélelt, keskeny vacokban, a dél-amerikai faj pedig fán szunyókál. A sötétség közeledtével az állatok felébrednek, és gondosan rendbe szedik magukat. Ezután kezdődik a vadászat. A zsákmányt inkább lesből ejtik el, semmint üldözik: ráugranak az áldozatra, mellső mancsukkal leszorítják, majd elharapják a nyakát. Prédáik között kis emlősök és madarak, kígyók, gyíkok, békák éppúgy vannak, mint különféle rovarok. Étrendjük mintegy negyed részét azonban növényi anyagok - gyümölcsök, magvak - alkotják.

kinkaju fán él, és elsősorban gyümölcsökkel, pl. vadfügével és guavával táplálkozik, de néha rovarokat és madárfiókákat is felfal. Hosszú nyelvével ki tudja szívni a virágokból a nektárt.

A macskanyércek szaporodási időszaka általában a tél végére, kora tavaszra esik. 52 nappal később legfeljebb öt utódot hoznak világra egy fészekben vagy vacokban. A legtöbb mosómedvefélével ellentétben mindkét szülő gondozza az utódokat, bár a munka nagy része a nőstényre hárul, s az igen gondos szülőnek bizonyul. A kölykök születésükkor kb. 28 grammosak; szemüket 4-5 hetes korban nyitják ki, ekkor már szilárd táplálékot is fogyasztanak. Két hónapos korukban kezdenek vadászni a nősténnyel, és négy hónapos korukig szopnak. Egyéves korukra válnak ivaréretté.

 Testtömeg: 2-12 kg

Testhossz: 41,5-60 cm farokhossz: 20–40 cm

Társas viszonyok: csoportban él

Vemhességi idõ: 60–73 nap

Utódok száma: 1–7

Élettartam: 13–16 év A faj átlagéletkora a vadonban kb. 5 év. Nagyon sok kölyök nem éri meg a második életévét, elsősorban az emberi tevékenységnek (vadászat, közlekedés) és a rossz táplálékellátottságnak köszönhetően. Jó körülmények között akár 16-21 évig is elélnek

Veszélyeztetettség: kevéssé fenyegetett

Táplálkozás: mindenevõ makk, bogyó, termések, tojás, fióka, gerincesek és gerinctelenek

A mosómedve nem válogatós, bármit elfogyaszt. Gyakran fogyaszt növényi terméseket és magvakat (például makkokbogyókvadcseresznyevadszőlődatolyacseresznye stb.), olykor a mezőgazdaságban termesztett növényekre is rájár (barackdinnyeszilvacitrusfélék, olykor gabona). Amennyiben állati eredetű táplálékot fogyaszt, étlapján többek között ízeltlábúakhalakrágcsálókkétéltűek és tojások szerepelnek. Az emberek közelségét is kiaknázza: rendszerint átkutatja a szemetet, olykor kiborítva a tárolókat, hogy különféle maradékok és más kidobott ételek után nézzen. A gazdag tápláléklelőhelyen több példány is összegyűlhet. Az eledelt ügyes mellső mancsaival fogja meg és veszi a szájába, olykor megtisztogatva azt. A mosómedvék sokféle élelmet fogyasztanak. Növényi táplálékaik közé tartoznak a vad gyümölcsök és a szőlő, a bogyók, a diófélék, a lágy szárú növények és sokféle levél. Zsákmányállataik a rovarlárvák, tücskök, szöcskék, kis emlősök (pl. mókusok, vakondok és egerek), földigiliszták, rákok, csigák, hüllők (pl. teknősök és tojásaik), békák, madártojások és -fiókák. Az egyik fajnak, a dél-amerikai vagy rákász mosómedvének specializáltabb az étrendje, de - nevével ellentétben - nem a rákok a fő táplálékai: vízi élőhelyén mindenféle állatot elfog.

 

Telente nem alszik téli álmot, bár hidegebb vidékeken hosszabb inaktív periódus figyelhető meg. Mivel az életfunkciók nem lassulnak le, az állat zsírtartalékait használja fel. Őszi tömegének akár felét is elveszítheti egy tél alatt.

februártól júniusig tartó párzási időszakban a hímek gyakran kiterjesztik területeket, hogy több nősténnyel találkozhassanak. Ilyenkor egy darabig akár együtt is maradhat a pár, de a párzást követően útjaik elválnak. A vemhesség 63-65 napig tart, ezt követően jön a világra egy védett faodúban a 3-7, általában 4 vak kölyök. Az utódok szeme csak kb. háromhetes korukban nyílik ki, elválasztásra kb. 10 hét után kerül sor. Ezt követően a fiatal állatok már anyjukkal tartanak táplálékszerző útjain. A kis mosómedvék az első telet anyjukkal töltik, és a következő tavaszon hagyják el a szülői fészket, de sokszor meglehetősen közel telepszenek le.


Az utóbbi időben hazánk nyugati határszélén is feltűnt ez a rendkívül élelmes, eredetileg észak-amerikai emlős. A vízpart közeli lévő fás és bokros területeket kedveli, ahol leginkább éjszaka mozog. Nagyon jól mászik fára, az úszóképessége is kiváló. Fészkét a földtől kb. 3 méter magasan építi odvas fákba, amelyekben rendszerint - a hideg teleket és a kölykök nevelésének időszakát kivéve - csak pár napig marad egyhuzamban. A mocsaras területeken a pézsmapockok vackait is elfoglalhatja. Téli álmot nem alszik, aktív marad a hidegben, bár télen testtömegének 50%-át is elvesztheti. Mindenevő, növényeket, kisebb állatokat egyaránt fogyaszt, és gyakran látható, ahogy a sekély vízben halászik. Rendkívül ügyesen használja mellső lábait kapaszkodásra és az élelem megfogására. Miután sok vízi élőlényt fogyaszt, amelyeket kezeivel ragad meg, az a hiedelem alakult ki, hogy a táplálékát mindig megmossa annak megevése előtt (bár sokszor tényleg megtisztítja a táplálékát).

Évente rendszerint egyszer ellik, többnyire odvas fák odújában, de sziklahasadékokban, épületekben is. A fiatalok 7-9 hetekig maradnak a szülőfészekben, majd követik anyjukat. Rendszerint tél végéig önálló életet kezdenek, ivarérettségüket 1 éves korukban érik el. Habár átlagosan 5 évig élnek vadon, akár a 16 éves kort is elérheti. Fogságban 21 év volt a csúcs.

Rendkívüli alkalmazkodóképességét mutatja, hogy manapság már a nagyvárosokban is megjelenik, ahol a felborított kukák jelzik a jelenlétét. Németországba 1934-ben telepítették be, onnan gyors ütemben terjed, már Magyarországon is megjelent, ami nagy veszélyt jelent az őshonos vadállományra.

Nem számít veszélyeztetett fajnak, főleg a '70-es évek óta, amikor is a szőrméjének ára zuhant. Sokan tartják házi kedvencként, bár megfelelő bánásmód hiányában könnyen visszavadul.



  Ügyesen használja kezeit

Mellső végtagjaival szinte kézként bánik. Ha módja van rá, legtöbbször magasban pihen, igen jól tud mászni. Jellegzetessége, hogy fáról fejjel lefelé ereszkedik le. Télen részleges téli álmot alszik (enyhe időben előjön), éjszaka tevékenykedik.A kisállat-tenyésztési szaklapokban május környékén mindig lehet eladó kölyköket találni.



Lakásba inkább ne!

Lakásban tartása semmiképp nem ajánlott, két okból: tönkretesz mindent, valamint az ivarérettség elérése után a hímekkel - fajtársnak tekintik az embert - komoly gondok adódhatnak. Kertben - én minden ketrecben tartásnak ellene vagyok - lehet tartani, de ha nem akarjuk, hogy elmenjen, célszerű villanypásztorral körülkeríteni a helyét.

 

Macskakonzerv és krémtúró

Táplálékul macskakonzervet és valami édeset (pl. vaníliás krémtúrót) lehet adni fiatal korban, összekeverve. Később húst, macskatápot, kutyatápot. Szabadban megeszi a rovarokat, csigákat is.A fogságban tartott állatoknál a szocializálást egészen korán, öt hetes koruktól el kell kezdeni.

Az ivartalanítás fontossága és kockázatai

   Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a gazdikban az, hogy ivartalanítassák-e kedvencüket.  Összeállításunkban kitérünk a műtét mindkét nemet érintő fontosságáról és kockázatáról, arról, hogy milyen betegségeket előzhetünk meg az elvégzett beavatkozással, és írunk a gazdik műtét előtti és utáni teendőiről. Ezzel kívánunk segíteni abban, hogy mindenki átgondolt, felelősségteljes döntést hozzon, amikor az ivartalanítás mellett, vagy ellen teszi le a voksát.

  A nyulak 3-8 hónapos korukban válnak ivaréretté, és ekkortól változások következnek be a viselkedésükben. A hormonok áramlása miatt tapasztalható a szobatisztaság elvesztése, vizeletspriccelés, területvédés, morgás, harapás, agresszív támadás, pusztító rágás és ásás. A gazdi számára zavaróvá válhat, hogy az ivarérett nyulak gyakran szimulálnak párzást dominanciájuk érzékeltetése és szexuális kielégületlenségük miatt.

   Az egyedül élők agresszíven másznak kézre, lábra, kitömött játékokra, kisebb háziállatokra és területüket szúrós szagú vizelettel jelölhetik. Az azonos nemű nyuszik az ivaréretté válást követően súlyos sérülésekkel járó verekedésbe kezdhetnek, az ellenkező neműek pedig azonnal párzanak. Szakirodalmi adatok szerint egyetlen év alatt egy nyuszi-pár és utódai, több mint 2000 kölyök nemzésére is képes.

   Ne szaporítsuk nyulainkat! A kicsiknek nem könnyű gazdát találni, így sokan nem lévén más lehetőség, beadják őket egy állatkereskedésbe. Rengeteg a gazdára váró, megunt nyúl, akiket jobb esetben nem engednek szabadon, hanem próbálnak gazdát keresni nekik. Ez nem könnyű, hiszen húsvét után nyulak ezreitől szabadulnak meg, leadják állatkereskedésbe, állatkertbe, vagy egyszerűen „tenyésztőhöz” viszik vissza, ahol később esetleg a fazékban végzik.

   Házinyulaink (Oryctolagus cuniculus) a törpenyulat is beleértve, a vadon élő európai nyúl leszármazottai, akik föld alatti, kiásott üregrendszerekben élnek. Egy parkban vagy városszéli erdőben magára hagyott kedvenc halálra van ítélve, mivel nincs üreg, ahova a szélsőséges időjárás vagy a ragadozók elől visszahúzódhatna, nincs családja, és ha a területen élnek vadnyulak, valószínűleg megtámadják, mert betolakodónak tekintik. Ha túléli a kutyasétáltatók, autók, és más, rá leselkedő hirtelen veszélyek tömkelegét, valószínű, hogy éhhalál vagy betegség végez vele, hiszen az emberi gondoskodásnak teljes mértékben alá van rendelve.

   Sajnos hazánkban egyelőre kevés gazdi választ felnőtt nyuszit, ezért nehéz az elhelyezésük. Külföldön ez már jobban elterjedt, bízunk benne, hogy néhány éven belül a nyulak adoptálása nagyobb népszerűségnek örvend majd nálunk is.

   Az ivartalanított nyúl alkalmazkodóbb, kiszámíthatóbb, kedvesebb és nyugodtabb társ, mivel a párzás iránt érzett vágy, a hormonális okokra visszavezethető agresszív viselkedés és romboló tevékenység a beavatkozás után általában hamar megszűnik. Vizeletének nincs erős, szúrós szaga a szexuális hormonok hiánya miatt, és alomra is könnyebben szoktatható. Ivartalanítás után a tévhitekkel ellentétben a nyuszi nem hízik el, ez kizárólag a kevés mozgás és a helytelen táplálás következménye lehet.

   A nyuszik társasági lények, örülnek egymás közelségének. Az ivartalanított nyuszi párban élhet egy másik nyúllal, így több nyuszit is nyugodtan tarthatunk együtt természetesebb társadalmi körülmények között, a magányos fogság helyett anélkül, hogy fokoznánk a túlnépesedési problémát.   Ivartalanítással elkerülhetjük a nem kívánt almot, és az azonos nemű nyuszik verekedés nélkül képesek együtt élni. A párban tartott, ivartalanított nyusziknál a bak-nőstény, bak-bak, illetve nőstény-nőstény párosításának nincs jelentősége.

   Minél előbb végeztetjük el a műtétet, annál kevesebb változást észlelünk nyulunk viselkedésében, hiszen még nem rögzültek az esetleg kialakult rossz szokásai. Az ivartalanított nyuszi nem hízik el a műtétet követően, azt a nem megfelelő táplálás, a mozgáshiány és az unalom okozza.

   Az ivartalanított, lakásban tartott nyúl sokkal tovább él, mint ivaros társai. A legtöbb nyuszi-tulajdonosnak fogalma sincs arról, hogy nem ivartalanított kedvence valószínűleg idő előtt hal majd meg. Az ivaros nyuszik átlagéletkora 3-6 év között mozog, az ivartalanítottaké 8 év.

   Egy nyúlhoz értő, tapasztalt és megbízható állatorvos az egészséges nyuszit kis kockázattal műti. Egy műtét előtt diagnosztizálatlan, váratlanul bekövetkező probléma miatt azonban előfordul, hogy az orvos elveszíti a beteget. Körültekintően végzett gázos altatás során a  beavatkozás kockázata 0,5-1%.

   A bak nyuszikat a herék hasüregből való leszállása után lehet ivartalanítani, ami általában 3,5 hónapos korban következik be. Az állatorvosok többnyire javasolják, hogy várjunk a műtéttel legalább 5 hónapos korig. Kétéves kor után ajánlott egy alapos vizsgálatot elvégeztetünk, teljes vérképpel. Ez segít kideríteni bármilyen addig rejtve maradt körülményt, amely a beavatkozást kockázatossá teheti. Általában 6 éves kor után már kockázatosabb az altatás vagy műtéti beavatkozás.

 Amennyiben az ivartalanítás elvégeztetése mellet döntünk, járjunk el körültekintően az orvos kiválasztásakor. Érdemes előre megbeszélni a beavatkozás menetét, és felvilágosítást kérni arról is, hogy a műtét után meleg, csendes helyen tarják-e.

A nyuszikat TILOS éhgyomorra vinni a műtétre, mert nem tudnak hányni, így ez nem veszélyezteti őket a műtét alatt, viszont azt soha nem szabad hagyni, hogy a bélrendszerük teljesen kiürüljön!

   A beavatkozás előtti pár napban adhatunk a nyuszinak probiotikumot, így megbizonyosodhatunk arról, hogy az emésztése rendben van. Ne változtassunk a táplálásán, és ne kezdjünk diétába.

  A műtét után helyezzük csendes, nyugodt, meleg helyre a nyuszit és figyeljünk arra, hogy keveset mozogjon. A legtöbb frissen ivartalanított bak nyuszi hazaérve rögtön inni, majd enni szeretne. Biztosítsunk számára friss ivóvizet, szénát, lédús zöldfélét és száraztakarmányt.

 Másnap reggel, de legkésőbb este fontos, hogy egyen valamit a nyúl, ellenkező esetben gyomornyálkahártyáján felmaródások keletkezhetnek, emésztése lelassulhat, emésztőrendszere felmondhatja a szolgálatot.

  Ha nem hajlandó elfogadni a táplálékot, próbálkozhatunk kedvenc zöldféléinek kínálásával. Ezek elutasítása esetén, etessük meg fecskendő vagy kiskanál segítségével porrá zúzott és vízzel kevert takarmánypéppel, naponta többször, egyszerre kis adagokban.

   A műtét után is adható probiotikum az étvágya visszatértéig. Az első napokban figyeljük a heget lehetőség szerint reggel és este is. Néhány esetben az ivartalanítás után a herezacskók folyadékkal teltek lehetnek és/vagy duzzadttá válhatnak. Ijedtségre semmi okunk, a problémán meleg borogatással segíthetünk, viszont ha bármilyen fertőzésre utaló jelet vagy szivárgó vérzést észlelünk, azonnal forduljunk állatorvoshoz!

  Habár az ivartalanítás kockázattal jár, többszörös haszonnal térül meg. Bakoknál a hererákot és a heregyulladást is megelőzhetjük.

Anatómia



 ·         Mozgásszervek

o   végtag, függesztőöv, szegycsont nincs

o   csigolyák, bordák és intercostalis izmok, epaxialis izmok,

o   ventrális oldalon lévő hajlító és nyújtó izmok

o   fejizom

 

·         Emésztőrendszer

o   Szájüreg, fogak, méregfogak – állkapocsban (maxilla)

o   fogváltás

o   Nyálmirigy, méregmirigy

o   kígyóméreg

§  neurotoxicus (idegméreg)

§  haemoliticus (a vörös vérsejteket oldó)

§  proteoliticus (szövetoldó)

o   Nyelv

o   táplálékok – kétéltűek, hüllők, halak, kisemlősök, madarak, madártojások

§  zsákmányszerzés módja

·         méreggel öl

·         megfojt 

§  táplálkozási ritmus: 5-40 nap

§  egyoldalú táplálkozás nagyon veszélyes!!!

o   Nyelőcső

o   Máj

o   Hasnyálmirigy

o   nyelés folyamata

§  órákig tart, mozdulatlan állat

§  nyálelválasztás szerepe kimagasló

§  állkapocsizület szerepe komoly

§  nyelés alatti légzés egyedülálló

o   emésztés sebessége

§  hőmérsékletfüggő, hossza: 24-48 óra

§  a bélsárban a zsákmányállat fogai, szaruképletei és a saját, váltódott fogak

·         Légzőrendszer

o   mozgékony gégefő

o   bal oldali tüdőfél csökevényes

o   jobb oldali tüdőfél részben inaktív

o   rekeszizom nincs

·         Vérkeringés

·         Érzékszervek

o   Látás: gyenge, szemhéj nincs, a szaruhártya is vedlik

o   Hallás: gyenge, csak egy hallócsontocska van, belsőfül nincs

o   Szaglás: Jacobson-féle szerv

o   Hőérzékelő receptorok: az arcgödörben

 

 

·         Vedlés

o   kisebb méretűeknél 4-6 hét

o   kifejlett példányoknál 3-4 alkalommal évente

o   a vedlés kezdetén a szaruhártya elhomályosodik

o   exuviális mirigyek

o   vedlés előtt egy hetes inaktív periódus

o   vedlés elégtelenség:  hormonális zavar

§  szuboptimális hőmérséklet

§  nem megfelelő relatív páratartalom

§  vedlési elégtelenség következménye: látászavar

§   

Terrárium

 

  • Hőmérsékleti optimum 22-30 fok között
  • Relatív páratartalom
  • Fűtés

 

Rágcsálók szaporodása

A rágcsálók igen szaporák, ezért, ha nem szeretné állandóan túl népesedési gondokkal küzdeni, célszerű azonos nemű állatokat választani, vagy a hímeket és nőstényeket egymástól elkülönítve tartani. Megoldást jelenthet nyulaknál és tengerimalacoknál a hímek ivartalanítása, mivel ezt csak altatásban lehet elvégezni, ezért kisebb méretű rágcsálók ivartalanítása kockázatos.

Általában könnyen ellenek, de előfordulhat (elsősorban tengerimalacnál, csincsillánál), hogy orvosi segítségre van szükség.

Tengerimalacoknál előfordulhat petefészekciszta, amely étvágytalansággal, lesoványodással, esetleg a has nagyságának a megnövekedésével (lesoványodás mellett) jár. Időben diagnosztizált elváltozás és jó állapotban lévő állat esetén a betegség műtéttel orvosolható.

 

Gyakrabban előforduló kisrágcsálók biológiai jellemzői

 

testtömeg

életkor

vemhességi idő

Alomszám

Ivarérettség

választási kor

aranyhörcsög

85-150 g

1,5-2 év

15-18 nap

5-9

6-8 hét

21-28 nap

futóegér

70-120 g

3-4 év

24-26 nap

3-7

10-12 hét

20-26 nap

tengerimalac

0,75-1,2 kg

4-8 év

59-72 nap

1-6

6-10 hét

3 hét

 

Az egyik általánosan elterjedt tévhit, hogy hímek nem tarthatók együtt, mert verekednek.
  
  Azt, hogy két vagy több hím hogyan viszonyul egymáshoz, nem annyira a koruk és/vagy a nemük, jobban a személyiségük és az adott környezeti feltételek határozzák meg. A sikeres társítás érdekében mi gazdik sokat tehetünk. A rangsor kialakítása, a személyes tér védelme a csoportban élő állatokra jellemző magatartások. Ha mód van rá, felnőtt hímet kölyökkel, idősebbet fiatalabbal társítsunk, mert a természetes rangsornál - mivel az erősorrend nyilvánvaló - nem alakul ki rangsorvita. Testvérek, hasonló koruak is tarthatók együtt, de e társításokra inkább jellemző, hogy serdülő- vagy felnőtt korban hosszabb-rövidebb ideig tartó átmeneti időszakra a rangsor kialakulása ill. megszerzése érdekében kisebb-nagyobb vitákra sor kerül.


  
Alapszabályok: ha két vagy több hímet szeretnénk együtt tartani, ne vigyünk nőstényt a közelükbe, helyezzük őket nagyobb ketrecbe, biztosítsunk számukra elegendő élelmet, mindegyiknek külön etetőtálat és fekvőhelyet, mert ezáltal számos konfliktust megelőzhetünk.
  Fontos! Legyünk türelmesek, ne várjuk el állatainktól, hogy azonnal elfogadják egymást. Ha a társítás nem mindjárt sikeres, ne adjuk fel!


  A semleges helyen történő ismerkedés és fokozatos összeszoktatás hozza meg a sikert, ez egyedektől függően napok vagy hetek (nagyon erős karakterűeknél hónapok) múltán érhető el.

   Az is tévhit, hogy az ivartalanított hím kevésbé agresszív és könnyebben társítható egy másik hímmel.


  
 Az ivartalanítás a tengerimalac viselkedésében nem hoz változást, az agresszivitás nem ivartalanítással, hanem bizonyos módszerekkel, alapszabályok betartásával, kedvező életkörülmények kialakításával csökkenthető ill. előzhető meg.


  Hímet ivartalanítani csak nemkívánt vemhességek megelőzése céljából érdemes! Ha nem nőstény(ek) mellett él, ha (!) mód van arra, hogy egy másik vagy több hím mellett éljen, ne ivartalanítsuk a hímet. Az ivartalanítás nem veszélytelen, kedvencünk életét feleslegesen (!) kockázatni nem érdemes.


  
 Tévedés az azonos nemű tengerimalacok meghágó viselkedését homoszexualításnak vélni!
  
 A tengerimalac a külső és belső ingerekre reagálva alkalmazkodik környezetéhez. Mivel a megismerés az állatoknál kizárólag érzékszervi, a tengerimalac a hangra, a szagra, az érintésre, az ízre, a képre szorítkozik. Ösztönösen, célirányosan cselekszik. Az ösztruszban lévő nőstény szaga a hímben nemi viselkedést vált ki, a feromon illat a hímet meghágásra ösztönzi. A látszólagos (!) azonosnemű vonzalom a tengerimalacnál nem homoszexuális viselkedés, amit mi nemiségnek vélünk, az lehet hatalmi demonstráció, elfogadás, erőszak, téves érzékelés vagy túlzott kémiai reakció. Nőstényeknél az ivarzó tengerimalac által kibocsátott esztrogén illat a nem fogamzóképes nőstényben is ingert vált(hat) ki, s meghágásra késztet(het)i.


  A hím meghágja azonos nemű társát, ha azon - az anyjától frissen elválasztott kölykön, nőstény(ek) ketrecéből átrakott/elhozott hímen - nőstény szagát érzi, s akkor is, ha társa nemét nem képes felismerni (a kölyök nemét vagy az olyan felnőtt hímét, amely védekezésképpen vagy félelemből nem bocsát ki tipikus hím feromont). Azonos neműeknél e viselkedés legtöbbször hatalmi demonstráció, a hím meghágja hím társát, hogy ezzel szociális dominanciáját fejezze ki. Nőstények is megteszik, uralmat vagy érzelmi állapotot (pl. elfogadást) fejeznek ki vele.

 

Vannak-e az ellésnek előjelei?



  Ha a csípő (pelvis) már egy-két ujjnyira kitágult, az ellés 48 órán belül bekövetkezik. Ellés előtt a hüvelyt takaró membrán is feloldódik, de ezek a jelek egy tapasztalatlan gazdi által nem mindig észlelhetők. Néha észrevehető, hogy közvetlenül az ellés előtt a nőstény többet bogyózik (a rectum tartalma kiürül), de ez sem mindig nyilvánvaló. Összegezve: a csípő tágulásán kívül más jele a hamarosan bekövetkező fialásnak nehezen észlelhető, mert egy egészséges tengerimalac a fialást megelőző órákban is jóétvágyú, jár-kel, eszik stb.

 

Milyen komplikációk léphetnek fel vemhesség vagy ellés ideje alatt?


  Ha a fialásnál komplikációk lépnek fel, az időben érkező segítség életmentő lehet. Néhány esetben a kölyök / kölykök és/vagy az anyjuk minden segítség ellenére sem menthető(k) meg. A leggyakoribb komplikációk:


     
  nehéz, problémás ellés (dystocia) - a nőstény csípője nem tágul ki megfelelően. Általában az egyéves kort meghaladott nőstények a veszélyeztetettek. Túl nagy köly(k)ök esetén is fennállhat, nem tudja megelleni, vagy a kölyök a szülőcsatornába reked. Ha már 15 percnél több idő telik el úgy, hogy a nőstény méhizomzata igyekszik kilökni magából a már érett magzatot, de a kitolási fázisban a kölyök a szülőcsatornába reked, itt megfulladhat. Nagyon tiszta kézzel, rendkívül óvatos mozdulattal ujjunkat a nőstény hüvelyébe csúsztatjuk, s kitapogatjuk. Ha a feje kinn van már (látható), a kölyköt az állkapcsa felől megragadva a hüvelyből óvatosan kihúzzuk (a méhizomzat összehúzódásait figyelembe véve, hogy a nőstény meg ne sérüljön). Ha a kölyök feje nem látható, de már a hüvelyben érezhető, próbáljuk meg a száját kitapogatni, s a felső fogaknál az ujjunkat úgy behajlítani, hogy a kölyköt óvatosan - a méhizomzat összehúzódásait figyelembe véve - kifelé húzhassuk. Ha mindez sikertelen, vagy a kölyök nem érezhető, a gyors orvosi beavatkozás az egyetlen remény.
     
   vemhességi toxikózis;


     
  koraszülés;
     
  a méhben a magzat elpusztul, nem észlelhető mozgás. Néha a nőstény a csodával határos módon megszüli az elpusztult kölyköt (-ket), s hamar felépül, általában azonban - ha idejében nem fordulunk orvoshoz, hogy az ellést művi úton (gyógyszeresen) beindítsa, vagy császármetszést alkalmazzon - a nőstény elpusztul.


     
  bizonyos fajta élősködők - ilyen a Trixacarus caviae, amely amellett, hogy rendkívül veszélyes, fialásnál is problémát okozhat, súlyosabb esetekben a magzat a méhben elpusztul.

       C-vitaminhiány;
     
  méhcsavarodás - viszonylag ritkábban, a vemhesség 30. napja után tengerimalacnál bekövetkezhet.
     
  Még megemlítendő, hogy fartartással ritkán születik kölyök. Általában a fej jelenik meg először, de a nőstény legtöbbször a farral jövő kölyköt is probléma nélkül világra hozza. Komplikáció akkor lép fel, ha a nőstény nem veszi észre, hogy nem a fejénél, hanem a kölyök lábainál szakította fel a burkot (ösztönszerűen azon a részen kezdi el a kölyköt kibontani, s nyalni, amely az ellésnél először jelenik meg). Ha a kölyök erős és egészséges, kétségbeesett mozgását látva és hangját hallva az anyja felfedezi, hogy tévedett, s a fejnél gyorsan felszakítja a burkot, a kevésbé életerős kölyök viszont - ha nem segítünk rajta - burokba fullad.


     
  A tengerimalac méhe és szülőcsatornája cső formájú, így harántfekvés a tengerimalacnál kevésbé valószínű.



Milyen súllyal születik egy egészséges tengerimalac?


  Egy normál fialásnál a kölykök átlagsúlya 70-100 gramm. Általában elmondható, hogy a súly fordítottan arányos a kölykök számával, pl. egy nagyobb számú alomnál általában kisebb súlyú kölykök születnek. A kölykök súlya akár alomtestvérek esetében is különbözhet, születésnél egy kölyök 60, vagy akár 130 gramm is lehet. A kisebb súlyú kölyök legtöbbször életképes, súlya gyakran nem betegség vagy egyéb rendellenesség, hanem a méhen belüli kedvezőtlen pozíció.

Ha vemhessége idején hím társaságában van, közvetlenül az ellés előtt, vagy ha állandó felügyelet alatt van, eközben a hímet tegyük külön, mert a nőstény ovulációja mindjárt a fialás után - az elléstől számított 2-dik órában - beindulhat. A szülés utáni (postpartum) ivarzás tengerimalacnál a 2-15 órában már bekövetkezik. Ha hím van a közelében, mindjárt az ellést követően újra vemhes lesz, ami rendkívül egészségtelen a nőstény (és a kölykök) számára!

  A tengerimalacokat lehetőleg úgy társítsuk, hogy két vemhes nőstény ne legyen/fialjon egy ketrecben, mert így egyiküknél koraszülés jelentkezhet (egyes egyedeknél ilyen megtörténhet), ha ellő társának kölykét/kölykeit tisztítja, nyalja. Ha nincs mód arra, hogy nem vemhes tengerimalac(ok) társaságában legyenek, ellésig egy ráccsal kettéválasztott nagyobb ketrecbe helyezhetők. Számos tenyésztő fedeztet úgy, hogy néhány nőstényt egyazon időben vemhesít, így ezek kb. egyszerre lefialnak, s kölykeiket akár közösen is szoptathatják, gondozhatják. Ez főleg akkor előnyős, ha az egyik alomban született kölykök száma (jóval) nagyobb, és/vagy gyengék. Szerencsétlen esetben, ha az egyik nőstény elpusztulna, ily módon az árván maradt kölykök szoptatása is biztosított.

  A vemhes nőstény jól érzi magát, ha ketrecében házikója, vagy valamilyen búvóhelye lehet, kölykeivel ide bújhat, fialás után nyugodt körülmények között szoptathat.

  Fialás közben ne zavarjuk, esetleg távolabbról szemléljük. Általában nincs szüksége segítségre, az ellés - a kölykök számától függően - kb. 15-40 perc alatt lezajlik. A nőstény fogával szétszakítja a kölyköt beborító hártyaszerű képződményt, a burkot, elrágja a köldökzsinórt, majd tisztára nyalja kölykét. A fialásnál a kölykök gyorsan követik egymást.
  A nőstény számára biztosítsunk fialásra alkalmas tiszta helyet. A nagyon rövid időközökben, nagyobb számban született kölykök esetében előfordulhat, hogy a nősténynek nincs ideje szárazra nyalni egyik-másik kicsinyét, s alacsony hőmérsékletű környezetben a kölyök megmeredhet, elpusztulhat, mert hőszabályozó rendszere még kifejletlen. Ha a helyiség hőmérséklete (pl. télen) alacsonyabb, s a nőstény már a következő kölyök ellésével van elfoglalva, és nincs ideje a nedves szőrű kölyökkel foglalkozni, a kölyköt óvatosan, rövid időre helyezzük puha törülközőbe, gyengéden töröljük meg, majd tegyük vissza anyjához. Ha a kölykön lévő hártyaszerű képződményt a nőstény tapasztalatlansága vagy egyéb okok miatt nem távolította el - ez igen ritkán fordulhat elő! -, és már a másik kölykét hozza a világra, a kölyök nem kap levegőt, és megfullad. Ebben az esetben a hártyát nekünk kell feltépnünk. Ezt nagyon óvatosan kell elvégeznünk, különösen a kölyök szemét védve, mert az már nyitva van és rendkívül sérülékeny.

 

Fontos:


  A nőstény segítség nélkül lefial. Az ellést csak távolról szemléljük, mert a nősténynek csendre és nyugalomra van szüksége. Általában a kölykök rövid időközökben, egymás után megszületnek (a rágcsálók méhe kettős). Ha egy vagy több kölyök megszületett, és még várható további kölykök születése, a nőstény viszont csak járkál, kölykeivel foglalkozik, eszik, nem valószínű, hogy segítségre van szüksége. Volt már példa arra, hogy a többi, vagy még egy kölyök pár órával később született, és mindnyájan egészségesek voltak. Ha kedvetlen, nem foglalkozik kölykével / kölykeivel, később sem eszik, forduljunk orvoshoz. A következő tünetek észlelésekor is ajánlott állatorvos segítségét kérni:


 ha vérzést észlelünk kölyök születése nélkül

 minden egyes összehúzódásnál felsír


 szülési fájdalmai közben kimerültté válik, és feladja a küzdelmet


 az ellést nem követi méhlepény (csak abban az esetben, ha tudjuk, hogy nem ette meg)


 a nőstény jellegzetes aceton- (körömlakklemosó-) szagot áraszt - általában a normális

születési időt két héttel megelőző, vagy ezt két héttel meghaladó nőstényeknél tapasztalták.


Ellés után a nőstény a kölykök számával megegyező számú méhlepény egy részét (vagy az összest) megeszi. Ne akadályozzuk meg ebben, mert jelentős mennyiségű oxitocint tartalmaz, e hormon váltja ki a fialás utáni méh-összehúzódásokat, és megindítja a tejleadást, a tej emlőből való kiürülését, és többek között stresszcsökkentő hatása is van. A fialást követő első órákban zavarni nem szabad. Néhány órával később helyét csak részlegesen tisztítsuk meg, ne cseréljünk teljesen almot, az alomcserét egy-két nappal később végezzük. A nősténynek és kölykeinek nyugalomra van szüksége.

Jó tudni! A szoptató nőstény egy újonnan érkezett, ismeretlen nőstényt a csapatban nem tolerál. Idegen nőstényt egy adott csoportba csak akkor helyezzünk, ha az ott lévők közül egyik sem szoptat.

A születendő kölykök száma általában 1-5. Nagyon ritkán 7 kölyök is születhet, ebben az esetben igen fejletlenek. Tengerimalacnál átlagban 3-5 a születendő kölykök száma.

Ne feledjük! Nagyon fontos, hogy a nőstény és kölykei számára a ketrecbe házikót, vagy egyéb búvóhelyet helyezzünk.

Nagyon ritkán előfordulhat, hogy a nőstény, habár egészséges (!), fialás után mégsem foglalkozik kölykeivel. Ha ez megtörténik, az első fialásnál gyakoribb, olyan nősténynél, amelynél az anyai viselkedés valamilyen ok miatt (még) nem aktiválódott, nem fejlődött ki. Az ilyen nőstényt hagyjuk továbbra is együtt kölykeivel, csendes, nyugodt környezetet biztosítva a számára. Ha a helyzet 6-8 óra alatt nem változik, egy olyan kisebb doboz (sötét hely), amely kényelmes (!), de nem túl nagy, segíthet, ebben a nőstény nem tud pánikszerűen elfutni vagy rohangálni. A kicsik által adott hangok és egyéb ingerek elősegítik / serkentik az ivadékgondozási ingerek kifejlődését. A fialástól számított első 12-14 órában a kölykök nem igazán éhesek, ha azonban később sem gondozza / szoptatja kölykeit, egy másik szoptató nőstényt kell keresnünk. Ha ez nem lehetséges, a kicsiket etetnünk kell.


  Ha tehát a nőstény nem fogadja el saját kölykeit, ha beteg, vagy ha elpusztul, a kicsiket egy másik tengerimalac anyához tehetjük, a sajátjai mellett elvállalja egy másik nőstény kölykét / kölykeit is. Egyes nőstények készségesebbek arra, hogy a mostohakölyköket elfogadják, az aznap vagy néhány napja lefialt nőstényben az erre való hajlam általában erősebb. Ha a pótmamaságot a nőstény nem vállalja (ritka eset), egy kis trükk segíthet. A kicsiket dörzsöljük be a nőstény ketrecében található alommal, ürülékkel, a fészek szagát érezve a kölyköket hamarabb elfogadja. Ha mégsem szoptatja őket, saját kölykeit egy fél, vagy max. egy órára külön tehetjük, hogy egy kis (!) ideig csak a másik nősténytől származó kölykökkel legyen.

Ha a kölykök anya nélkül maradnak, és pótmamájuk sem lehet, ember által is felnevelhetők.

 Ivarérés, ivarzás, fedeztetés

A tengerimalac-nőstény első ivarzása nagyon hamar, már 28-35 napos korában bekövetkezik. Elvileg már ekkor megtermékenyülhet, vagyis 10 hét múlva akár szülhetne is. Ebben a korban azonban még ő maga sem kifejlett. A túl korai vemhesülést elkerülendő a nőstényt 4 hetesen el kell különíteni a hímektől. Csak akkor fedeztessük először, amikor elérte a 650-750 grammos testsúlyt. Ez 4-7 hónapos korában fog megtörténni. Ennyi időre van szükségük a nőstényeknek ahhoz, hogy felnőjenek, megerősödjenek, és alkalmassá váljanak a kölykök kihordására és felnevelésére. Ugyanakkor nem is tanácsos ezután túl sokáig várni az első fedeztetéssel, a nőstény egyéves kora előtt mindenképpen szüljön, ha később is tenyészteni szeretnénk vele. Egy nőstény kb. 16 (13-20) naponta ivarzik, fogékony időszakuk tartama 6-15 óra. Az ellés után 1-6 órával újra fogamzóképes állapotba kerül.

A hímek heréi 6-8 hetesen szállnak le, ettől a kortól már fedezőképesek. 
A fedezésre legtöbbször spontán sor kerül, egyszerűen együtt kell tartani a nőstényt a kiválasztott hímmel. Sokszor tanúi lehetünk az eseménynek, de egyes állatok "szemérmesebbek", így a fedezés pontos ideje nem mindig határozható meg 100%-os pontossággal. Ha nem saját hímmel párosítjuk nőstényünket, akivel folyamatosan együtt lehet, legalább 3, de inkább 4 hétig hagyjuk a kiválasztott hímnél, így a fedezés szinte biztosan bekövetkezik.

 

Vemhesség, ellés

A vemhesség első hetei szinte észrevehetetlenek. 4 hét után kb. 100 gramm a súlynövekedés, 6 hét után már szemmel is látható a gyarapodás. Ekkor már érezhető a kölykök mozgása is. Az átlagos vemhességi idő 68 nap. Ha csak egy kölyök van, 71 nap is lehet, a nagyobb (4-6 kölyök) almok általában 62-67 napra születnek. A kölykök burokban jönnek világra, az anyjuk szakítja fel azt, hogy a kicsik lélegezni tudjanak. A nőstény általában elfogyasztja a burkot, a köldökzsinórt és a méhlepényt is. Erőteljesen nyalogatja a kölyköket, ezzel tisztítja őket, és ösztönzi légzésüket. Ha túl gyorsan jönnek a kölykök egymás után, vagy tapasztalatlan az anya, a kölyök befulladhat a burokba. Más nőstények segíthetnek a munkában, de akár mi magunk is beavatkozhatunk, ha szükségét érezzük. Végül magukat is megtisztítják az anyák.

Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy a nőstények együtt elljenek-e. Ha többen vannak együtt, többet mozognak, és a jó kapcsolatban lévő nőstények az elléskor is segítenek egymásnak a kölykök kiszabadításában és tisztogatásában. A veszély abban áll, hogy esetleg a segédkező nőstény is fogyaszt a méhlepényből, ez pedig kiváltja az ő ellését is - még akkor is, ha ő maga még nincs egészen időben. Egyesek szerint a nőstények vetélését már az is kiválthatja, ha jelen vannak egy másik nőstény ellésénél. Lehetőség szerint tehát ne tegyünk egy csoportba várhatóan hasonló időpontban ellő nőstényeket.

A hím jelenléte nem zavarja az ellést, némelyek még segítenek is a nőstényeknek. A kölyköket sem bántják, sőt inkább igen nagyvonalúan viselkednek velük. Akkor lehet csak veszélyes a helyzet, amikor a nőstény az ellést követően hamarosan ismét ivarzik, és a hím természetesen ki is akarja használni a lehetőséget. Ha nem igazán összeszokott a pár, a nagy kergetőzésben esetleg akaratlanul is eltaposhatják, megsérthetik az újszülötteket. Fontos tehát, hogy ismerjük a pár és főleg a hím viselkedését, amikor eldöntjük, maradhat-e a hamarosan ellő nőstény mellett.

 

Vemhességi mérgezés / toxikózis

 A probléma tulajdonképpen anyagcsere-zavar, mely a vemhesség vége felé vagy röviddel az ellés után lép fel, amikor a szervezetnek sok glükózra van szüksége. A nőstény nem eszik, apatikus lesz, néhány óra alatt elpusztul. Sajnos kivételnek számít, ha egy, már tüneteket mutató nőstényt sikerül megmenteni. Lehetőségeik a megelőzésre korlátozódnak:
A túlsúly hajlamosító tényező. Kövér nőstényt semmiképpen se fedeztessünk. Először vissza kell nyernie normális testsúlyát, mert a vemhesség alatti fogyókúra is igen kockázatos. A vemhesség alatt ne változtassunk étrendet! Etessük étvágya szerint, kapjon sok szénát és zöldfélét, és a friss vízről se feledkezzünk meg.

A stressz a másik kockázati faktor. Az előrehaladottan vemhes nőstényt ne mozgassuk, ne helyezzük át másik csoportba, és hozzá se tegyünk be számára ismeretlen nőstényeket. Ugyanakkor kerüljük el azt is, hogy egyedül maradjon. A magányos nőstény ellustulhat, keveset mozog, és unatkozik. Ha más malacok társaságában van, sokkal többet mozog, ez pedig csökkenti a toxikózis kockázatát.

Ha ki tudjuk tapintani a magzatok mozgását, akkor ellenőrizzük azt rendszeresen. Amint megszűnik, de az ellés vagy a vetélés nem indul el, keressük fel az állatorvost! Valószínű, hogy a kicsik valamilyen ok folytán elpusztultak, és ha nem távoznak időben, az anyjuk életét veszélyeztetik. 

Általános leírás

 

Az utóbbi idők egyre népszerűbb kisragadozója a vadászgörény. Játékossága, kedvessége, magas intelligenciája a legkedveltebb állatok soraiba emelte.

 

A görények a menyétfélék (Mustelidae) családjának tagjai. Jellemzőjük a félig talpon járás, lábaikon 5-5- ujj van, ujjpárnái csupaszok. Bundájának színezete rendkívül változatos, a fehértől a barnás-feketéig terjed. Puha selymes tapintású aljszőre kilátszik a jóval hosszabb és durvább tapintású korona szőrök közül.

 

Teste megnyúlt, orrhegye fekete, orra és szemsávja világos színű. Füle kicsi, kerek, pereme világosan szegélyezett. Lábai rövidek. Testének hossza 35-45 cm, amely kétszer olyan hosszú, mint a farka, 13-19 cm, amely azonos színű, mint az állat, csak hosszú szőr borítja. A hímek testsúlya 1-1,5 kg, a nőstényeké 0,6-0,9 kg.

 

Tartási körülmények

 

A legfontosabb, hogy vadászgörényünk számára biztonságos és megfelelő helyet készítsünk. Ez lehet a lakásban, vagy szabad körülmények között, az alábbi feltételek biztosításával. Legmegfelelőbb laboratóriumban használt fémhálóval borított ketrec, amelyek lehetővé teszik, hogy a vizelet és az egyéb szennyeződés leessen az alsó kihúzható fiókba. Egy állat számára megfelelő egy 50x50x50 cm alapterületű ketrec. Aljzatnak újságpapírt, vagy karton lapot tegyünk. A görény gyakran építi fészkét a kartonlapok alá. A szilárd, műanyagból készített rágcsáló ketrec is alkalmas rövid idejű tartásra.

 

A vadászgörény a szabadban 7-10 fok körüli hőmérsékletet képes elviselni, azonban az ilyen hideget és alacsony páratartalmat el kell kerülni. Aki szabadtéri kennelben tartja állatát, télen gondoskodjon annak hőszigeteléséről. Ugyanígy 30 fok feletti magas hőmérsékletet is nehezen viseli el. A hőségben viselkedése levert, könnyen kap hőgutát. Tünetei a nyitott szájon átvett ziháló légzés, idült esetben hányás történhet. Optimális tartási hőmérséklet 15-24 fok, valamint 40-60 % relatív páratartalom. Amennyiben a vadászgörényt a lakásban is ketrecben tartjuk, feltétlenül gondoskodnunk kell a megfelelő szellőzésről, levegő mozgásáról.

 

Az állatok érzékenyek a levegőben terjedő baktériumokra és vírusokra. Vegyük figyelembe, hogy gyakran igen erős, átható illatuk van.

 

Szállítás

 

Szállításkor kerüljük a hirtelen nagy hőmérséklet-változást és a huzatot. Görények számára nyáron 14 óra világosság és 10 óra sötétség, télen ennek fordítottja szükséges. Lakásba történő tartáskor mesterséges megvilágítással utánozhatjuk a nappal és éjszaka változásait. Az évszakok modellezésére a szexuális aktivitás serkentése miatt is szükség van.

 

 

 

Táplálkozás

 

Miután a vadászgörény ragadozó, táplálékát hús és húskészítmények biztosítják. Nyers disznóhúst nem kaphat. Etetésnél vegyük figyelembe, hogy a táplálék 70-75 %-a hús legyen. Megkínálhatjuk gyümölcsökkel, zöldségekkel, sajttal, havonta egyszer tojássárgájával. Szívesen fogyasztja a konzerv kutya-, és macskaeledelt. Ivóvizet biztosítani kell, erre jól megfelel egy rozsdamentes edény, napi szükséges vízmennyisége 75-100 ml. Néha kínáljuk meg tejjel táplálék kiegészítésként. A téli időszakban nagy zsírtartalmú eleséget adjunk

 

Szaporodás

 

A görény párzási időszaka márciusban kezdődik, olykor július végéig is elhúzódhat. A nőstény 42 napos vemhesség után 4-7 kölyköt hoz a világra, melyek fehérek és vakok. 32-36 napos korukban nyílik ki a szemük, 8 hetes korukban lehet elválasztani anyjuktól őket, ekkor már önállóan táplálkoznak. Fél éves korukban elérik teljes nagyságukat, Ivarérettségüket 9-10 hónapos korban érik el. Várható életkoruk 6-10 év. A görények rendkívül érzékenyek a szopornyica, valamint a humán influenza vírusokra.

 

Fertőzések/Védőoltások

 

A különböző vírusos fertőzéseket megelőzendő, 6-10 hetes korban állatorvossal adassunk védőoltást. Az influenzával könnyen visszafertőzheti gazdáját. Magas lázzal (40 fok) és levertséggel jár, lefolyása kb. 2 hét. Külső és belső élősködők kezelése (féregtelenítés) megegyezik a kutyánál, vagy macskánál alkalmazott módszerekkel.